Az októberben megtartandó lengyel parlamenti választások hivatalos kampánya még nem kezdődhetett el, de a helyi politika már régóta felfokozott állapotban van. Az ok: az uralkodó jobboldali-nacionalista Jog és Igazságosság (PiS) Párt ugyan veszített korábbi támogatottságából, de az ellenzék sem kerekedett felül egyértelműen. A Rzeczpospolita napilap elektronikus kiadása a napokban friss közvéleménykutatást tett közzé. Azt kérdezték a választóktól, szerintük milyen kérdésekről kellene szólnia a kampánynak. Első helyen (37,2 százalék) az infláció állt, a másodikon (17,1) a gazdaság állapota, s ezt követték a jogállamiság (14,9) és az egészségügy (10) kérdései. Az ország EU-hoz való viszonyáról, vagy a bírósági rendszer állapotáról csak pár százaléknyi szavazó kíván többet hallani a politikusoktól. Az infláció a női szavazók körében még nagyobb prioritást, 40 százalékot kapott. Ezek az adatok azért is sokatmondóak, mivel a lengyel politikai szféra igyekszik más, hangzatosabb, vitatémákat feldobni. A kormánypárt először a családi pótlék jelentős emelésével próbálta növelni közkedveltégi mutatóját: 500 zlotyról 800-ra növelik (1 zloty=84 forint). De ez az ígéret nem hozott áttörést, ahogy az sem, hogy a PiS egyes autópályákat is ingyenessé tenne – ha nyer.
Ma a jobboldal elsősorban az emberek félelmeire játszik. Ilyen elem az ország katonai fejlesztése. Mariusz Blaszczak védelmi miniszter azt ígéri a honfitársaknak, hogy Európa legerősebb szárazföldi hadseregévé alakítja a lengyel hadsereget. Korábban azt is állította, hogy biztonságossá tették a lengyel légteret, majd kiderült, hogy decemberben egészen Bydgoszczig repült egy orosz cirkálórakéta. (A fegyvert véletlenül találták meg, több hónappal később, s máig is adósak a jelentéssel, hogyan történhetett ez meg.) A belső félelemkeltés másik eszközéül az orosz befolyás lengyelországi ügynökeinek feltárását – azaz a kémhisztériát - választotta a jobboldal. Nagyhatalmú vizsgálóbizottságot hoztak létre, amelynek az lett volna a célja, hogy megbélyegezze a PiS előtt kormányzó politikusokat és kizárja őket a hatalmi szférából. Ez a lépés a számítottal ellenkező hatással járt. Először is az ellenzéknek sikerült hatalmas tiltakozó tüntetéseket szerveznie a nagyvárosokban. Másodszor: a Lex Tusk-nak nevezett jogszabály nem csak a lengyel liberálisokat bőszítette fel, de Washingtont is. A PiS ugyan előszeretettel „brüsszelezik”, de az amerikaiakkal való elhidegüléstől nagyon tart.
A pánikról, mint politikai eszközről, Jaroslaw Kaczynski nem mondhat le. Most éppen arra készül, hogy népszavazást rendezzen az EU menekültügyi paktumáról. (Az ET-nak ez a határozata arról rendelkezett, hogy a menekültekkel, gazdasági migránsokkal túlterhelt országokból más tagállamokba lehet áthelyezni az elbírálásra váró személyeket. Azok az államok, amelyek ezt nem vállalják, személyenként 20 ezer eurót kötelesek fizetni. A döntés ellen szavazott Magyarország és Lengyelország.) Kaczynski a szejmben a befogadott lengyel menekültekre hivatkozott és természetesen beszélt az erőszakkal betelepítendő migránsok okozta „veszélyről” és „kulturális fenyegetésről”. Orbán és Kaczynski között ugyan továbbra is vita van az ukrajnai orosz agressziót illetően, de minden más kérdésben tökéletes a harmónia. Szinte bizonyos, hogy a PiS – amely a teljes állami médiát uralja – most teljes erővel nekilát a kulturális és egzisztenciális hisztériakeltésnek. Eközben kiderült, hogy csak az elmúlt évben 136 ezer munkavállaló érkezett muzulmán országokból Lengyelországba. Eközben az EU-s döntéssel legfeljebb évi 2000 személyt telepítenének Lengyelországba. A propaganda máris ömlik az állami tévéből, rádióból, hírügynökségből. A kormány már azzal is előállt, hogy a parlamenti választást és a migránsellenes népszavazást azonos időpontban lehetne megtartani. Csak apró változtatásokra lenne szükség…
Nehéz átlátni a lengyel ellenzék stratégiáját. Donald Tusk – a Polgári Platform (PO) alapító elnöke, volt kormányfő, az Európai Tanács, a jobbközép Európai Néppárt volt elnöke – visszatérése a lengyel politikába felélénkítette a konfliktusokat és a vitákat. Tusk képes volt lendületet adni a PO-nak és a társadalom ellenzéki beállítottságú fele végre újra vezetőt kapott. Tuskot azonban nem fogadja el mindenki, aki ellenzi a PiS és általában a nacionalista, Európa-szkeptikus jobboldal uralmát. A társadalom tíz százalék körüli része határozottan baloldali, társadalmi és gazdasági vonatkozásban is. Egy-két éve tűnt fel az ellenzéki térfélen Szymon Holownia korábbi tv-személyiség új pártja a Lengyelország 2050. Ő elsősorban azokat akarta megszólítani, akiket taszított a PiS és a PO elhúzódó harca. A lengyel politika legrégebbi szereplője a jól szervezett, de elöregedő PSL (Lengyel Parasztpárt) éppen, hogy a bejutási küszöb körül lebeg. Tusk eleinte azt szorgalmazta, hogy valamennyi számottevő ellenzéki párt egy közös listán induljon. Ezt a jelek szerint a kisebb pártok elutasítják, s legalább három kormányváltó lista indul: a PO, a Baloldal és a Lengyelország 2050-PSL. A gyakorta végzett közvéleménykutatások szerint a PiS és a PO szinte azonos támogatottságot élvez. Bejuthat a szejmbe a Baloldal is, de elképzelhető, hogy a két középpárt kimarad, mert a pártszövetségek bejutásának magasabb a küszöbje.
