Az ingatlanos alkalmi mosolya.
Negyvenkét lépcsőfok.
A feleségem megy előre.
Ő biológia, én fizika szakon,
a gólyabuli után egymásba karoltunk.
Így indultunk akkor el.
A cipőt nem kell levenni.
Sok év alatt képződött a vákuum.
Az szippantotta most közénk ezt az előszobát.
Hogy történjen valami végre.
„Energetikai felújításon átesett lakás alkalmi áron eladó.”
Az ajtó mellett mécses.
Nem ég.
Meg sem gyújtották, vagy elaludt.
Más lehetőség nincs.
Egyenes vonalú, egyenletes mozgással értünk el idáig.
Működtek az együtthatók.
Két és fél méter után nyílunk a konyhába.
Bontatlan bébiételek a polcon.
4 hónapos kortól.
A pulton bögre, az alján kávémaradék.
Talán egy telefonhívás érkezett.
Fehér zajként sustorogják a falak,
hogy mi történhetett itt.
Életem párja a csillárt nézi.
Odafent gyorsabban telik az idő.
Bevárhatatlan, míg ezt a hiányt kitölti valami.
Az erkély a Dunára néz.
A határozatlansági reláció tart vissza,
hogy kifogásaimat közöljem, miközben
valamit visz a víz, felkavar.
PET-palack vagy haltetem.
Ha az utóbbi, akkor az körforgás.
Egy gyermek nem vész el, csak átalakul.
Mint a feleségem méhében tavaly.
Fekete vércsomóvá.
„A bölcsőhalál vagy hirtelen csecsemőhalál a baba nagyjából
egyéves koráig előforduló váratlan, előzmények nélküli
elhalálozását jelenti, amelynél utólagos vizsgálatok se tudják
felderíteni a pontos okot.
Ezért a bölcsőhalál téma körül sok a félreértés és misztikum.”
Úgy látszik, ettől nem lehet elköltözni.
Jön velünk, ahogy a nyomáscsökkenés is.
Amíg meg nem repeszti az ablakokat.
Ahogy az entrópia felszilánkosítja a reményt.
Nem is tudom, hogy mit jelent.
A remény.
A falon képszög, alatta hófehér.
A téglalap alakú folt.
Négyzet.
Talán itt valamikor valakik átölelték egymást.
És mosolyogtak?
Ebben a lakásban túl sok az ismeretlen.
Biztonságosabb odakint.
Kifogásolható a hipotézis, hogy jó lenne itt laknunk.
Élnünk.
A neutrínók közömbösek, áramlanak.
Azokon keresztül is, akik a fényképen vannak.
Akkor is, ha csak voltak.
Ebben nincs különbség.
„Egészséges embereknél, nyugodt körülmények között,
a szívdobogás a mindennapi életben nem érzékelhető.”
Nyílik az ajtó, fellélegzik a lakás.
Hat és fél lépés a gang.
Lábam elé süt a nap.
Alátolom a cipőmet.
Megtörik rajta a fénycsík.
Remélem, egy biológus is egyetért,
hogy ennyire üres lakást
még bútorozottan sem szabad kibérelni.
