Az ukrán hadsereg közlése szerint az ország ellen indított háború kezdete óta 245 ezer orosz katona vesztette életét. A közlést fenntartással kell kezelni, de nehezen vonható kétségbe, hogy óriási veszteségeket szenvedett el a 2022. február 24-éig a világ második legjobbjának nevezett orosz hadsereg az elmúlt közel ötszázhúsz nap alatt.
Oroszország demográfiája tragikus képet mutatott már az Ukrajna ellen indított háború előtti évtizedekben is. Két éve sokadjára kongatták meg a vészharangot Moszkvában, akkor éppen azért, mert 143 millió alá csökkent a magára birodalomként tekintő ország lakosságszáma. Az ezzel kapcsolatos gondok szerteágazóak. Ezt jelzi, hogy az ország évenkénti természetes fogyása megközelítette az egymillió főt, vagyis ennyi a különbség a születések és a halálozások száma között. Ebből következik, hogy európai mércével nem magas az átlagéletkor, rengeteg a krónikus beteg. Nem mondanánk igazat, ha úgy fogalmaznánk, hogy az egekbe szökött az alkoholisták és az alkoholbeteg száma, mert ez évszázados tradíció orosz honban.
Nem kizárólag demográfiai gond, hogy évente közel háromszázezer orosz vándorol ki külföldre. Döntően a magasan képzett fiatalok, és ez a tény erőteljesen megkérdőjelezi, mennyire lehet sikeres az orosz modernizáció, amihez egyre kiáltóbb módon hiányzik a szükséges humánerőforrás. Ráadásul a kivándorlási hullám az Ukrajna ellen indított háború után felgyorsult. Nem kicsit, hanem nagyon.
Egy évekkel korábbi becslés szerint Oroszország lakossága 2050-re akár 12 millióval is csökkenhet, de ebbe magától értetődő módon nem számolhatták bele a Covid-járvány, sem a Putyin elindította háború áldozatainak számát. És ami ebből a szempontból még sokkal fontosabb: az utóbbi tovagyűrűző hatását.
Fiatalemberek haltak meg százezres nagyságrendben. Leendő apák és családfők. Ha a népességfogyást eddig vészesnek ítélték meg az ezzel foglalkozó kutatók, akkor most egy új jelzőt kell találniuk. Még dermesztőbb, hogy ennek a háborúnak nincs vége.