Az ország a Panama-csatorna révén közlekedési, kereskedelmi, biztonsági és stratégiai szempontból egyaránt megkerülhetetlen. Éppen ezért fontos, hogy Magyarország, a déli nyitás stratégiája keretében, kiépítse megfelelő pozícióit – indokolta Panamában Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter 2019. április 10-én, miért is nyitott konzuli képviseletet Magyarország a közép-amerikai országban. Talán ez a kijelentése az, amelyik a legjobban jellemzi. Értelmetlen, banális és valótlan.
Szijjártó Péter láthatóan nincs tisztában azzal, mi a dolga egy külügyminiszternek. Ő nem a diplomáciát szolgálja, hanem úgy gondolja, hogy a diplomáciának kell őt kiszolgálnia. Az ő működése, amint ezt a Népszava sorozata pontosan taglalta, a „menjünk-bárhová-csináljunk-valamit” tevékenység, amit saját kommunikációs stábja rögzít: mutatják őt kedvenc pózaiban, a repülőgép lépcsőjénél, iratok fölé hajolva, majd leszállás után, amint egy egyenruhás valaki üdvözli őt az idegen országban.
Ám a valós feladata az lenne, hogy a magyarokat ért – amúgy teljesen valótlan – sérelmek harcias emlegetése helyett a kölcsönös érdekeken alapuló nemzetközi együttműködést szolgálja. Bármilyen jól hangzik is a „szuverenitás védelme”, azt senki sem fenyegeti.
Közel húsz évig dolgoztam a Külügyminisztériumban, Jeszenszkyvel, Kovács Lászlóval, Martonyival, Göncz Kingával, Balázs Péterrel, és még sok kiváló emberrel, akik pontosan tudták, mi a dolguk. Dolgoztam Gottfried Péter államtitkárral az Integrációs Államtitkárságon, amelyiknek a feladata Magyarország felkészítése volt az uniós tagságra. Így különösen fájdalmas számomra az álságos „keleti nyitás” örökös emlegetése mint sikertörténeté. Ha a miniszterelnök találkozik egy kínai bank elnökével, akkor az a külügyes szóhasználat szerint „sikertörténet.” Pláne a „Karmelitában”, a magyar politika vegykonyhájában. Pedig az igazi keleti nyitás 2003-ban, Medgyessy Péter pekingi látogatásával kezdődött, ami csakugyan komoly előrelépést jelentet.
A miniszter feladatára visszatérve: az ő dolga a kapcsolatok fejlesztése, a szövetségi rendszeren belüli kapcsolatok ápolása, a nézeteltérések és érdek-különbségek megszüntetése lenne, és az is volt korábban, a Szijjártó előtti időkben. Meg lehet nézni, hogy hogyan szigetelődött el a magyar diplomácia a durva miniszteri hangvétel megjelenésével: ő otromba módon osztotta ki a Budapesten dolgozó nagyköveteket, amiért cserébe most a mi diplomatáink kerülnek méltatlanul hátrányos helyzetbe a külföldi missziókon. Az, hogy a külügyminiszter rendszeresen hazudik, nemcsak az ő hitelét rontja, de rontja az egész diplomáciai szolgálat hitelét és hatékonyságát is. Siralmas helyzetbe került a magyar külkereskedelem, az utóbbi éveket csak ballépések, kudarcok és tévedések jellemezték.
A cikksorozat pontosan feltárta ezeket. Egy hiteltelen politikus arcképe rajzolódott ki, aki Magyarország igazi érdekei ellen tevékenykedik.
Azért arra majd kíváncsi lennék, hogyan alakulnak a megfelelő pozíciók Panamában.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
