Eric Burdonnek jó füle volt. Szűkebb pátriájában, egy Newcastle-i klubban meghallotta a The House of the Rising Sun című népdalt a folkénekes Johnny Handle előadásában, és mindjárt azon járt az esze, hogy ezt az Animalsnek is el kell játszania. A zenekar abban az időben Chuck Berryvel turnézott Nagy-Britanniában, s az amerikai rock and roller az őrületbe kergette hallgatóságát, pláne, hogy nyomta akkoriban bemutatott nótáját, a You Never Can Tell-t is.
Burdon úgy gondolta: ahhoz, hogy Berry „klasszikus” muzsikájától minél inkább megkülönböztethető legyen az Animals zenéje, A felkelő nap házát kell a műsor végére tenni, s az ötlet bevált, a közönség annál is jobban szétszedte a színházakat, mint a „c'est la vie, say the old folks, it goes to show you never can tell” alatt.
A The House of the Rising Sun 1964. július 8-án a brit slágerlista élére került. Két hónappal később az Egyesült Államokban is a topra toppant. A BBC kritikusa „forradalmi kislemeznek” nevezte, amely után – szögezte le – „a modern zene örökre megváltozott”.
Pedig csaknem negyven év telt el az Animals-változat, valamint a dal legrégebbi, az Adventure című magazinban közzétett kottájának 1925-ös megjelenése között. A hajdani szöveg első három sora szinte szóról szóra megegyezett az Animals-verzió nyitányával: „There is a house in New Orleans, / it's called the Rising Sun / it's been the ruin of many poor girl...”
Van olyan elmélet, amely szerint egy XIX. századi New Orleans-i bordélyházat hívtak Rising Sunnak, de a történészek szerint nincs bizonyíték az összefüggésre. Alighanem annak volt igaza, aki azt írta a keletkezés dilemmájáról: „Néha a dalszöveg tényleg pusztán dalszöveg.”
A nótát már 1920-ban műsorára tűzte a bluesénekes Texas Alexander, aztán lemezre vette Clarence Ashley és Gwen Foster (1933-ban), Woody Guthrie (1941-ben), Libby Holman (1942-ben), Lead Belly (1944-ben), a Weavers (1949-ben), Glenn Yarbrough (1957-ben), Pete Seeger (1958-ban), Joan Baez (1960-ban), Bob Dylan (1961-ben), majd Nina Simone (1962-ben).
Az Animalsszel azonban úgy szólt, hogy Dylan, amint megismerte az „Állatok” variációját, törölte repertoárjából a számot.
A különlegességet nagyrészt Hilton Valentine gitárjátéka jelentette. Az A mollal, C dúrral, D dúrral, F dúrral kezdődő akkordmenetről annak idején azt mondták, hogy bármely kezdő gitáros le tudja játszani, csak hát ez legföljebb annyiban felelt meg a valóságnak, hogy szinte mindenki megpróbálta. A tempót azonban egyáltalán nem volt könnyű tartani, hiszen a szám brit változata 4 perc 29 másodpercet ölelt fel – Amerikában rövidítettek ezen –, és az F dúr felbontása barréban (vagyis az összes húr átfogásával) emelte a nehézségi fokot.
Még inkább bonyolította a helyzetet az ének, mert az Animals-változatban oktávot kellett ugrani, amikor az következett: „My mother was a tailor / she sewed my new blue jeans...” A frenetikus feldolgozást nem csupán hallották, hanem sokan látták is – mégpedig viszonylag gyorsan – nálunk is. A Pop Geart, a Nagy-Britanniában 1965-ben, idehaza – Slágerrevü címmel – 1966-ban bemutatott filmet fiatalok tömege nézte meg, miután a moziban feltűnt (többek között) a Beatles, a Herman’s Hermits, a Honeycombs, Billy J. Kramer és Orbán Viktor kedvence, a Dakoták, továbbá a Nashville Teens, Peter és Gordon, a Spencer Davis Group, s nem utolsó sorban a The House of the Rising Sunnal meg a Don't Let Me Be Misunderstooddal az Animals.
Burdon, Valentine, valamint Alan Price, Chas Chandler és John Steel 1966-ban két koncertet adott a vasfüggöny innenső oldalán, a krakkói sportcsarnokban. Az Ifjúsági Magazin, amelynek slágerlistáján 1966 februárjában második volt a Felkelő nap háza, Fance Gall Eurovízió-fesztiválnyertes Viaszbabája (Poupée de cire) mögött és Bobby Solo Egy könnycsepp az arcodon (Una lacrima sul viso) című örökzöldje előtt, kiküldte Lengyelországba száguldó riporterét, aki – felejthetetlen cikkének tanúsága szerint – megszólaltatta a hírneves zenekar tagjait. Az írás így kezdődött:„Körülbelül négy éve, hogy John Burdon megalakította az Animals együttest.”
S minden bizonnyal Eric Lennon gitározott-énekelt a Beatlesben.
