Többen szóvá tették, hogy ha Karinthyról írok, különösen Kosztolányiné kötete alapján (Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről. Múzsák Közművelődési Kiadó, 1988), miért nem ejtek szót második feleségéről, Böhm Arankáról. Valóban, ahogy Kosztolányiné Harmos Ilona írta is: „Karinthy életének tizenhat, Arankával együtt töltött évéről, de annak talán egyetlen napjáról sem lehet megemlékezni anélkül, hogy Arankáról említés ne tétessék. Életének legutolsó idejében mondta Karinthy egyik írótársának: – »Erre az asszonyra sok mindent lehet mondani, de annyi bizonyos, hogy egy percig sem unatkoztam mellette.«”
„Ő Aranka volt, a párduc, a tigris” – írta róla „legkedvesebb ellensége”, Kosztolányiné, aki egy másik kötetében így jellemezte: „Afrikai nő. Ez determinálja jó és rossz tulajdonságait. Fekete és fényes. Fényes és fekete, mint egy arab paripa, éles, mint egy arab kés, és olyan embertelen is. Cruelle. Ez a francia szó jut eszembe róla. Se ruhát, se társadalmi konvenciót nem tűr magán. Egykettőre leveti ezt is, azt is. (…) Férjére halálosan féltékeny, de nem a szerelmére, nem az alkotására, pusztán a sikerére.” (Kosztolányi Dezsőné: Burokban születtem. Noran könyvkiadó, 2003.) Az 1893-ban született Böhm Aranka 1920 elején találkozott először Karinthyval, és hiába volt ekkor férjnél, elhatározta, hogy megszerzi magának a híres írót (Karinthy első felesége, a színésznő Judik Etel 1918 végén spanyolnáthában halt meg). Aranka első férje imádta feleségét; az orvos Kertész Tivadarnak azért kellett amputálni egyik lábát, mert a világháború alatt átúszta a zajló, jeges Drina folyót, hogy találkozhasson a nejével. Válásuk után feleségére hagyta Verpelét utcai lakását, ide költözött be Karinthy, s itt – a mai Karinthy Frigyes úton – éltek folyamatos veszekedésben, sőt: „Sokszor jött el hazulról szeme alatt kék folttal, összekarmolt képpel. Már megint a macskáddal játszottál? – kérdezte Heltai Jenő.”
A kortársak jól ismerték Aranka és Ady kapcsolatát is: a még gimnazista lány 1912-ben maga kereste fel a költőt, aki beleszeretett, hozzá írta úgynevezett Arany-verseit, s egyik szerelmi légyottjuk során Ady állítólag csaknem infarktust kapott. Aranka folyamatosan, házasságai alatt is nyíltan szeretőket tartott, egyikük, Déry Tibor az Ítélet nincs (1969) című önéletrajzában elég részletesen beszámol viszonyukról. Megint csak Kosztolányiné írja: „Egy ízben megkérdeztem tőle: – Milyen jogon kéred te számon Frici hűtlenségét, amikor te magad nem vagy hű hozzá? – Elég gyalázat, hogy tűri, én nem tűröm – ezt felelte.”
A boszorkánynak tartott zsidó Arankával a „középkori szörnyűségeknél is szörnyűbb szörnyűség” végzett. Az orvosi diplomával rendelkező asszony 1944-ben maga jelentkezett vidéki munkaszolgálatra, abban a hiszemben, hogy ott kevésbé lesz szem előtt. Ehhez képest az elsők között deportálták Zalaegerszegről Auschwitzba, s állítólag már a vagonban megőrült. Haláláról több legenda maradt fenn, valószínű, hogy rögtön a táborba érkezése után agyonlőtték az SS-ek.