Vasárnap délelőtt a nők maroknyi, 10 fős mezőnye kelt útnak, hogy teljesítse a 91,2 kilométeres távot. A 16,8 kilométeres Pannonhalma-Győrság-Halomalja-Pázmándfalu-Nyalka-Pannonhalma kört ötször teljesítették a bringások, hogy aztán egy pannonhalmi kis kör után – amelyben már feltekertek az apátsághoz – egy újabb mászás után a bencés monostor előtt érjenek célba.
Az első kis kört befejezve eldőlni látszott a verseny, Vas Kata Blanka, az SD Worx 21 éves címvédője az emelkedőn leszakította riválisait, s végül magabiztos előnnyel nyerte a versenyt Zsankó Petra (Massi - Tactic) és Jordán Dorka (Grouwels-Watersley R&D Road Team) előtt.
„Az eleje egy kicsit unalmas volt... Próbálkozgattunk, de mindenki résen volt, láttam, hogy ez nem fog sikerülni és a végén fog eldőlni. Szerencsére elég meredek volt a végén az emelkedő ahhoz, hogy ki tudjam alakítani a különbséget” – szögezte le Vas Kata Blanka, aki sorozatban negyedszer nyert aranyérmet.
„Szerintem is döcögősen indult a verseny, aztán Blanka meg tudott lépni a meredeken, ami várható volt. Szerintem jó verseny volt, viszont sajnálom, hogy ilyen kevés induló volt. A kétéves kerékpáros pályafutásomat tekintve nagy lépés, hogy tudtam tartani a lépést” – jelentette ki a második Zsankó Petra, aki korábban gyorskorcsolyázó volt.
„Próbáltunk kisebb-nagyobb elmenéseket kialakítani, de ezek nem voltak sikeresek. Blanka nagyon szépen elment. Petrával együtt maradtunk, a végén viszont ő nyert a sprintben. Ennek ellenére pozitívan értékelem a mai napot, hármunk közül én vagyok a legkisebb csapatban. Azt látom, hogy nagyon sokat tudok még fejlődni, s bízom benne, egyre kisebb lesz majd a lemaradásom Blankáékhoz képest” – szögezte le a harmadik Jordán Dorka.
Míg a női befutónál csak néhány tucatnyian buzdították a versenyzőket, az ünnepélyes díjátadóra már jóval többen voltak kíváncsiak, mindez pedig azt ígérte, jelentős érdeklődés lesz a férfiak versenyére. Így is lett, a címvédő Valter Attila pedig nem volt rest kiszolgálni a népes publikumot, már a 170 km-es táv elején aktivizálta magát.
Néhány sikertelen próbálkozás után sikerült elszakadnia az Epronex versenyzőivel, ám ők sorra leszakadoztak, s ötven kilométerrel a vége előtt egyedül maradt. A mezőny próbálta Valtert fárasztani, és hagyni dolgozni, ám mint utóbb kiderült, a 25 éves csömöri kiválóság bőven tudott tartalékolni a végjátékra, s végül 2 perc 28 másodpercet vert a tavaly is ezüstérmes Dina Mártonra (ATT Investments), míg a harmadik Fetter Erik (EOLO-Kometa) lemaradása már 3 perc 3 másodperc volt.
„Elég jó napom volt, nagyon örülök, hogy sikerült címet védenem” – jelentette ki Valter Attila, aki úgy vágott neki a versenynek, hogy érezte, élete formában van. „Ritkán fordul elő, hogy ilyen jó érzéssel tudok tekerni, szuperek voltak a lábaim. A verseny elég érdekesen alakult, több sikertelen próbálkozás után el tudtam Karl Ádámmal gurulni. Nem akartam maximumot menni, sikerült jól beosztanom az erőmet. Egy idő után lejött, hogy nem akarnak utolérni, ez egy taktikai hadviselés volt. Amikor elkezdtek közelíteni, rá tudtam gyorsítani, mentem öt-tíz percet közel maximumon, ennek köszönhetően hátul megbomlott az egység, s sikerült nagyobb előnyre szert tenni” – foglalta össze az egész napot szökésben töltő Valter.
„Azt hittem, hogy nagyon jó formában vagyok, de az önbizalmam most kisebb lett” – vette át a szót Dina Márton. – Szerettem volna nyerni, keményen készültem, de nem számoltam azzal, hogy Ati ennyire erős. Nagyon jó volt nekünk, hogy elment előre, azt gondoltuk, hogy el fog fáradni, de sajnos nem így lett. Amikor két perc fölé nőtt az előnye tudtam, hogy csak a második helyért tudunk majd csatázni” – tette hozzá.
„Ma a legjobb nyert, méltó magyar bajnokunk lesz” – jelentette ki Fetter Erik, aki elárulta, úgy taktikáztak, kifárasztják Valtert, azonban a terv nem jött be.
A szervezők idén jelesre vizsgáztak, ezúttal mindössze egy-egy kisebb bukás történt a versenyen, ami már csak azért is jó hír, hiszen tavaly az öt főből álló szökést elütötte egy pályára behajtó fegyelmezetlen sofőr.
