Az még a legkisebb baj Demeter Szilárd lapunk cikkére reagáló soraival, hogy meglátta a katolikus szerző "tollhegyén a vörös csillagot": egy képzavarnak is lehet irodalmi értéke, ha sikerül vele leírni a valóságot. Az irodalom Erdős Péterének szerepkörébe helyezkedő kulturális népbiztos azonban a következő körben már a mindenható piacot, meg a kapitalizmus logikáját emlegeti írásunk tárgya, azaz a Libri MCC általi pártállami bekebelezése kapcsán.
Beszéljünk tehát a piacról. Ahol piac van, ott indifferens, hogy mi Demeter Szilárd vagy bármelyik másik agitprop-titkár véleménye bármely irodalmi kérdésről. Ahol piac van, ott nincsenek pártközeli magánalapítványoknak közpénz-százmilliárdjaik kiadók és könyvesbolt-hálózatok felvásárlására. Ahol piac van, ott a kormánytól független versenyhatóság eleve megakadályozná, hogy a kormánypárt ilyen egészségtelen mértékű befolyáshoz jusson valamelyik kulturális részpiacon. És végül: ahol piac van, ott Demeter Szilárd vagy Orbán János Dénes alanyi szerzői ambícióiról legfeljebb magánkiadás útján értesülhetnének az elkötelezett rajongók.
Egyszóval a Libri-MCC ügyletet bármilyen érvvel hihetőbben meg lehetne indokolni, mint a piaccal meg a kapitalizmussal.
De ha már piac: volt egyszer itt egy Petőfi Rádió, amely főleg progresszív magyar zenét játszott – volt rá piaci igény. Aztán jött a pártközpontból az ukáz, hogy menjenek rá inkább az igénytelen nemzetközi tucatpopra, mert csak egy szempont van: hogy a kormányzati gyűlöletpercek minél több emberhez eljussanak. A végeredmény teljes csőd lett: a minőségi magyar zene kiszorult, hallgatóból viszont nem lett több - most épp próbálják az egészet visszacsinálni. Történt mindez Demeter Szilárd értő kezei alatt, nyilván a piac szellemében. Na erre varrjon vörös csillagot a tisztelt nemzetikonzervatív komisszár úr.