Az Unió jogállamiságát vizsgálná Varga Judit. Az igazságügyi miniszter jelezte: jövőre, az év második felében, a magyar soros elnökség alatt a kormányzat napirendre akar tűzni az Európai Tanácsban egy olyan mechanizmust, amely azt ellenőrizné, magában az európai intézményekben tiszteletben tartják-e a jogállamiság elveit. Szép gondolat, kiváltképp egy olyan politikustól, aki akkor is a helyén tudott maradni, amikor a minisztériumában mindenki tudta, milyen zavaros akciók folynak, milyen pénzek mozognak, csak pont ő, az első számú vezető nem.
Van ilyen, mondhatnánk némi malíciával, de tudjuk: valójában nincs. És mégis a helyén van, talán mert tud dekázni. Mármint a miniszter asszony. (Orbán többet…) De ki tudja: lehet, hogy a kormányfő, a mostani hírek szerint, az EU-ba repíti miniszterét…
De hagyjuk most annak megvitatását, hogy Varga egyáltalán alkalmas-e arra a feladatra, amit betölt, és annak megfejtését is, hogy miért ragaszkodik hozzá a miniszterelnök, ha egyáltalán ragaszkodik. Koncentráljunk inkább a javaslatára. Induljunk ki abból: nincs olyan intézmény, hatóság, szervezet, amelyre ne férne rá az ellenőrzés. Ahol emberek vannak és pénz mozog, ott mindig felbukkanhat a korrupció – ugye, kedves Varga Judit –, és ott bizony megeshet, hogy a működés falsot kap, sérül a jog, még talán az államiság is. Szóval igen: legyen csak olyan mechanizmus, amely vizsgálja, ellenőrzi és megakadályozza az Európai Unióban is, ha eltérnek a szabályoktól. Ez még akkor is előfordulhat, ha – amúgy – létezik ilyen az Unión belül, és eddig nem az volt a baj, hogy hibás volt a szűrőrendszer, hanem hogy túlságosan elnéző. Nem befelé, hanem kifelé. Ennek lett a következménye, hogy a magyar rendszer szinte a fejére nőtt; Orbán rájött arra, hogy lassú és körülményes, éppenséggel minden bírálat könnyen kezelhető, mi több, a visszájára is fordítható.
Nos, ezt teszi most a mi igazságügyi miniszterünk; szegényt már nem tudja segíteni Völner Pál.