Már az eddigi 1,1 °C-os globális felmelegedésnél is saját bőrünkön érezzük a klímaváltozás negatív hatásait, elég csak az egyre gyakoribb és intenzívebb hőhullámokra és aszályra, vagy a hirtelen óriás csapadékot hozó zivatarokra és ezek nyomán fellépő villámárvizekre gondolni, melyek nemcsak egészségünket viselik meg, de a mezőgazdaságra nézve is egyre növekvő károkhoz vezetnek.
Az IPCC figyelmeztet, hogy minden egyes tizedfoknyi melegedéssel egyre veszélyesebbé válik az éghajlat. De a kibocsátások csökkentésére irányuló klímacélok még mindig nem elegek, és egy 2021-es, a klímaváltozás generációkon átívelő hatásait vizsgáló tanulmány szerint a 2020-ban született emberek 2-7-szer több szélsőséges időjárási eseményt – elsősorban hőhullámokat – fognak átélni életük során, mint az 1960-ban születettek, még ha a jelenlegi klímapolitikai ígéreteket teljesítik is az országok - olvasható Lehoczky Annamária, meteorológus, éghajlatkutató a Másféfokon megjelent elemzésében.
Az alábbi modell azt mutatja, hogy saját életünk során mennyivel több extrém időjárási eseménnyel kell szembenéznünk egy klímaváltozás nélküli világhoz képest. (A modellezésnél az Európára vonatkozó adatokat vettük figyelembe, mivel külön csak Magyarországra nem áll rendelkezésre részletesebb információ.) Három fiktív személy alakján keresztül vizsgáljuk meg a generációs különbségeket a klímaváltozás által felerősített kockázatok szempontjából.
Marika néni 1963-ban született Magyarországon, így a Boomer generációba tartozik. Marcsi 1990-ben született, az Y korosztály tagja. Marcsika 2017-ben született, az Alfa generáció képviselője. A három generáció alatt - hat évtized - az emberiség soha nem látott mértékű és ütemű globális klímaváltozást tapasztalt meg.
Ha a kibocsátások a jelenlegi ütemben folytatódnak, akkor a század végére a globális felmelegedés várhatóan eléri a 3,5°C-ot. Ez azt jelenti, hogy az Alfa generációt képviselő Marcsika élete során várhatóan csaknem 29-szer több hőhullámot és 7-szer több aszályt fog megtapasztalni, mint korábbi felmenői.
Az idősebb generációk is több szélsőséges időjárási eseménnyel néznek szembe, mint azok, akik még az ember okozta klímaváltozás előtt éltek, de arányaiban nézve jóval kisebb mértékű a növekedés az Alfa korosztályhoz képest: Marcsi 13-szor, Marika néni pedig „csak” 5-ször több hőhullámot fog átélni élete során. Aszályból pedig Marcsinak 4-szer és Marika néninek 3-szor több jut.
Az erdőtüzek, az árvizek és a trópusi ciklonok is várhatóan többször sújtják majd a fiatalabb generációkat, bár utóbbiaktól Magyarország védett. (Nyugat-Európába viszont egyre nagyobb eséllyel érkezhetnek trópusi viharok, ciklonok.) Ugyan a terméskiesés mindhárom generációnál csaknem ugyanannyival gyakrabban fordul elő, lokálisan és növény-specifikusan ennél jóval nagyobb számokat kaphatunk (pl. Magyarországon is a kukorica esetében).
Ha a kibocsátásokat az országok a 2030-ig szóló klímacéljaikkal összhangban csökkentenék, akkor a század végére 2,4°C-kal emelkedne a globális átlaghőmérséklet, ami még mindig nagyon veszélyes. Az Alfa korosztály nagy része még megérheti ezt, ami azt jelenti, hogy életük során a 29 helyett 24-szer több hőhullámot élnének át.
Ha pedig a párizsi klímaegyezménnyel összhangban arra törekedne a világ, hogy 1,5 °C-nál korlátozza a globális felmelegedést, akkor a ma még 6 éves Marcsika „csak” 13-szor több hőhullámot tapasztalna meg élete során, ami még mindig sok kockázatot jelent, de lényegesen kevesebbet, mintha nem teszünk semmit.
A klímaváltozás miatti aggodalom és cselekvési szándék is mutat különbségeket a generációk között. Az Eurobarometer 2021-es felmérése szerint míg az európai társadalom túlnyomó része (10-ből több mint 9 válaszadó) komoly problémaként tekint a klímaváltozásra, addig a 15–24 év közötti válaszadók az 55 év felettiekkel szemben nagyobb valószínűséggel (22% szemben a 16%-kal) mondták, hogy az éghajlatváltozás a világ egészét érintő legsúlyosabb probléma.
Hasonlóan, a 15–24 év közötti válaszadók nagyobb valószínűséggel mondták, hogy személyesen felelősek a klímaváltozás kezeléséért, mint az 55 év felettiek (44% szemben a 37%-kal). A 25–39 év közöttiek korcsoportja volt az, amely a legnagyobb arányban tett konkrét lépéseket is (66% szemben az 55 év felettiek 61%-ával).
Ez is jól illusztrálja, hogy az Y és a Z generációk nemcsak elszenvedik a klímaváltozást egy életen át, de érzékenyek a problémára és tennének is ellene.
Meddig képes elviselni az ember a hőséget?
Sorra dőlnek meg a melegrekordok, július első hete volt az eddigi legmelegebb a világon. De vajon meddig tolerálja a szerveztünk a meleget? A kérdést úgy is feltehetnénk, miért érezzük elviselhetetlennek a 37 fokos külső hőmérsékletet, ha a normális testhőmérsékletünk is csaknem ennyi? Az ember bizonyos határok között képes szabályozni a belső testhőmérsékletét a külső hőmérséklettől függetlenül, de ennek is vannak határai. Nyáron, melegben a szervezet hűtésére van szükség, a testhőmérséklet túlzott felmelegedése ellen a legfőbb fegyverünk az izzadás. Azonban ha a levegő nemcsak meleg, hanem párás is, izzadással nem tudunk elegendő hőt veszíteni. Ezért a hőérzet szempontjából nemcsak a hőmérséklet fontos, hanem a levegő páratartalma is. A nedves hőmérséklet - egy vízzel átitatott textillel borított hőmérő által leolvasott hőmérséklet, amely körül levegő áramlik - 100%-os relatív páratartalom esetén megegyezik a levegő hőmérsékletével. (35°C nedves hőmérséklet 70°C hőindexnek felel meg.) A tapasztalatok szerint az úgynevezett 35 fokos nedves hőmérséklet az a határ, amely fölött a test már nem képes hatékonyan hűteni magát (az emberi test belső hőmérséklete 36,8 Celsius-fok, a külső pedig nagyjából 36). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy e fölött az ember élete automatikusan veszélybe kerül, de ha más módon nem kezdi hűteni magát, akkor a szervek károsodása rövid időn belül elkezdődik – olvasható a technologyrewiew.com oldalon.
Szélcsendben, tűző napon, 50 százalékos páratartalom esetén 43 fok körül, ha viszont nagyon száraz a levegő, akkor csak 54 fok körül érjük el ezt a nedves 35 fokot. Azonban ez alatt a hőmérsékleti határ alatt is súlyos egészségkárosodást lehet szenvedni. Az emberek között ugyanis óriási egyéni különbségek lehetnek a hőszabályozás hatékonyságában életkor, nem és egészségi állapot alapján. Emellett az is számít, hogy ki hol él, ugyanis a szervezet valamennyire képes alkalmazkodni a tartósan magas hőmérséklethez. A forró égövben élő emberek többet izzadnak, és az izzadságuk kevesebb elektrolitot tartalmaz, így ezek a szervezet számára fontos összetevők nem ürülnek ki olyan gyorsan, mint normál esetben. Ez bizonyos fokig gátolja a vese- és szívproblémák kialakulását. Ez az oka annak, hogy a hidegebb övekben, illetve a nyár elején a kivételesen magasra szökő hőmérséklet sokkal veszélyesebb az itt élőkre, mint a forró éghajlaton élőkre az állandóan magas hőmérséklet.
A kutatók szerint azonban hiú ábránd azt hinni, hogy az ember majd hozzászokik a felmelegedéshez. Az akklimatizációnak ugyanis megvannak a határai, a felmelegedés pedig sokkal gyorsabb ütemű, minthogy ezeket a fiziológiás határokat az ember valamiféle gyorsított evolúcióval ki tudná tolni.
Hőség okozta halálozás Európában
2022. május 30. és szeptember 4. között Európában 61 672 ember halt meg hőség miatt. A halálozási arány Olaszországban, Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában volt a legmagasabb. A hőség okozta halálozások csak kis hányada származik hőguta miatt. A legtöbb esetben a meleg megakadályozza, hogy a szervezet megbirkózzon a meglévő egészségügyi problémákkal, például a szív- és tüdőbetegségekkel. 2022 nyarának minden hetében az átlaghőmérséklet Európában „megszakítás nélkül” meghaladta az előző három évtized alapértékeit. A legintenzívebb hőség július 18. és 24. között volt, ekkor 11 637 ember halt meg.
