Bár Orbán Viktor idei, tusványosi beszédében szokatlanul kevéssé érintette az energetikai kérdéseket – a rezsicsökkentés szót ki se ejtette –, az általa ennek kapcsán említett adatok egy része ugyanakkor szokás szerint valótlan, ellenőrizhetetlen, avagy erőteljesen megkérdőjelezhető.
A kormányfő szerint például „energiaipari függőségünket terv szerint csökkentjük; most 28 százalékon vagyunk”. Ezzel szemben a valóság, hogy Magyarország energiabehozatali aránya a KSH legutolsó adata szerint 2021-ben 54 százalékon állt. Ezen belül a hazai olaj- és gázfelhasználás mintegy négyötöde egyaránt az orosz behozatalból származik.
Védekezésül elhangozhatna, hogy a kormányfő itt a villamosenergia-behozatal arányára „gondolhatott”. (Eme, a hazai áramhálózat egyensúlyáért felelős, állami Mavir közel két hete frissített adatsora szerint 19-től 34 százalékig terjedő sávban változó adat júniusban 24 százalékra rúgott.)
A kormányfő ugyanakkor a kapcsolódó számok közül, tévesen a legkedvezőbbet említette, így kétségkívül megkerülvén kiugró orosz energiafüggőségünk témáját.
Az energiarendszer jövőjét illető fejtegetései szintén hagytak maguk után kívánnivalót. A kormányfő Paks 2-re és a napelemekre hivatkozva ismét előállt a villamosenergia-behozatal 2030-as megszüntetésének tervével. Pedig – saját energiaminiszteréhez hasonlóan – maga sem lehet biztos abban, hogy a világszintű oroszellenes kereskedelmi korlátozások közepette, nem kevéssé pedig Moszkva hozzáállása miatt, 2030-ra Paks 2 üzembe áll. A kétségkívül gombamód szaporodó szolárpanelek pedig csak nappal termelnek áramot. Bár a gyorsindítású gázerőművek képesek kielégíteni a borús időben, télen és szürkületkor kiugró áramigényeket, a kormány tavaly még azt hirdette, hogy „le kell jönni a gázról”. Igaz, idén tavasszal már gázerőműfejlesztési programot hirdettek. Ez ugyanakkor szakértők szerint nem csak az unió környezetvédelmi céljaival ellentétes, de, gázbehozatalunk emelkedése miatt, ellenkezik a kormány energiafüggetlenségi céljaival is. Bár a kormányfő 11,5 ezermilliárdos erőműfejlesztési programot is említett, az ennek zömét alkotó EU-pénzek beérkeztére Brüsszel és Budapest éles politikai ellentétei miatt igen kevés az esély.
Orbán Viktor a magas inflációt azzal támasztotta alá, hogy míg az EU az „orosz háború” előtt 300 milliárd eurót fizetett az oroszoknak az olajért és a gázért, ez az összeg tavaly 653 milliárd euróra ugrott. A Bruegel nevű szakintézet márciusi elemzése szerint viszont az olajért 2022-ben 83 milliárd, a gázért pedig 53 milliárd – összesen tehát 136 milliárd – eurót fizetett az EU Moszkvának. A kormányfő azt „elfelejtette” megemlíteni, hogy tavaly úgy nőtt is az orosz energiaszámla, hogy az uniós gázcsapok zömét Putyin elzárta, az olaj és termékei behozatalát pedig az EU tiltotta be. (Ezek zöme alól Magyarország kivétel.) A visszaeső mennyiség mellett is megugró számla hátterében pedig az – elsősorban Putyin által felvert – tőzsdei árak állnak. A kormányfői előadásból az energiatőzsdék tavaly augusztus óta tartó, folyamatos esése is kimaradt.