A világ egyik legnagyobb, patinás lemezcége új sorozatban kiadta Beethoven összes szimfóniáját. Ez alkalomból a hétvégén MÁV Szimfonikus Zenekar új próbatermében lemezbemutató beszélgetés zajlott Takács-Nagy Gáborral, aki a lemezeken a Verbier-i Fesztivál Kamarazenekarát vezényli. Az, hogy ilyen kiadvány megjelent, önmagában is figyelemre méltó tény, hiszen az elmúlt hetven évben csak a Deutsche Gramophon több teljes szimfónia sorozatot adott ki, olyan nevekkel, mint Furtwängler, Karl Böhm, Karajan (négyszer is), Abbado (2), Pletnyov. Ha tehát 2023-ben úgy dönt a cég, hogy újabb kiadvánnyal jelentkezik, akkor abban nagyon kell hinnie, azt jelentősnek kell tartania.
Külön öröm lehet számunkra, hogy a Beethoven journey (A Beethoven-utazás) című album karmestere Takács-Nagy Gábor, akivel a kérdező moderátornak, Lendvai Györgynek, a zenekar ügyvezető igazgatójának nem sok dolga akadt, hiszen a sok-sok számítógépről bejátszott zenei részlet mellett Takács-Nagy profi showmanként beszélt, de ha kellett népi táncolt is egy kicsit, hogy bizonyítsa, a III. Szimfónia fináléjában az egyik dallam magyaros karakterű. Vagy mutatta, milyen extatikus módon ünnepelte az olasz válogatott, Tardelli az 1982-es foci VB győztes gólját. Na, ez az a szintű elborultság, amit a IX. legvégén várok, mondta kissé visszafogott zenészeinek, kórusának.
Sok hasonló műhelytitkot tudtunk meg többek között arról, hogy hogyan lehet jól megfogalmazott képekkel inspirálni a zenekart, de bepillantást nyerhettünk a művész örök kételkedéseibe is. Ezt a részt itt gyorsabbra, lassabbra, hangosabbra vagy éppen halkabbra kellett volna venni, mondta sokszor Takács-Nagy visszhallva a felvételeket. És hallottunk az álmatlan éjszakákról is, amelyeken a nyugtalanító kérdés az volt: készen állok a feladatra? Például a Kilencedik elvezénylésére. A részletekből is kitűnt, amit elmondott: friss szemlélettel közeledett a jól ismert szimfóniákhoz: amellett, hogy sok felvételt hallgatott meg a régi nagyoktól, ott bujkál interpretációjában a hosszú vonósnégyes játékos múlt - Beethoven legnagyobb művei közé sorolják az utolsó kvartetteket -, ami a kamarazenekari felfogást erősíti. Hallhattuk az áttetsző szövetű, a legkisebb részletekre, hangsúlyokra odafigyelő az érdekes dallamok előtérbe helyezését preferáló előadásmódot is. És láthattuk az agyon “firkált”, színezett kottákat, de megtudtuk, a lényeg, a végső cél a hangok mögött lévő spirituális tartalom felmutatása.
