A spanyol választási kampánynak már volt egy meglepetése. A hét közepén a Pedro Sánchez miniszterelnök, az összesen 15 baloldali pártot tömörítő Sumar nevű szövetség csúcsjelöltje, Yolanda Díaz, illetve a szélsőjobboldali Vox vezetője, Santiago Abascal közötti televíziós vitát mérsékeltebb hangnem jellemezte, mint a hivatalban lévő kormányfő és a konzervatív Néppárt csúcsjelöltje, Alberto Núnez Fejióo korábbi szócsatáját. Abascal visszafogottabbnak tűnt a néppárti kormányfőjelöltnél.
Sáncheznek kisebb csodára lenne szüksége ahhoz, hogy megnyerje a parlamenti választást. A legutolsó közvélemény-kutatások 3-8 százalék közötti előnyt jósoltak a Néppártnak a szocialista PSOE-val szemben. A voksolás előtti héten ugyan nem lehetett már további felméréseket közzétenni, de ilyen hátrányt nem lesz könnyű ledolgozni. A várható választási győzelem azonban nem elég Fejióo számára a kormányalakításhoz. Bár a néppárti vezető a kampányban azt hangoztatta, olyan győzelmet akarnak aratni, hogy egyedül kormányozhassanak, erre vajmi kevés az esély.
Sánchez mindent egy lapra tett fel, és nem csak a választási hadjáratban, hanem már önmagában azzal, hogy vasárnapra kiírta az előrehozott választást. A május 28-án megrendezett helyhatósági és regionális voksoláson olyan gyengén szerepelt az általa irányított PSOE, hogy úgy vélte, előre kell menekülnie, az egyedüli esélyt a PSOE népszerűségének emelkedésére az előrehozott választás jelenti. Ez a stratégia csak részben jött be, pár százalékkal valóban erősödött ugyan a PSOE, de nem tudott közelebb kerülni a PP-hez, mert utóbbi népszerűsége is nagyjából ugyanannyival nőtt. Viszont a baloldali blokk létrejötte új esélyt adott Sánchez számára is. Sánchez 2018 júniusa óta áll a madridi kormány élén, a kampányban rendre
a néppárti vezető leggyengébb pontjára világított rá: arra, hogy a szélsőjobboldali Voxszal kényszerül majd kormányt alakítani, egy olyan párttal, amely nosztalgiát ébreszt a Franco-éra iránt, nyíltan bevándorlás és EU-ellenes. Fejióo nem is nagyon tudott mit kezdeni ezekkel a vádakkal.
A kormányfő nem adta fel a reményt arra, hogy újabb négy évig hivatalban maradjon, ehhez azonban a PSOE tisztes eredménye mellett az is kellene, hogy a Sumar a harmadik helyen végezzen és megelőzze a Voxot. Ez nem is tűnik lehetetlennek, az utolsó felmérések fej-fej mellett mérték a szélsőjobb pártot és a baloldali pártszövetséget, amelybe egyébként az a baloldali populista Podemos is beleolvadt, amely az utóbbi hónapokban egyre gyászosabb közvélemény-kutatási adatokat mondhatott magáénak.
Ami Sánchez és Fejióo megítélését illeti, a választók árnyalattal a jobboldali politikust tartják alkalmasabb miniszterelnöknek, bár a kettejük közötti televíziós vita döntetlennel zárult.
Yolanda Díaz lesz-e végül mégiscsak Pedro Sánchez megmentője? A spanyol munka- és szociális ügyi miniszter nevéhez egy sor fontos szociális intézkedés is fűződik, ezért is az egyik legnépszerűbb politikus.
A minimálbér mintegy 50 százalékkal emelkedett, a nyugdíjakat is emelték. A munkahelyi védelmet, amelyet a PP egykor az euróválság során gyengített, szintén újra kiterjesztették.
Azóta több az állandó munkahely Spanyolországban, mint valaha. Először van az országnak bérlővédelmi törvénye is. A széles körű rövidtávú munkaprogram a pandémia idején sok munkahelyet és vállalkozást mentett meg a turisztikai ágazatban. Ezt a szociálpolitikát gazdasági sikerek kísérték. Míg más uniós országok recesszióba csúsznak, Spanyolország gazdasága növekszik.
Mindezeket az intézkedéseket a baloldali kisebbségi kormány a kisebb baloldali pártok, valamint az olyan régiók képviselőinek köszönhetően, mint Baszkföld és Katalónia, keresztülvitte a parlamenten. A PP és a Vox még akkor is ellenük szavazott, amikor - mint a munkaerő-piaci vagy a nyugdíjreformok esetében - a szakszervezetek és a munkaadók már megállapodtak. Feijóo már bejelentette, hogy kormányra kerülése esetén ennek nagy részét vissza fogja venni.
A jobboldal itthon is ismerősen csengő kampányt folytatott a baloldal ellen. „Sánchez tönkretenné Spanyolországot”, „átadná a haza ellenségeinek", hangoztatták. Ezzel arra utaltak, hogy a baszkföldi és katalán függetlenségi pártokkal szövetkeznének.
Feijóo azonban jelentős imázsproblémával küzd.
A kilencvenes évekből származó képeken a drogmaffia egyik galíciai származású bárójával látható a jachtján. A PP már most is több mint 100 faluban és városban, valamint öt régióban a szélsőjobboldali Vox támogatásával kormányoz. Látszik is, hogy ez mit jelent: a saját nyelvvel rendelkező régiókban ismét a spanyolt teszik meg fő nyelvvé. A környezetvédelmi zónákat és a kerékpárutakat felszámolják. A polgármesterek megtiltják nem csak az LMBTQ zászlók kitűzését a középületekre, hanem a szexuális erőszak elleni demonstrációkat is. Színdarabokat és filmeket törölnek, mert homoszexuális jeleneteket tartalmaznak. Felmerül a kérdés: Madrid az illiberalizmus újabb bástyájává válhat?
