politika;párválasztás;Síklaki István;pártválasztás;Perintfalvi Rita;

- Testalkat, iskolázottság, pártszimpátia: a betonfideszesség sokakban hervasztja a kémiát

„Nem szexelek fideszessel!” – e politikai bonmot egyidős az első kétharmaddal, és meglett az egyik kormánypárti véleményvezér szerény sziporkája is: „Fideszessel szexelek.” Mindez új fejlemény a modern szaporodástörténetben, ahol régen magasság, testalkat, iskolázottság, érdeklődés, rokonszenv és persze pajkos kémia alapján dívott a párválasztás. A NER ideológiai szakítópróbája azonban elhozta a pártválasztás korát. A Tinderen megjelent a „Fideszesek kíméljenek” és a „Nemzeti értékrendű kerestetik” törésvonala. És ha jobban megnézzük: a természetes szelekcióban a luxusjacht, a vadászkastély és az arany Merci lett az ügyesen szakócázó-tenderező családfő princípiuma, egyszersmind a nemzeti családpolitika záloga. Perintfalvi Rita teológus-közíró aggodalmát fejezte ki a minap, Síklaki István szociálpszichológus szerint jobb, ha időben kiderülnek a jelentős nézetkülönbségek.

„Nem szexelek fideszessel.” Ez a mondat gyakorlatilag remekül leírja azt a jelenséget, miszerint már a párkeresésben, az ismerkedésben is megjelentek a politikai törésvonalak. Több Tinder-profilon is olvasható ehhez hasonló mondat. Egyre többen a jövendőbelijük tudtára adják: bizony számít náluk a pártpreferencia.

Akadnak olyanok is, akiknél a „sorosisták” vagy éppen a „dollárbaloldal” hívei esnek ki a rostán. A jelenség nem csak Magyarországon ütötte fel a fejét: az Egyesült Államokban is sokan előre jelzik, ha nem szimpatizálnak Donald Trump híveivel. Don't swipe right if you are a Trump supporter – Ne húzz jobbra, ha Trumpot támogatod! (A jobbra húzás a Tinder nevű randialkalmazáson a kedvelést jelenti, a balra pedig az elutasítást.)

Összetett kezek

A társkeresés politikai szintű polarizálódására a minap Perintfalvi Rita teológus, közgondolkodó hívta fel a figyelmet egy Facebook-posztban, amelyben megosztotta egy ismerőse történetét is. A hölgy az online térben akadt össze egy korábban háziorvosként praktizáló férfival. Elkezdtek beszélgetni, majd egyszer csak a következő mondat hagyta el a férfi száját: „Szörnyű, a sok hülye ellopja a WC-papírt és a csapokat a kórházakból… és a sok buzi baloldali, kommunista még ezért is az Orbán Viktort hibáztatja.” Ezután gyorsan eszkalálódtak a dolgok, majd a hölgy a „Baszódj meg a baloldaladdal együtt!” csúcspont után elhagyta a beszélgetésüknek helyet adó teraszt. S noha korábban bókokkal halmozta őt el a férfi, annyit bizonyosan hallott, amint épp azt motyogja az orra alá, hogy „egyébként randa vagy!”. Talán mondani sem kell, a poszt beindította a kommentcunamit. Sokan közreadták saját élményeiket is.

„Én már a telefonbeszélgetéseim során elő szoktam hozni, hogy nem vagyok barátja a jelenlegi vezetésnek! Sajnos vannak, akik felháborodnak ezen. Csak annyit szoktam mondani, szerintem nem egymást keressük! 50 fölött már nehéz a párkeresés, de nem szexelek fideszessel!” – olvasható az egyik vélemény. „Nem tudnék semmiféle kapcsolatban lenni fideszes seggnyalókkal, akik az én életemet is megnyomorították. (…) Kedves ismeretlen, tedd össze a két kezed, hogy ez ilyen hamar kiderült!” – írta másikuk. Perintfalvi Rita, mint elmesélte, tesztelni szerette volna a követőit, és számára is érdekes volt látni a kommentekben, hogy sokak mindennapi életében ott van ez a jelenség. Hozzátette, számosan nem merték megírni saját történetüket – mindebből pedig beigazolódott az a feltevése, miszerint

a politikai gyűlöletkeltés már a privát szféránkba is bekúszik. 

Noha történetében fideszes a főhős, azonban – mint jelezte – a másik szekértáborban is előfordulhatnak hasonló esetek. A teológus a kormánypropagandát tartja az első számú felelősnek, mivel a közéleti kommunikáció nagyobbik része a Fidesz nyilvános felületein zajlik. Ezért ez határozza meg leginkább, mi van az emberek fejében, és bár van ellenzéki nyilvánosság is, ez jóval kisebb arányban éri el az embereket.

– Sokkal erősebb a kormánypropaganda, hatalmas pénzek vannak mögötte. Mindenképpen a Fideszt tartom a felelősnek azért az agymosásért, ami ezekből a felületekből árad – fogalmazott a közíró. Szerinte régebben a vallás volt az, ami erőteljes választóvonalat jelentett a személyközi kapcsolatokban: vallásos nem házasodhatott vallástalannal, és fordítva, mert ez problémát okozhatott volna a közös élet megformálásában, legfőképpen a gyereknevelésben. Ennek helyébe lépett most a politika.

– Egy civilizált, nyugati demokratikus légkörben a párthovatartozás nem lehetne ennyire erős törésvonal. Meg kellene tudni őrizni a párbeszédet, akár a családokban, akár a párkapcsolatokban – vélekedett a teológus, megjegyezve, ha folytatódik ez a tendencia, akkor tovább mélyülnek az árkok. A szélsőséges politikát képviselő emberekről pedig azt gondolja, hogy ez az egész személyiségükre rányomja a bélyegét, hiszen az extremizmus támogatása már alapvető értékrendszer kérdése is. Ezért erősen polarizáltnak látja az országot, s ezen szerinte mindenképpen változtatni kellene.

Közélet-társkereső

A kommentekben mások olyan történetekkel jelentkeztek, amelyek tökéletesen példázzák, milyen szinten mérgezte meg a pártpolitikai megosztottság a családi kapcsolatokat. „Nekem van olyan fideszes diplomás ismerősöm, aki (…) abbahagyta az unokám dicsérgetését. Azelőtt elolvadt a papír is a kommentjeitől, hogy milyen édes stb. az unokám, azóta semmi” – írta. Hallottunk olyan történetről is, miszerint az egyik rokon azt követően utasította el egy házasságkötési ceremóniára szóló meghívást, hogy megtudta, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke, Gyurcsány Ferenc lesz az egyik tanú. Végül a volt miniszterelnök mégsem lett a frigy hitelesítője – s így a rendezvényen sem bukkant fel.

Valahol törvényszerű, hogy a politikai megosztottság már ezen a téren is lecsapódik. Régebben jól működtek kapcsolatok, házasságok, miközben a másik fél nem tudta, kire szavaz a párja. Síklaki István szociálpszichológus természetesnek tartja, hogy beszivárog a párkapcsolatokba is az a fajta erős és indulatterhes megosztottság, amely a mai magyar társadalmat jellemzi. A nyugalmazott egyetemi tanár azonban úgy látja,

a párkapcsolatoknak alapja a közös értékrendszer, a világnézet, az egyetértés – s ez talán sokkal fontosabb, mint a személyiség vagy a külső megjelenés.

– Ha tisztában vannak vele, mennyire ellenkezően gondolkodnak a kormányról, a világról, Ukrajnáról, akármiről, akkor kódolva van, hogy abból nem tud harmonikus kapcsolat kialakulni – vélekedett, megjegyezve: még akár egészségesnek is mondható, ha ilyen körülmények között nem jön létre új kapcsolat két ellenkező álláspontú ember között. Azonban durvább, hogy a megosztottság meglévő baráti, családi kapcsolatokat tud tönkretenni, mondta a szociálpszichológus. Egészséges, ha egy ismerkedésnél a felek tisztázzák a platformot, és attól kezdve eldöntik, meg lehet-e próbálni, vagy sem. Az a viselkedés pedig szerinte teljesen észszerű, ha valaki az internetes ismerkedés során az adatlapjára írja a politikai beállítódottságát.S hogy csökkenhetnek-e az ellentétek? A szociálpszichológus szerint ezzel a megosztottsággal együtt kell élnünk, s akár egy-két emberöltőbe is telhet, mire megszűnik.

– Elképzelhető, hogy a mostani 20 éves generáció nem fog beletörődni ebbe a gyűlölködő világba, hanem sikerül enyhítenie rajta, vagy pedig egy közös kataklizma hozhat enyhülést. Mondjuk ha Putyin úgy gondolja, Magyarország is hozzátartozik, és lerohan bennünket, akkor ezzel elképzelhetően összekovácsolja az oldalakat – hozott remélhetően sarkos példát Síklaki István.

Túl az ikszeken

Vissza a párkeresés izgalmaihoz: az online és offline ismerkedés során a munka kérdése, így a politikai újságírás is előtérbe került. Ez a tevékenység determinálja a közéleti klíma mindennapos áldását. Eközben az aktív véleménynyilvánítók mellett szép számmal vannak, akik irtóznak magától a témától is. Ezért a biztonság kedvéért mindig jeleztem: a politika kizárólag csak munka közben érdekel, s amint véget ér a műszakom, fontosabb dolgokkal foglalkozom. Az esetek többségében ez tökéletesen működik, hiszen a gyakorlati kérdések, a habitus, a szokások sokkal jobban meghatároznak egy kapcsolatot, mintsem az, ki hová húzza az ikszet a választásokon. Ám osztom Síklaki István nézetét: akinek ez sokkal relevánsabb kérdés, akkor jobb, ha már az első beszélgetések után kiderül a különbség, s nem évek múltán.

S nem mellesleg: egy békemenet vagy éppen egy tüntetés is kiváló terep az ismerkedéshez. És ezeken a programokon a nagy ideológiai mellévetődés bizonyosan elkerülhető…

Az Orbán-kormány megosztó politikája és retorikája megszabadított minket a valóságunkkal kapcsolatos szellemi erőfeszítésektől. Mondjuk gondolkodás nélkül, amit hallunk inflációról, a Nyugat, Soros György alantas szándékairól, illiberalizmusról, klíma- és energiaválságról – vagy pontosan az ellenkezőjét. Miközben alig tudunk valamit ezekről a jelenségekről, szereplőkről, fogalmakról. A globális elit nem konspirációk mentén működik, nem úgy, hogy Soros György terveket ír egy agyközpontban, és utasítja a brüsszeli politikusokat Magyarország szívatására. Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus, egyetemi docens talán ezért is vágott bele egy könyvsorozatba, amelynek köteteiben próbálja közérthetően bemutatni a mai gazdaság működését, annak politikai és ökológiai összefüggéseit. Az eddig megjelent három könyv, A globális elit, a Válság és infláció és a Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás kellemes elrugaszkodás a napi politikai diskurzusok posványából.