Ön a kevés magyar egyike, aki a pályára léphetett az Anfield Road közönsége előtt. Mit érez most?
Olyan büszke voltam péntek este, néhány mondat erejéig leveleztem is Dominikkal. Gratuláltam neki az Instagramon, és felajánlottam, ha bármiben tudok segíteni, állok elébe. Nyilván most hatalmas a felhajtás körülötte, hiszen kivételes dolgot ért el, és akit bármilyen szinten megérint a magyar futball, az szerintem most hozzám hasonlóan érez. Rendkívül büszkék vagyunk Dominikra. Kiderült, megüti a világszínvonalat, és már nemcsak játéktudásában, hanem az árában is. Pont ideális lépést tett a karrierjében, bár kétségtelen, hogy ez a lépés minden korábbinál nagyobb.
Félti? Van miért, mitől?
Nem, mert lehet, hogy nagy, de mégsem váratlan ez a lépés. Pont az a nagyszerű az ilyen pályafutásokban, hogy minden egymásra épül. Megvoltak a lépcsőfokok, Salzburg, Lipcse, Bajnokok Ligája-szereplés, felnőttválogatott, aztán a nemzeti csapat kapitányi posztja. Ezek így sorjában olyan ívet mutatnak, ami feljogosítja arra, hogy egy abszolút topcsapathoz igazoljon. A Premier League-nek pedig különösen örülök, javíthatatlanul az angol futball szerelmese vagyok.
Mi az, ami a nívón, a játéktudáson meg a tradíción kívül megkülönbözteti a többi bajnokságtól?
A Premier League mindenek fölött álló kategória, az Anfield Roadnak pedig még ebben a közegben is egészen különleges az atmoszférája. Ez tud hihetetlenül felemelő lenni, a mai napig beleborzongok, hogy ott álltam a kapuban, és a stadion énekelte a You’ll Never Walk Alone-t, ami olyan hatású, hogy legbelül megérinti az embert, meg persze nagy izgalmat is ki tud váltani. Liverpoolban minden meccsnap ünnepnap, egyszerre karácsony, húsvét vagy szilveszter, az egész város megmozdul, sőt fél Európa is: az összes Pool-meccsre tucatjával érkeznek repülők telis-tele szurkolókkal Svédországból, Norvégiából, Dániából meg a világ minden tájáról. Miután eljöttem, a stadiont felújították, bővítették, megnövelték a nézőszámot, tehát most még többen vannak, még modernebb, még nagyobb volumenű minden.
Szoboszlai Dominik hivatalosan is aláírt a LiverpoolhozEz az elvárás negatívan is hathat egy játékosra, egy fiatalra meg pláne: mekkora ennek a kockázata?
Dominik olyan karakter, aki erre született, gyárilag benne van a jó értelemben vett sztárság, ami mögött nem celebkedés, hanem éveken át tartó kőkemény meló van, amit még kivételes tehetsége is támogat. Ráadásul már eddig is jól menedzselték a karrierjét, mindig úgy jutott feljebb, hogy közben a kihívások nem nyomták agyon, hanem megfelelt ezeknek. Beilleszkedését segítheti tanácsaival Gulácsi Péter, aki korábban a Liverpool keretének tagja volt, átélte ő is belülről, hogy mit jelent ebben a csapatban futballozni. Mivel Dominikkal Lipcsében csapattársak voltak, szerintem már ezerszer átbeszélték a témát, közel állnak egymáshoz, de összességében azért ez egy elég komplex dolog, és végül Dominiknak magának kell kivívnia a helyét a hierarchiában. Másrészt Jürgen Klopp német edzőként saját anyanyelvén is kommunikálhat a németül kiválóan beszélő Dominikkal, ami azért egyáltalán nem hátrány, ha az élet úgy hozza.
És hozhatja úgy?
Ha egy klub hajlandó kifizetni a kivásárlási árat, az azt jelenti, hogy ez egy nagyon kontrollált, végig- gondolt döntés, bíznak benne, a másik oldalról pedig a játékos érzi, hogy őt nagyon akarták. Egy ekkora összeg, a 70 millió euró ebben a körben is kivételesen magas ár, nem párját ritkító, de jelentős, ami szerintem a kezdetekben némi védőhálót, bizonyos fokú türelmet garantál. Meg kell szokni, át kell látni, meg kell tapasztalni az új dolgokat. De akkor sem történik semmi, ha ez nem megy rögtön. Nagyon bízom benne, hogy nem így lesz, és úgy robban be, mint Erling Haaland a Citybe, de akkor sincs tragédia, ha nem így lesz. Van idő, az ilyen szerződések nem egy-két szezonra szólnak, hosszú távon terveznek vele. A magyar publikumot türelemre intem: nem történik semmi akkor sem, ha mondjuk nem úgy indul a sztori, mint ahogy azt mindenki reméli. De egyébként simán benne van, hogy úgy fog.
