Amikor szombaton ellátogatott a hágai nagyerdőben található Huis ten Bosch palotába és tájékoztatta lemondásáról Vilmos Sándor királyt, Mark Rutte holland miniszterelnök már-már rutin feladatot teljesített. A 2010 óta hivatalban lévő politikusnak négy kabinetjéből ugyanis mindössze a második töltötte ki teljesen a megbízatási idejét. Az elsőnek a megszorító intézkedésekkel kapcsolatos belső ellentétek, a harmadiknak a gyermekellátási támogatások körüli botrány, a mostaninak pedig a menekültügyi vita okozta a vesztét - legalábbis látszólag.
Rutte szigorítani kívánta a családegyesítési szabályokat azok számára, akik a háború elől menekültek Hollandiába. A cél a menedékkérők számának korlátozása lett volna, miután tavaly egy háromhónapos baba meghalt egy túlzsúfolt befogadóközpontban és ez ráírányította a figyelemet a menekültszállásokon uralkodó emberetelen körülményekre.
A tervezett szigorítást a Rutte vezette konzervatív-liberális VVD és a kereszténydemokrata CDA támogatta, a centrista-liberális D66 és a szintén kereszténydemokrata CU viszont ellenezte. “A család, hogy a gyerekek szüleikkel nőjenek fel, az egy alapvető érték számunkra” - hangsúlyozta a CU részéről Carola Schouten miniszterelnök-helyettes.
A hónapok óta tartó koalíciós tárgyalások péntekre végleg megfeneklettek. Rutte ekkor a rá jellemző higgadt és érzelemmentes hangnemben állapította meg, hogy a nézetkülönbségek “áthidalhatatlannak bizonyultak” és emiatt az egész kabinetnek le kell mondania. Titkon azonban még örülhetett ennek a fejleménynek, sőt: egyes szakértői és ellenzéki vélemények szerint a máskor kompromisszumkész miniszterelnök taktikusan szabotálta el az egyeztetéseket. Máskülönben ugyanis a nitrogénválság körüli viták vezethettek volna bukásához.
Hollandiában évek óta olyan kiugróan magas a nitrogén-oxid-kibocsátás, hogy az környezetvédelmi és jogi válságot okoz, az előírt határértékek túllépése miatt a bíróságok még a nem létfontosságú építkezéseket is leállították. A problémát elsősorban a műtrágyázáson alapuló, nagyüzemi mezőgazdaság okozza. A negyedik Rutte-kabinet tavaly bemutatott egy megoldási tervet, amely az állattartás drasztikus visszaszorításával mérsékelné a nitrogénszennyezést. Az elképzelés viszont súlyos ellenállást váltott ki a gazdák részéről, akik tavaly nyáron erőszakba átcsapó demonstrációkon tiltakoztak a javaslatcsomag ellen. Az elégedetlenséget az agrár-populista Polgárok és Gazdák Mozgalma (BBB) lovagolta meg, amely az idén márciusi regionális választásokon a legerősebb pártnak bizonyult. A koalíciós pártok eközben nem tudtak megállapodni a nitrogénkibocsátás csökkentésére irányuló tervezetről, de az arról szóló tárgyalásokat inkább elhalasztották őszre.
“Ha Rutte nem hagyta volna most összeomlani a kormányt, akkor az nyár után úgyis bekövetkezett volna. Márpedig nem akarhatta, hogy a választási kampány a nitrogénszennyezésről szóljon, ez a kérdés ugyanis megosztja a VVD szavazóit.
A párt vidéki támogatói lazább fellépést akarnak a szennyezés visszaszorítására, hogy megtarthassák az állatállományt, a városi szimpatizánsok viszont a nitrogénszennyezés mielőbbi csökkentését akarják, mert a bíróságok csak akkor engedik meg, hogy több lakást építsenek” - magyarázta lapunknak Nassreddin Taibi, a közvéleménykutatási és választási adatok elemzésére szakosodott Europe Elects holland tudósítója. Rámutatott: Rutte lépésének a legnagyobb vesztesei a D66 és a CDA.
“A felmérések alapján mindkét párt a mandátumainak felére számíthatna. A CDA akkor akarta elhagyni a kormányt, amikor napirendre kerül a nitrogénszennyezési politika, abban bízva, hogy ez javít népszerűségükön. A D66 mindeközben még több szavazót elveszíthet, miután a Munkapárt és a Zöld-Baloldal hamarosan megállapodhat a közös listáról.
A holland baloldali szavazók általában stratégiai megfontolások alapján szavaznak arra a progresszív pártra, amelyik a legnagyobbá válhat”
- fogalmazott az újságíró.
A politikai folyamatok ettől függetlenül sem kedveznek Rutténak. A 56 éves politikus, aki tavaly augusztusban vált Hollandia leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnökévé, jelezte: szeretné folytatni a munkát és szerinte rendelkezik az ehhez szükséges energiával és ötletekkel is. Noha a kabinetjei bukását követően keljfeljancsiként mindig visszatérhetett a hatalomba, ezúttal Taibi szerint sebezhetőbbnek tűnik.
“Csak akkor maradhat a helyén, ha a VVD lesz a legnagyobb párt. Jelenleg azonban az agrár-populista BBB vezet a felmérésekben 18 százalékkal, az alakuló baloldali szövetség 16 százalékon áll, a VVD 15 százalékon. A BBB és a legtöbb ellenzéki párt elzárkózik a kormányra lépéstől úgy, hogy Rutte lenne a miniszterelnök”
- mondta az Europe Elects hollandiai tudósítója.
A VVD-vezérrel szembeni fenntartások oka, hogy a közvélemény egyre nagyobb része úgy érzi, hogy ideje lenne a vezetőváltásnak. Az EenVandaag friss felmérése szerint 72 százalék nem örülne, ha Rutte maradna a miniszterelnök. A sajtóban “teflon Mark”-ként is emlegetett politikusról sokáig leperegtek a botrányok, és sokan csodálták benne, hogy kormányfőként is biciklivel jár a munkahelyére és folytatta a tanítást az egyik hágai középiskolában. Az utóbbi években azonban megrendült makulátlan imázsa. Ebben közrejátszottak a gyermekellátási támogatások körül kipattant visszásságok, amelynél a a VVD-vezér néha azzal védekezett, hogy nem emlékszik saját kijelentéseire és még azt is elismerte, hogy SMS-eket törölt a telefonjáról. Szintén visszavette a Mark Ruttéba vetett bizalmat, hogy csaknem 13 éves kormányzása alatt nem orvosolt krónikus problémákat, köztük a lakhatási válságot és közben új, súlyos gondok is ütötték fel a fejüket, mint a nitrogén krízis.
Lemondott Mark Rutte holland miniszterelnökÖsszeomlott a holland kormánykoalíció, a pártok nem tudtak megállapodni a migrációs politikáról