Joseph Raymond McCarthy (1908-1957) wisconsini szenátor nagyon utálta a „vörösöket”. Meggyőződése volt, hogy nemcsak az amerikai politikában, hanem Hollywoodban és a Broadwayn is a kommunisták uralkodnak, "Moszkva ötödik hadosztálya". A rádión keresztül pedig ők "mérgezik" az amerikai otthonokban a gyerekek lelkét. A republikánus politikus azzal az 1950-ben elhangzott szenátusi beszédével tört be az amerikai köztudatba, hogy listája van az államigazgatásban és a külügyminisztériumban dolgozó kommunistákról és szovjet kémekről. Ezt ugyan hitelt érdemlően sosem bizonyította, de a félelem és a rettegés légkörét sikerült vele kiváltania.
Az általa felállított Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé idéztetett számos amerikai értelmiségit és művészt. A gyanúhoz elég volt a kelet-európai származás, még az Osztrák-Magyar Monarchiában születettek sem menekülhettek a szenátor és a bizottság ébersége elől.
McCarthy nem kímélte a második világháborúban hősiesen harcoló magas rangú katonatiszteket, legkevésbé pedig a Demokrata Párt vezetőit. Azt állította róluk, hogy Moszkvából irányítják őket, aki pedig rájuk szavaz, az maga is hazaárulást követ el. Nyilvános, televízióban is közvetített őrjöngései még republikánus párttársai számára is egyre vállalhatatlanabbá lettek. Politikai karrierje akkor tört meg, amikor 1954-ben a szenátus tagjai 67:22 arányban megfeddték. Viszonylag fiatalon halt meg, súlyos alkoholizmusának szövődményeiben.
A McCarthyt megfeddő szenátorok tisztában voltak azzal, mennyire veszélyes fegyver a politikai ellenfél nyílt megrágalmazása. Az pedig, aki a rájuk szavazókat is hazaárulókként bélyegzi meg, kaput nyit a demokratikus választások eredményeinek megkérdőjelezése előtt. Ez az egész országot veszélyeztető káosz, anarchia irányába mutat – ezt vették észre a szenátor republikánus párttársai, ezért fordultak ellene.
Az emberek, így a politikusok is ritkán tanulnak a történelmi tapasztalatokból. Ezt mutatta Donald Trump elnökválasztási hadjárata, amelynek során gátlástalanul élt kihívója ellen a rágalmazás fegyverével. Amikor pedig másodszor nem nyert, kétségbe vonta a választások tisztaságát. A beszédei által felbátorított hívek 2021. január 6-án a Capitolium ellen vonultak. Az ostromnak öt halálos áldozata volt, a rendőri beavatkozás szerencsére megakadályozta a még nagyobb bajt. Trump ellen jogi eljárás indult felbujtás vádjával, s bár ez még nem fejeződött be, nagy valószínűséggel indulhat a következő elnökválasztásokon.
A magyar miniszterelnök nagy híve Trumpnak, "korszakos jelentőségű államférfinak" tartja, s abban is biztos, ha ő lenne ma az elnök, "holnap reggelre" megoldaná az orosz-ukrán konfliktust. A politikai ellenfél megrágalmazásának eszközét mindenesetre átvette példaképétől.
2002-es választási veresége után Orbán azt mondta Dísz téri beszédében: "A haza nem lehet ellenzékben". Ez nyelvi megformáltságában még finom üzenet volt, jelentése: csak ők, a fideszesek képviselik hitelesen a hazát. A választásokon akkor győztes pártok pedig nem, aki rájuk szavazott, tévedett, vagy maga is a haza vesztét akarja. Ezt az üzenetet később Kövér László így egyértelműsítette: "A mi kudarcunk nem tud politikai ellenfeleink sikere lenni. A mi kudarcunk az egész nemzet kudarca is egyben."
A fideszes hangnem durvulásának elemzése több – politikatudományi, nyelvészeti, társadalomlélektani – disszertáció témája lehetne. A legtöbb idézet ezekben valószínűleg Kövér Lászlótól, az Országház elnökétől származna. 2012-ben, a bizonyított plágiumvád következtében lemondott Schmitt Pál parlamenti beszéde után például ezt mondta: "Az önmagában méltatlan, hogy a tőlem balra helyet foglaló hölgyek és urak egyáltalán itt ülhetnek". Ezzel minden ellenzéki képviselőt méltatlanná nyilvánított országgyűlési munkájára.
De kik is szavaznak a nem fideszesekre? Kövér Lászlótól erre is megkapjuk a választ. Amikor 2021-ben Pápa díszpolgáraként szülővárosában aláírta a "Stop Gyurcsány, stop Karácsony" petíciót, azt mondta az újságíróknak: "minden jó érzésű magyar embernek elege van" az ellenzék "agresszív, erőszakos hőbörgéséből. Ilyen minőségtelen ellenzéke ennek az országnak még soha nem volt, mint a mostani". Kövér állítása szerint tehát csak a "nem jó érzésű", tehát az aljas és ostoba emberek szavaznak az ellenzéki pártokra, ők is olyan "minőségtelenek", mint képviselőik.
Mostanában felgyorsult az ellenzék kormánypárti lejáratása. A közpénzből fizetett óriásplakátok "háborúpártiként" bélyegeznek meg ellenzéki politikusokat, a félreérthetőség elkerülése végett rögtön az arcképük alatt. A Gyurcsány-show mozgóképpel rágalmazza őket, a közpénzek milliárdjait felemésztő kurzusfilmekről nem is beszélve.
A rágalmazást, becsületsértést tiltják a magyar törvények. Annak érdekében, hogy a politikai rágalmazókat ne lehessen bíróság elé citálni, egyszerűen megváltoztatták a törvény szövegét. A fideszes-KDNP-s bátrak 2023 májusában megszavazták azt az előterjesztést, amelynek értelmében nem lesz büntethető a rágalmazás vagy becsületsértés elkövetője, ha "a közügyek szabad megvitatása közben, sajtó vagy médiaszolgáltatás útján követi el, feltéve, hogy cselekménye nem irányul a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadására ."
Tapasztalt jogászok szerint a bírók mérlegelésén múlik, mely eset minősül majd a gyakorlat során "a közügyek szabad megvitatásának", és milyen megfogalmazás "a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadásának". Csak elméleti síkon érdekelne: amikor a magyar miniszterelnök a parlament épületében egy nem kormánypárti képviselőt - annak konkrét kérdésére adott válasz helyett - "szőrét hullató rossz vidéki rókának", azaz állatnak nevezett, nem tagadta nyilvánvalóan és súlyosan becsmérlő módon az illető "emberi méltóságát"?