Elképesztő. Nem jut eszembe jobb szó, amikor Iggy Popról kell mesélnem. Korai karrierje, a heroinfüggőség extázisa alatt berobbanó, majd épp emiatt megszűnő bandája a The Stooges, barátságai David Bowie-val, a szólókarrierjével ikonná, majd most, idős korára legendává vált. Miért ezzel kezdem? Mert ezt bizonyította immár hetvenhat évesen is, Veszprémben amely egyszerre volt nosztalgiázós geg, a legjobb szóló dalok csokra és a meghökkentően energikus új album, az Every Loser új nótáinak a bevezetése az örökkévalóságba.
De ha valaki a tömör eseményleírásokat szereti, akkor annak is megmondom: Iggy Pop újfent bitang jó koncertet adott. Milyen koncertet, az év buliját! Pronto.
Iggy Pop dalaiban az a lehengerlő, hogy mindent és mindenkit meg tudnak fogni. Még a könnnyűzene ellen beoltott embereket is, akik nem tudják, hogy ki ő, egyáltalán nem is érdekli őket, de a dallamait dúdolják, mert lehet, hogy látták a Trainspottingot . Hangja, lázadása és pardon a banális gondolatért, de a nótáinak szíve és lelke beépült a megkerülhetetlen jelenségek világába. A veszprémi setlist nagy műgondról árulkodó válogatás volt, a Rune indította a sort, ez nem volt meglepő, hiszen a 2023-as turnén ez már bevett: Sarah Lipstate gitáros szerzeménye (Novelle-projekt, ha valakit mélyebben érdekel) maga a színtiszta transzcendentális Iggy-genetikus muzsika. Aztán jött egy őssláger, a Five Foot One, majd a T.V. Eye című Stooges-szerzemény és az új albumról a Modern Day Rip Off.
Ezzel Iggy Pop meg is mutatta, hogy ma ugyanolyan modern, mint bármikor, és vállalom: örökké az is lesz. Aztán volt itt minden, ami jót tesz a szellemnek: Raw Power (szó szerint), a fülbemászó The Passenger, amelyet elnyújtottak afféle nyárias módon, a Lust for Life az I Wanna Be Your Dog és a Search and Destroy. Ezek önállóan megértek volna egy utat Veszprémbe, nemhogy csokorba szedve. A ráadás a The Stooges pszichedelikus korszakát idézte meg (Down on the Street, Loose), hogy az új korong egyik dala, Frenzy hozza a happy endet.
Iggy Pop 2023-as veszprémi fellépése az év legautentikusabb könnyűzenei eseménye volt. Nagy szavak, különösen, hogy Magyarország lassan kezd koncert nagyhatalommá válni, mint bármelyik ország a kontinens boldogabbik felén. Megfordultak régi nagy legendák (illetve 150 ezer jegyet már eladtak három jövő nyári Coldplay-koncertre, de ez egy másik történet). A tökéletes pirotechnika, a nosztalgikus rockballadák és megnemesedett popslágerek mellett azonban jött Iggy, a karcos-harcos és ugyanakkor gyengéd dalaival és adott egy buli koncertet. Azt hiszem ő az, aki genetikailag rocksztár és nem csak úgy viselkedik. Végigtáncolja, őrjöng ugrál, elesik, feltápászkodik és folyamatosan fraternizál. Extázis a köbön. Ma már csak nevet korábbi sorscsapásain, hogy David Bowie segítségével lejött „minden szarról” és megtanulta, hogy neki a színpadi lét a legnagyobb extáziskeltő életszituáció. Mindenkit megnyugtat, hogy nem fog meghalni. Elhiszem neki, hogy miért gondolja ezt. Hát, ne is tegye. Visszavárom, hogy nyolcvanévesen is mutassa meg, hogy ő a legnagyobb szuperhős.
Infó: Iggy Pop. Gyárkert, Veszprém, július 30. EKF-sorozat
