A következő európai parlamenti választáson - amely 2024 júniusában lesz - a magyar választók 21 képviselői hely betöltéséről dönthetnek. Úgy gondolom, érdemes röviden áttekinteni, hogy az Európai Parlament milyen tevékenységet végez, és miről is fogunk szavazni jövő nyáron.
Elöljáróban a téma fontosságáról csak annyit, hogy a 2019-ben megtartott legutóbbi parlamenti választásokon csaknem 500 millió európai polgár volt választásra jogosult, így ez volt a világtörténelem eddigi legnagyobb nemzetközi szavazása.
Az Európai Parlament az Unió egyetlen közvetlenül választott testülete, így hasonló legitimitással rendelkezik, mint a nemzeti parlamentek. A legújabb tervek szerint a létszáma a jelenlegi 705-ről 716 főre emelkedne, igazodva az egyes államokban történt demográfiai változásokhoz. A legtöbb extra helyet Hollandia és Spanyolország kapná, kettő-kettő mandátumot. Érdekesség, hogy Brüsszel pontosan ugyanannyi képviselőt delegál, mint Budapest: huszonegyet. Szintén kevésbé ismert tény, hogy a Parlament Strasbourgban tartja havi plenáris üléseit, nem Brüsszelben, bár a többi ülés és a döntéshozatal előkészítése gyakran a belga fővárosban történik.
Az Európai Parlament tevékenységét és jogköreit jellemzően három kategóriába lehet besorolni: ezek a jogalkotási, költségvetési és felügyeleti jogkörök. Az európai intézmények közül a Parlament és az Európai Unió Tanácsa feladata az uniós jogszabályok elfogadása. Fontos megkülönböztetni, hogy létezik az Európai Unió Tanácsa, mely a tagállamok adott szakterületért felelős minisztereiből áll, valamint az Európai Tanács, melynek tagjai a nemzetek állam- és kormányfői. A jogalkotás folyamatát azonban minden esetben az Európai Bizottság indítja, mert kizárólagos hatásköre van a kezdeményezésre.
A lényeg tehát, hogy sem a Bizottság, sem a Parlament részvétele nélkül nem születhet európai jogszabály, de sok esetben a tagállamok miniszterei is kihagyhatatlanok a folyamatból.
A költségvetési jogkör lényegében azt jelenti, hogy a költségvetési tervezetet a parlamenti szakbizottságokban megvitatják, majd az Európai Unió Tanácsával együtt a Parlamentnek kell kialakítania és elfogadnia a végleges változatot. Az éves költségvetések igazodnak a hétéves tervezési ciklusokhoz, azok végrehajtásáért pedig már az Európai Bizottság felel. A Parlament a továbbiakban demokratikus felügyeletet gyakorol a végrehajtás felett, ez a tevékenység már a felügyeleti jogkörből eredeztethető. Ez utóbbi jogkör többek között lehetővé teszi a Parlament számára más uniós intézmények munkájának ellenőrzését, többek között az Európai Bizottságét is, mely az Unió legfőbb végrehajtó szerve.
A jelenlegi hétszázöt parlamenti képviselő összesen hét képviselőcsoportban foglal helyet. Ezek a csoportok politikai ideológia és lényegi álláspontok alapján szerveződnek, a képviselők a politikai hovatartozásukat fejezik ki azzal, hogy mely csoporthoz csatlakoznak. A huszonegy magyar képviselő közül tizenháromnak nincsen képviselőcsoportja (Fidesz-KDNP és Jobbik), ketten (Momentum) a Renew Europe-hoz csatlakoztak, öten (DK és Esély Közösség) a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségéhez, míg egy KDNP-s politikus az Európai Néppárt tagja maradt.
A szakmai munka jórészt az Európai Parlament bizottságaiban folyik, melyek szakterületek szerint szerveződnek. Jelenleg húsz testület működik, köztük többek között belügyi és külügyi állandó bizottságok.
Valójában az Európai Parlamentnek mint a jogalkotási, költségvetési és felügyeleti folyamatok egyik kulcsszereplőjének van egy, eddig nem tárgyalt, magasabb rendű missziója is. Mint az Európai Unió egyetlen közvetlenül megválasztott intézménye, ez a szervezet a legfőbb őre az Unió alapértékeinek is. Ezek az alapértékek: az alapvető jogok, az emberi jogok és a demokrácia. A teljesség igénye nélkül olyan fogalmak tartoznak ide, mint az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, a jogállamiság, a törvényesség és az igazságosság.
Annak idején az Unió alapvetően gazdasági közösségként született meg. Köszönhetően a szervezet évtizedes együttműködésének és a közösen megtett útnak, manapság az európai nemzetek kohézióját sokkal inkább az olyan jellemzők segítik elő, mint a közösen vallott elvek és kulturális jellemzők, a hasonló viselkedési és gondolkodási minták és a sokféleség. Ezek a tényezők adják valójában az Európai Unió ellenállóképességét és erejét. A tagállamok éves jövedelmének az a része, melyet bedobnak a közösbe, az európai költségvetésbe, összesen nem éri el a kettő százalékot. Az a tény, hogy a tagállamokban megtermelt jövedelem kettő százalékáról közösen döntünk, a kilencvennyolc százalékról pedig az egyes nemzeti kormányok, megmutatja, hogy sokkal kevésbé vagyunk gazdasági közösség, mint azt a mindennapokban gondoljuk.
Amíg nincs nagyobb horderejű közös uniós költségvetés, addig valójában helyesebb az EU-ra inkább úgy tekintenünk, mint értékközösségre, semmint egy gazdasági társulásra.
Bár a legtöbb helyen már az euró a fizetőeszköz, így a monetáris közösség jórészt működik, sokkal több közös van bennünk, európaiakban, mint a pénz. Erre is gondoljunk, amikor elmegyünk majd szavazni arról, kik képviseljék Magyarországot az európai porondon. Mert az Európai Unió mi vagyunk, az 500 milliós közösség sikereihez és kudarcaihoz a mi tízmilliós nemzetünk is hozzájárul.