„Egyetlen harc sem vezethet sikerre, ha a nők nem állnak vállvetve a férfiak mellé. Két hatalom létezik a világon: a kardé és a tollé. Ám létezik egy harmadik, mindkettőnél erősebb hatalom: a nőké”. Ezt mondta Malála Júszafzai Nobel-békedíjas pakisztáni születésű emberjogi aktivista, akit azért akartak megölni, mert nem hagyta abba a lányok oktatásának népszerűsítését.
Magyarországon is kellene egy Malála, mert az az irány, ami ellen küzd, egyre erősebb itthon. A Varga Judit távozásával ismét csak férfi tagokból álló kormány megint alakított: a babaváró hitel szabályainak módosításával akarja elérni, hogy minél korábban vállaljanak a nők gyermeket. A jövőben így csak azoknak a házaspároknak jár a támogatás, ahol a nő 30 év alatti.
Vagyis itt az újabb eleme annak az elvárásnak, hogy a nők egyetlen feladata a szülés.
Az az elv, hogy az egyik gyerek megszületése támogatást ér, a másik anya újszülött babája meg nem, egyszerűen megalázó és szégyenteljes.
Biztosan sok nő elmondta volna, mi kell ahhoz, hogy több gyereket vállaljon, csakhogy a kormány nem kíváncsi rájuk.
Így aztán maradnak a kérdések: miért ér kevesebbet az a nő, aki a férfi-kormány által megszabott határidőre nem találja meg a társát? Netán valamilyen betegség miatt évekig küzd a gyermekáldásért? Esetleg tehetséges, és tanul, mert kutató, tudós szeretne lenni?
Hipotetikus kérdések ezek, de vannak tények is. Magyarországon több, mint 17 százalékkal keres kevesebbet egy nő azonos korú és végzettségű férfitársánál. Az infláció 20 százalék felett van. Egy elvált nő semmilyen állami segítségre sem számíthat. Egy bántalmazott nő börtönbe kerülhet, ha védi magát és gyerekét. Több mint 100 ezer kiskorú nem jut orvosi ellátáshoz, pedagógusok távoznak a pályáról, a sérült gyerekeiket otthon ápolók éhbérért dolgoznak éjjel-nappal.
A mi kormányunk mindebből semmit nem akar látni. Mit tesz helyette? Azt, amit az Ovizsaruban a kisfiú mondott nőgyógyász apukájáról: „egész nap a nők puncijában matat”. Lehet persze így is, csak akkor tessék viselni a következményeit.