„Nem vagyok Nemzeti Casino-képes” – magyarázza némi groteszk iróniával magyar nemes barátja az értetlenkedő külföldi hercegnek Sass Irén Zenélő óra című novellájában, a bárót ugyanis zsidó származása miatt nem hívták meg semmilyen „nemzeti” helyre. Sass Iréntől Für Anikó olvasott föl az Örkény Színház aulájában június 16-án, amikor A barbárság diadalára, arra a napra emlékeznek, amikor 120 zsidó származású magyar és 130 külföldi szerző művét, összesen 447 627 könyvet, azaz 22 teljesen megrakott tehervagonnyi értékes irodalmat zúztak be. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (MAZSIKE) szervezte eseményen a tiltólistára került szerzőktől idéztek.
A zsidó származású szerzők persona non gratának, tehát nemkívánatos személynek minősültek a II. világháborús évek Magyarországában, a Horthy Miklós vezette szélsőjobboldali kormány gondoskodott műveik kiirtásáról.
Az erről szóló rendeletek aláírója a megrögzött antiszemita Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály belügyi államtitkár volt, akinek az Országos Magyar Sajtókamara elnökeként a nevéhez fűződik a magyar sajtó zsidótlanítása, a zsidó hírlapírók kizárása a pályáról. 1944. június 16-án, az akkori könyvnapon az államtitkár, az egykori Budafoki Papírgyárban „ünnepélyes” keretek között kezdte meg a magyar és külföldi zsidó szerzők műveinek megsemmisítését, az első könyveket saját kezűleg dobta a zúzdamalomba.
A megemlékezésre eljött Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke, aki Köves József és Murányi Gábor Könyvhetek krónikája című művéből olvasta föl az idevágó, 1944-ről szóló részletet: – A Corvina már január 30-án közölte a könyvnappal kapcsolatos tudnivalókat, illetve a könyvnapi szabályzatot, március 23-ára elkészült az előzetes lista, mely akkor még 96 művet tartalmazott, végül 51 lett belőle. – Amennyire a tisztességes kiadókra a klasszikusok megjelentetése a jellemző, a politikai és morális válságot az olyan művek jelzik, mint a jobboldali költők verseskötetei, Vitéz Csikós Jenő Túl a Kárpátokon című regénye vagy dr. Milotay Istvántól a Népi válság, népi Magyarország – hangzott el a szövegből, mely említi még a Marschalkó Lajostól származó Gömbös Gyula-életrajzot és Henry Ford A nemzetközi zsidó című művét. – Április 16-án, tehát az ország német megszállását követően, a Corvina minden kommentár nélkül közölte a zsidó alkalmazottak elbocsátásáról kiadott rendeletet, két hét múlva pedig egy következő rendelet értelmében megszűnt a zsidók egyesületi tagsága, a könyvnap rohamosan közeledett, amikor újabb miniszteri rendelet a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása tárgyával gondoskodott a raktárak kiürítéséről. Zúzdába kerültek Balázs Béla, Dénes Zsófia, Füst Milán, Gábor Andor, Molnár Ferenc, Szomory Dezső művei – sorolta Gál Katalin. A Népszava történetének fontos szerzői, a lap meghatározó munkatársai, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, Révész Béla, Révész Mihály, a fehérterror áldozatává váló Somogyi Béla és Szabó Ervin is tiltólistára kerültek. A Könyvhetek krónikájából kiderült, hogy a könyvnap után megkétszereződött a máglyalista, Déry Tibor, Heltai Jenő, Karinthy Frigyes, még Marcel Proust művei is a megsemmisítendők közé került.
Az elhangzott szövegek közt volt, ami az elnyomásról, a halálfélelemről vagy a zsidóságról szólt, de akadtak eltérőek is. Részletet a felolvasók választottak, a színpadra lépett többek között Hetényi Zsuzsa, Erdős Virág, Parti Nagy Lajos, Garaczi László, Vörös István, Novák János, Mácsai Pál, Csákányi Eszter, Tenki Réka, Für Anikó, Ficza István, Bíró Kriszta, Hegedűs D. Géza, Kálid Artúr, Borgula András és Gerendás Péter.
A MAZSIKE felhívásában azt írta: „Minden könyvégetés, minden kulturális érték, műalkotás megsemmisítése a barbárság diadala a civilizáció, a humanizmus fölött. Szomorú, hogy a legutóbbi időkben ismét elkezdődött Magyarországon a szerzők, a nemzetközileg is elismert írók, költők származás, vallás és világnézet szerinti listázása.”
Az 1944-ben betiltott és megsemmisítésre ítélt művek magyar szerzői
Abédi Imre¸ Adorján Andor, Ágai Adolf, Andai Ernő, Antal Sándor, Balázs Béla, Ballagi Ernő, Barát Endre, Barta Lajos, Barta Sándor, Bede Jób, Békefi (Békeffy) László Karon, Benamy Sándor, Bernstein Béla, Bíró Lajos, Boros László, Boross Mihály, Böhm Vilmos, Bródy Sándor, Buchinger Manó, Buk Miklós, Bús-Fekete László, Dénes Gyula, Dénes Zsófia, Dévény Jenő, Drégely Gábor, Erdős Renée, Fábián Béla, Falus László, Faragó Jenő, Fazekas Imre, Feleky László, Fényes Jenő, Fényes Samu, Fenyő Miksa, Fodor László, Forró Pál, Földes Imre, Földes Jolán, Földi Mihály, Füst Milán, Gábor Andor, Gál Imre, Gárdos Mariska, Garvai Andor, Gelléri Mór, Gellért Oszkár, Gergely Győző, Gergely Sándor, Giszkalay János, Göndör Ferenc, Halmi Bódog, Halmi József, Hatvany Lajos báró, Hatvany Lily bárónő, Ignotus, Ignotus Pál, Indig Ottó, Jászai Samu, Jászi Oszkár, Jób Dániel, Kabos Ede, Kaczér Illés (Katz), Kahána Mózes, Kenéz-Kurländer Ede, Kiss József, Kner Izidor, Kóbor Tamás, Kóbor Noémi, Korcsmáros Nándor, Kunfi Zsigmond, Lakatos László, Lázár Miklós, Lengyel Menyhért, Lenkei Henrik, Lukács György, Markovits Rodion, Márkus József, írói álneve Satanello, Mezei Ern,ő Mezei Mór, Molnár Ákos, Molnár Ferenc, Molnár Jenő, Mónus Illés, Nádas Sándor, Nagy Imre, Nóti Károly, Osváth Ernő, Pásztor Árpád, Peterdi Andor, Pogány József, Propper Sándor, Radnóti József, Ráskai Ferenc, Relle Pál, Révész Béla, Révész Mihály, Róheim Géza, Roboz Imre, Sass Irén, Somlyó Zoltán, Somogyi Béla, Sós Endre, Szabó Ervin, Szabolcsi Lajos, Szabolcsi Miklós, Szatmári Mór, Szép Ernő, Szilágyi Géza, Szomaházy István, Szomory Dezső, Szőke Szakáll, Újhelyi Nándor, Vadnai László, Várnai Zseni, Vázsonyi Vilmos, Weltner Jakab, Zsolt Béla.
