Mint ahogy korábban megírtuk, csütörtökre rendkívüli közgyűlést hívott össze a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ), az eseményt meg is tartották az ígért helyén a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) épülete előtt a Szemere utcában. A Szövetség javaslatokat tett az előadó-művészeti szervezetek nyilvántartásával és finanszírozásával kapcsolatban, hiszen közfelháborodás övezte a KIM előadó-művészeti szervezetek támogatási összegeiről szóló bejelentését (a FESZ-tagok közül sokan semmit vagy elenyésző összeget kaptak), így a közgyűlésre meghívták a kulturális tárca vezetőit, Csák János kultúráért felelős minisztert, Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkárt, valamint Szentmártoni János kultúráért felelős helyettes államtitkárt, végül egyikük sem jelent meg a délután négykor kezdődő eseményen.
Társulatvezetők, koreográfusok, rendezők, színészek, táncosok gyűltek össze a Szemere utcában. A résztvevők kreatív megoldásként a kormánytámogatásokat hirdető táblákkal a kezükben álltak, rajta a szervezetük nevével és a támogatás összegével, mely minden esetben nulla forint volt. A minisztereknek három, névvel ellátott széket készítettek ki a színpadra.
Az esemény első felében Nagy Zoltán, a FESZ ügyvezetője felolvasta az elmúlt évben a tárcához címzett leveleiket, melyekre egy esetben sem kaptak választ. Csató Kata, az ESZME, azaz az Európai Szabadúszó Művészek Egyesületének elnöke elmondta, idén a FESZ a minisztériumhoz benyújtott 1354 támogatási kérelme közül 929 nem nyert, azaz nulla forintban részesült. A forgatókönyv szerint Nagy Zoltán beszéde után következtek volna a miniszterek hozzászólásai, javaslatai, a résztvevőkben volt annyi humorérzék, hogy szavaikat a meg nem jelentek hűlt helyéhez, vagyis a nevesített székekhez intézték.
Az alkotóközösségeket képviselők hozzászólásaikban hasonló problémákat emeltek ki: meghatározó múltjuk ellenére bizonytalanná vált a létezésük, pedig stabil közönségről, külföldi sikerekről is be tudnak számolni, külön sérelmezték, hogy a döntéshozók személyéről továbbra sem tudnak semmit.
Bajban van a több, mint 50 éves Stúdió K Színház is, az alapító Fodor Tamás jelen volt a közgyűlésen, de a teátrum nevében Homonnai Katalin színésznő szólalt föl. A nagy múltú helyen szinte mindent maguk az alkotók működtetnek, és most a társulat számlája kiürült. – Megkérem Csák János miniszter urat – fordult az üres székhez Homonnai Katalin – hogy szánjon egy napot arra, hogy átnézze azoknak a szervezeteknek, társulatoknak, műhelyeknek hiánypótló tevékenységét, akik nulla forintot kaptak, hogy legyenek arcok is a nullák mögött.
A meghatározó színházak mellett hátrányt szenvedtek a speciális műhelyek is. Barkó Tamás vak előadóművész az ArtMan Egyesület nevében beszélt, szövegét Braille-írásból olvasta. Az egyesület előadások készítése mellett súlyosan halmozottan fogyatékos, vak, Down-szindrómás, autista és ép emberek számára nyitja meg a tánc, a közös alkotómunka lehetőségét. Barkó Tamás elmondása szerint kevesebb, mint kétszázezer forintjuk van jelenleg, a támogatás elmaradása egész további tevékenységüket veszélyezteti. – Csák János miniszter úrnak azt üzenjük: akadálymentesítésre a lelkekben is szükség van – zárta beszédét az előadóművész.
Az Utcaszínházi Alkotóközösség a legszegényebbek számára dolgoz ki részvételi színházi formákat, tizenötéves működése alatt fiatalok ezreinek segített. – Jelenleg százezer forintnál kevesebb van a számlánkon és három hónapja nem kaptunk fizetést – mondta el az Utcaszínházi Alkotóközösséget képviselő Simon Balázs, hozzátette – a jövő színházának lehetséges új céljait, területeit személyesen, formáit nemcsak színházi alkotóként, hanem tudományos kutatóként is feltérképezve azt ajánlatot teszem Csák János miniszter úrnak, hogy a színházat mint terápiás hatású tevékenységet valóban minden magyar honfitársunk számára tegye elérhetővé. A magyar társadalom mentálhigiénés állapota igen gyenge, ezen javítani az Ön által vezetett tárcának is alkotmányba foglalt kötelessége. Tehát javaslom, hogy ebben a munkájában azokra támaszkodjon, akik az innovációban és szakértelemben a legmesszebb jutottak, azaz ránk, pont akiknek a munkája és léte került most veszélybe.
Simon Balázs hozzászólását azzal zárta, kívánja, hogy Csák János miniszternek legyen elég bátorsága és ereje visszavonni ezeket a romboló intézkedéseket és elvárja, hogy a józan ész és a tudományos tények által vezérelve szervezze újra magyar előadóművészeti szektor munkáját.
Végezetül a részvevők szimbolikusan a minisztérium falára ragasztották „támogatási tábláikat”, a rövid közgyűlés zavartalanul zajlott le.
