Az elmúlt napok legégetőbb filmipari kérdése az volt, hogy a hollywoodi színészek és írók sztrájkja milyen hatással lesz a három nagy őszi filmfesztiválra (Velence, Telleruide és Toronto), és melyek a legmeghatározóbb pontjai az ősszel induló díjszezonnak. Nem véletlen, hogy a Velencei Filmfesztivál igazgatója, a nyolcvanadik jubileumi kiadás programját bejelentő keddi sajtótájékoztatóján azzal kezdte: azok az amerikai filmek, melyekről megállapodtak korábban a producerekkel és a rendezőkkel való egyezség értelmében, egy kivétellel benne maradtak a válogatásban. A kivételről már tudtunk, mely pont a nyitófilm lett volna: Luca Guadagnino Challengers című romantikus komédiája helyett Edoardo De Angelis Commandante című drámája nyitja majd a Mostrát. „Idén nem is a szelekció összerakása, hanem a megtartása volt a kihívás” – húzta alá bevezetőjét Alberto Barbera, És milyen parádés is lett ez a jubileumi program!
A jó hírben a legjobb, hogy a nyolcvanadik fesztivál tele van magyar, illetve magyar vonatkozású jelenléttel. A szenzációs része, hogy az Orrizonti nevű hivatalos versenybe (ez a formabontóbb művek válogatása, mint Cannes-ban az Un certain regard program) bekerült Reisz Gábor harmadik nagyjátékfilmje, a Magyarázat mindenre című dráma, mely az alkotói oldal definíciója szerint egy tizennyolc éves fiú botrányba torkolló érettségi vizsgájának történetén keresztül fest reális képet egy kettészakadt országról. „Nyár van Budapesten. A gimnazista Ábelnek az érettségire kellene készülni, de épp most ébredt rá, hogy szerelmes legjobb barátjába, Jankába. Janka jó tanuló, a vizsga miatt nem kell izgulnia, viszont ő is reménytelenül szerelmes, csak éppen a történelemtanárukba, Jakabba. Jakabnak családja van, pedagógusként próbál túlélni Magyarországon, és korábban már összetűzésbe került Ábel konzervatív apjával. A két részre szakadt társadalom feszültségei felszínre törnek, amikor Ábel történelemérettségije országos botrányba torkollik, ő pedig valahol a két oldal között áll, mindennek a kellős közepén, és még mindig szerelmes” – olvasható a film szinopszisa a forgalmazó Cirko Film által lapunkhoz eljuttatott közleményében.
Amikor Alberto Barbera bejelentette Reisz művét, azt a megjegyzést tette: pontosan tudja, hogy emiatt a film miatt kapja majd a fesztivál a legtöbb kritikát, hogy miért nem a nagy versenybe tette. „Ezt azért is mondom, hogy mindenki figyelmét előre felkeltsem a mű és a tehetséges rendező Reisz Gábor iránt” – tette hozzá. Hangsúlyozva: ugyan a film Magyarország társadalmi állapotát mutatja be, azonban számos párhuzamot és áthallást fogunk felfedezni más európai országok tekintetében egyaránt. „Ennél többet nem is mondok, mindenki nézze meg és fedezze fel ezeket magának” – érvelt Barbera. Mindazonáltal, az már biztos: Reisz Gábor rendező és Berkes Júlia producer közös munkája az év eddigi legnagyobb magyar nemzetközi egész estés játékfilmes sikere. (Rövidfilm esetében már ott van Buda Anna Flóra cannes-i Arany Pálmája 27 című animációs etűdért.)
Ám, hogy Velencében további erőkkel vagyunk, azt megköszönhetjük a Velencei Filmfesztiválnak, amely a Biennale College Cinema program keretén belül finanszírozta, és most bemutatja Vermes Dorka Árni című első nagyjátékfilmjét.,,Egy vidéken turnézó utazó cirkuszról szól, amit egy család vezet, és abban van egy fiatal fiú, aki a falvakról falvakra járás közben próbál magának élhetőbb körülményeket teremteni. Ezt is a Proton Cinemával csinálom, de Zachar Balázs mellett Tarr Béla is beállt mögé producernek” – mondta Vermes Dorka még 2022-ben a filmhu portálnak korábbi kisjátékfilmje, az Alba Vulva kapcsán készült interjú keretében.
A magyar vonalozások itt nem érnek véget. A hivatalos nagyjátékfilmes versenybe bekerült ugyanis Jorgosz Lanthimosz Szegény párák című szerzői sci-fije, melyet részben Budapesten forgatott, magyar társproducere pedig Kemény Ildikó. Ez volt az a film, melynek kapcsán a legtöbb aggodalom keringett a sajtóban, hiszen ahogy Barbera is megjegyezte: jelen állás szerint a főszereplő Emma Stone nem lesz jelen a velencei vörös szőnyegen és a stúdió elhalasztotta a mozis premiert szeptemberről decemberre. Minden bizonnyal itt abban bíznak, hogy a színész sztrájk idővel abbamarad – becslések szerint Los Angeles városa napi harmincmillió dollár bevételkieséssel kell, hogy számoljon Hollywood leállása miatt –, és a fesztiválok azért csak segítik majd az Oscar-kampányt így vagy úgy. Amúgy Lanthimosz filmje ígérkezik az egyik leginnovatívabbnak, mely a szinopszisa szerint elképesztő történet Bella Baxter (Emma Stone) fantasztikus fejlődéséről. A fiatal nőt a zseniális elméjű és szokatlan módszereket alkalmazó tudós, Dr. Godwin Baxter (Willem Dafoe) hozza vissza az életbe. A férfi védelmét élvezve, Bella vágyik a tudásra. Szomjazza a világ dolgait, így elszökik Duncan Wedderburnnel, a dörzsölt és züllött ügyvéddel, s ketten együtt kontinenseken átívelő, szélsebes kalandra indulnak. Korának előítéleteitől szabadon, Bella roppant iramban fejlődik, hogy szándékának eleget téve kiálljon az egyenlőség és szabadság mellett.
Nem mellékesen: minden előre kiszivárogtatott bombaprodukció benn van a velencei versenyben. Például a Michael Mann rendezte Ferrari. Ennek a biográfiai műnek már van múltja, 2015-ben tervezték leforgatni Christian Bale-lel a főszerepben, ám Mann betegsége miatt csúsztatták. Évekig úgy volt, hogy Hugh Jackman alakítja majd a címszerepet, de végül Adam Driver kelti életre a vásznon Enzo Ferrarit. Ezek után nem maradhatott ki a versenyből a Bradley Cooper által írt, rendezett és a főszereplésével készült Maestro című, Leonard Berstein-ről szóló alkotás sem. Filmes körökben – értsd, akik már láttak előre mindent – a legnagyobb meglepetésként Luc Besson új művét említik, a versenybe válogatott DogMant a zseniális karakterszínésszel, Caleb Landry Jones-szal a főszerepben, aki egy olyan férfit alakít, aki a kutyáitól kapott szeretet erejével éli túl a sorstragédiáit. Barbera szavai szerint ilyen erős drámát még sosem rendezett Besson.
Azért, hogy kicsit az amerikai sajtó is felemelje a szemöldökét, érdemes megjegyezni, hogy Alberto Barbera hisz a művészek „ártatlanságában”, hiszen versenyen kívül beválogatta a Cannes-ban elutasított – amúgy francia finanszírozású – új Woody Allen-filmet (Coup de chance). Na, és persze Roman Polanski új alkotását (The Palace) is.
