Ukrán és orosz tisztviselők török és szaud-arábiai közvetítéssel hónapok óta titkos megbeszéléseket folytatnak az Ukrajnából Oroszországba került gyerekek hazatelepítéséről – adta hírül a közelmúltban a londoni Financial Times. Az értesülést minap a BBC orosz szolgálata is megerősítette. Részt vállalt a közvetítésből Roman Abramovics orosz oligarcha, a Chelsea volt tulajdonosa, aki közreműködik a fogolycserében és a - jelenleg holtpontra jutott - gabonaegyezményben is.
A gyerekek túlnyomó többségét a háború első napjaitól kezdve egyszerűen elhurcolták, és oroszországi gyermekotthonokban, vagy nevelő szülőknél helyezték el őket. Voltak, akiket oroszbarát rokonok vittek el lakóhelyükről, mások orosz nyári táborokba kerültek, aztán elszakadtak családjuktól, amikor az ukrán hadsereg visszafoglalta szülővárosukat.
Az ukránok szerint az oroszok csaknem húszezer gyereket raboltak el azzal a céllal, hogy megfosszák őket ukrán identitásuktól – Kijev szerint ez népirtásnak számít. Az amerikai Yale egyetem korábbi kutatásai szerint körülbelül hatezer gyerekről van szó, az oroszok még ennél is kevesebbet hajlandók elismerni. A Yale munkatársai már hónapokkal ezelőtt figyelmeztettek rá, hogy az orosz földre hurcolt ukrán gyerekeket szabályos politikai átnevelésben részesítik. Arra kötelezik őket, hogy az orosz himnuszt énekeljék, azt sulykolják nekik, hogy ukrán nemzet nincs, soha nem is létezett, és a különleges hadművelet a nácik ellen folyik. A kutatók legkevesebb 43 ilyen tábort azonosítottak Oroszországban illetve az oroszok által megszállt Krímben. Az egyik kutató, Nathaniel Raymond szerint néhány táborban már 14 éves gyerekek is katonai kiképzésben részesültek. Mindez megsérti a genfi egyezmények egyikét, amely a polgári lakosság védelméről szól.
Most egy olyan lista összeállítása van napirenden, amelynek segítségével tisztázhatnák, valóban hány érintett gyerekről van szó. Bonyolítja a helyzetet, hogy kölcsönös bizalmatlanság uralja a légkört: az ukrán és az orosz tisztviselők nem állnak szóba egymással, bár korábban, amikor a fogolycsere került terítékre, nem ez volt a jellemző – ez még inkább fölértékeli a közvetítők szerepét. Az oroszok azt mondják, minden gyereket visszaengednek Ukrajnába, ha törvényes gyámjuk érte jön. A szülőknek ezt maguknak kell intézniük, ami nem egyszerű, sokuknak se útlevelük, se pénzük egy ilyen kényszer-körutazásra Belarusz, Lengyelország, vagy a balti államok érintésével eljutni valamelyik orosz táborba.
A BBC orosz szolgálata árnyalta a képet. Emlékeztetett, hogy a kelet-ukrajnai megszállt területeken levő árvaházakból már a teljes körű háború tavaly február 24-i megindítása előtt elkezdték a gyerekek átköltöztetését Oroszországba. Hozzájuk csatlakoztak később az újonnan megszállt harkivi és herszoni területekről érkező ukrán gyerekek. Az orosz hatóságok kezdettől fogva igyekeztek úgy föltüntetni az egészet, mintha egyedül a gyerekek biztonságba helyezése vezérelné őket. Az „átköltöztetést” nagy és folyamatos sajtó nyilvánosság kísérte, amelyben a főszerepet Marija Lvova-Belova orosz emberjogi biztos vállalta magára. A kamerák rengetegében fogadta a gyerekekkel érkező vonatot, volt, hogy valakiket már ott gyámságba adott, sőt egy mariupoli kamaszt maga is örökbe fogadott. A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság márciusban éppen emiatt vádolta meg háborús bűnökkel Vlagyimir Putyin elnök társaságában őt is, és adott ki ellenük nemzetközi elfogató parancsot.
A BBC orosz hírszolgálata egy másik brit hírforrás, a Telegraph alapján arról is beszámol, hogy nemcsak Oroszországba, hanem Belaruszba is telepítettek át ukrán gyerekeket. Tizenöt ukrán városból mintegy kétezren kerültek a szomszéd államba, a kalózakcióban a belarusz diktátor, Alekszandr Lukasenko is részt vett. A Telegraph idézte azt a dokumentumot, amelyben Mezencev, az orosz-belarusz szövetségi állam államtitkára követeli a vasúti operátoroktól, hogy szervezzék meg a gyerekek átszállítását a Donbászból a „testvéri Belaruszba”.
„A felelősség Lukasenkót terheli az ukrán gyerekek erőszakos áttelepítéséért. Közvetlenül ő adott utasítást az akció finanszírozására” – nyilatkozta a külföldi emigrációba kényszerült Pavel Latusko belarusz ellenzéki politikus.
