Már mondtak nekem ilyet. Pontosan emlékszem arra, ahogy a magyartanárom nagyon határozottan kijelentette, tehetségtelen vagyok. Megpróbált rávenni, hogy verset mondjak. Szörnyű volt. Egyértelműen megalapozott volt az állítása: semminemű tehetséget sem mutattam a versmondásban. Nem is lettem színész - magamtól persze nem is gondoltam volna rá.
Nagyon kedveltem a középiskolai magyartanáromat. Szép, kerek műelemzéseket írtam neki. Értékelte is, jó jegyeket adott. Bár reál tagozatra jártam, azért nem esett nehezemre az irodalomnak nevezett tantárgyból megfelelő eredményt felmutatni.
Most, hogy Medgyessy Péter egykori miniszterelnök úr volt szíves az ellenzéket tehetségtelennek minősíteni, elgondolkodtam, magamba mélyedtem. És tényleg, be kellett látnom, hogy ellenzéki is vagyok, és tehetségtelen is. Ellenzékinek feltétlenül.
Három ciklust töltöttem a parlamentben, és mindháromszor kormánypárti képviselő voltam. Nem igazán volt alkalmam kipróbálni, milyen lenne az, ha nap mint nap a kormányt kellene kritizálom. Mondjuk erre a mostanira ráfér, de ettől még korántsem biztos, hogy a Házban hatásosan tudnék ellenzéki álláspontod kifejteni.
Amúgy a volt miniszterelnök úr az ellenzék tehetségtelenségét nem szűkítette le a parlamenti politizálásra, hanem azt tette szóvá, hogy a kormányváltás szükséges három feltétele közül az ellenzék - példának okáért - nem tud felmutatni karizmatikus, népszerű vezetőt sem.
Nem erőltetném túl a Medgyessy-féle gondolatmenet elemzését, nyilván az egyetlen karizmatikus személyre, az ellenzék legnagyobb pártjának vezetőjére gondolt, neki üzent, őt szólta le. Na, hát istenem! Belefér az ilyesmi. Igaz, ami igaz, a pikírt megjegyzésnek annyiban van alapja, hogy a kipécézett pártelnök nem népszerű.
Az elég biztosnak látszik, hogy ha tehetséges ellenzéki lennék, akkor ez a tulajdonságom nagyon hamar elmúlna. Azért kopna le rólam a tehetséges ellenzéki máza, mert ha tehetséges lennék, akkor választást is tudnék nyerni, és onnantól már nem lennék ellenzéki. Minden bizonnyal a mostani kormányzó erő is egy időben tehetséges ellenzék volt. Azt sem vonom kétségbe, hogy nem is múlt el ez a képességük.
Mindennek ellenére belátható, hogy a volt miniszterelnök állítása nem egyetemleges. Nálunk a választáson megszerzett hatalmat nem az ellenzék tépi ki a kormányzó erők kezéből, hanem az aktuális rezsim veszíti el a választást. Eddig legalábbis így volt. Persze a győzelem után nagyon hamar előkerülnek azok a magyarázatok, amelyek bizonyítják a győztes maradéktalan és hatalmas érdemeit az eredményben.
De azon se lépjünk túl, hogy tudunk mi kormányzati pozícióban is tehetségtelenek lenni. Van olyan emlékem, hogy a városom főterén, háromezres közönség előtt, kint állok a miniszterelnököm mögött a színpadon, a polgármesterrel együtt, és hallgatjuk a miniszterelnök beszédét, amelyben azt taglalja, hogy milyen jó helyzetben is vagyunk itt Bács-Kiskun megyében, mert nagyon hamar elért bennünket a gyorsforgalmi úthálózat. Miniszterelnök úr meg is nevezte, hogy az M5-ösre gondol. Amely kétségkívül átvezet a megye északi részén, de van egy sajátos tulajdonsága ennek az autópályának: hogy több mint 100 kilométerre van a városomtól. Nem is igazán fagyott meg a levegő - pedig az mindig érdekes, amikor egy gyűlésen a szónok gondolatai elcsendesítik a hallgatóságot. A fellépésünket követő koncert alighanem emlékezetesebb volt a közönség számára.
Ezt a gyorsforgalmi úthálózat témát a mostani miniszerelnök is érintette. Igen, választás előtt, mikor máskor. Mondjuk nem ígéret formájában, hanem olyan megfogalmazással, hogy a városomnak szüksége van négysávos kapcsolatra a gyorsforgalmi úthálózathoz, amit mielőbb meg kell építeni. A választás lezajlott, a négysávos út azóta sem szerepel egyetlen ismert kormányzati elképzelésben sem.
Ez a "tehetségtelen ellenzék" gondolat azt feltételezi, hogy az ellenzék közvetlen módon, érvekkel, logikusan felépített gondolatmenettel változtatni lehet képes a választók nézetein. Azt is feltételezi, hogy a választások eredménye jól felépített kampánnyal, karizmatikus vezetőkkel döntő módon befolyásolható. Ami nagyjából-egészében védhető álláspont. Egy megnyert választás után minden bizonnyal kimutatható lesz, de legalábbis biztosan ki fogják mondani, hogy a jó kampány, a tehetséges vezetők értek el eredményt.
Ehhez képest úgy fest a dolog, hogy a fideszes kormányok mindig is a saját választóiknak beszéltek, a saját választó bázisukat látták el információkkal, mégpedig úgy, ahogyan az számukra a legmegfelelőbb volt. Ebből közvetlenül adódik, hogy kívülről, ellenzékből gyakran teljesen értelmetlennek tűnnek a megnyilatkozások. De legalábbis megalapozatlannak és indokolatlannak.
Hasonlóan megkerülhetetlen az az igazság, hogy az ellenzék sem tehet másként: a saját közönségének beszél. Súlyosbítja a problémát, hogy a több párt egymástól eltérő, ha tetszik, egymást meghaladó állításokat fogalmaz meg. Abban a politikai térben zajlik az ellenzéki verseny, ahol a kormányzat ellenőrzése és kritikája kellene, hogy meghatározó legyen. Ezt lehet tehetségtelenségnek gondolni, de nem lehet rajta túllépni. A politikában az az ellenfél, a versenytárs, aki nem mi vagyunk. Egymás rovására lehet eredményt felmutatni. Amíg ez a verseny az ellenzéki térfélen nem zárul le, a forgatókönyv nem fog változni. Akkor sem, ha sokkal tehetségesebben intézzük a dolgainkat.
Az ellenzék tehetségtelenségét összefüggésbe hozni a mai politikai helyzettel túlzásnak tűnik. Az pedig, hogy egy fordított gondolatmenettel, a megosztottságból származó, látható korlátokat tehetségtelenségnek értelmezzük, vitatható álláspont. A magam részéről egyszerű tévedésnek tartom a volt miniszterelnök kijelentését.
A vízi sportokban kevés szebb látvány van, mint amikor nyolcpár evezősök versenyeznek. A világban több helyen nagy hagyománya van az ilyen regattáknak. Egyetemek, másutt városok jól felkészült fiataljai mérik össze az erejüket. Az ilyen nagy hajók igen gyorsan tudnak haladni. Az együttes erővel hajtott sporteszköz jóval kisebb közegellenállásal találkozik egy versenyzőre vetítve, mint amikor a sportolók külön hajóval versenyeznek.
Az egypárevezős sokkal lassúbb, mint a nyolcas. Ha több egypárevezős versenyez, attól sem haladnak jobban. Az is igaz, hogy egy nagy hajót sok evezőssel fenntartani sokkal többe kerül, mint amennyi az egyesekhez szükséges ráfordítás.
Nálunk most a kormánypártok oldalán összeállt az, hogy a teljes államigazgatás erőforrásait együttesen használhatják akkor, amikor a választóikkal kapcsolatba kerülnek. Ettől nem okosak lettek, hanem erősek.
Az ellenzék pedig nem tehetségtelen, hanem gyenge. A volt miniszterelnök következtetése nem megalapozott. Ebben a helyzetben senki sem tudja megmutatni a tehetségét, legyen bár jól képzett, többre hivatott politikus.
Nemrég zajlott a múzeumok éjszakája rendezvénysorozat az egész országban. Rendkívül sikeres, nagyon innovatív ötlet és hagyományteremtő megoldás, amit a közönség jószívvel fogad már sok éve. Az ötlet felkarolója, a múzeumok éjszakája rendezvénysorozat elindítója egy olyan hajdani tárcavezető, aki most, ellenzékben is meghatározó módon része a pártja vezetésének. Nagyon tehetséges, sikeres politikus. Amikor lehetősége volt rá, akkor a kormányzati munkában is eredményeket mutatott föl. Nem a tehetsége változott meg attól, hogy most ellenzékben politizál, hanem a lehetőségei.
Óvatos vagyok azt illetően, hogy még több példát hozzak. Nem tűnik hasznosnak, és korántsem előrevivő, hogy bővebben reagáljak Medgyessy Péter megjegyzésére. Annál is inkább, mert tény, hogy ellenzékinek meglehetősen tehetségtelen vagyok. Kormányzati helyzetben egészen biztos, hogy hasznosabb lennék. Kipróbáltam. Sikeres csapatban határozottan feljavul a tehetségem.