Így fordulhatott elő, hogy a komolyabb hadműveletek beindítására először az elrendelt teljes hírzárlatból lehetett következtetni. Majd eltelt az intenzívebb zaporozsjei hadműveletek első négy napja, és e hét elejére, amikor a cikk is íródott, már felsejlettek az ukrán katonai vezetés szándékai. Legalább részben világossá vált, hogy milyen, az ellenség kifárasztására építő támadó hadműveletet készítettek elő Zaluzsnij hadseregtábornok vezérkarában. Mindezeket érdemes részletesebben is mérlegelni, természetesen kellő körültekintéssel, mivel a hadviselő felek teljes fordulatszámra pörgették fel a szándékolt információs zűrzavart.
Az előkészületek elnyúltak, így lett a tavasziból nyári hadművelet. A modern hadviselés szabályai szerint egy átfogó támadás elengedhetetlen eszköze a légierő, ám most – az F16-osok őszi érkezéséig – enélkül kellett felépíteni a területek visszafoglalásának műveleti tervét. Egy nagyon összetett lépéssorozatról van szó, látszólag lassú folyamatról, így nehéz egy civilnek elmagyarázni, hogy miért tartott egy hónapig a május elején elindított mélységi tüzérségi előkészítő szakasz. Az ukránok minden rendelkezésükre álló tüzérségi eszközzel, ágyúkkal, tarackokkal és rakétatüzérséggel 10-80 kilométeres mélységig szisztematikusan mértek csapásokat eszköz- és lőszerraktárakra, élőerőre, valamint a fontosabb logisztikai csomópontokra. Az orosz katonai vezetésnek sürgősen újra kellett terveznie korábbi gyakorlatát és nagyobb távolságra átvezényelnie mindazt, amit addig a frontvonalhoz közel helyeztek el. Ezt a logisztikai feladványt az oroszok részben megoldották, de még így is visszatérően, a sok száz kilométer hosszúságú frontvonal számos szakaszán jelentkeztek gondok a lőszer- és egyéb eszközutánpótlásban.
Orosz katona nincs, manipuláció van
A hiedelmek és a terjesztett dezinformáció dacára az orosz oldalon nem csak eszközökben és hadianyagban van hiány, hanem eredményesen bevethető, jól kiképzett katonában is. A katonák mozgatása, gyors áthelyezése egyik frontszakaszról a másikra része a taktikai „játéknak”. Ez volt a másik, hatékonyan alkalmazott eszköze az ukránoknak, amivel állandó nyomás alatt tartották a védelmi vonalaik megerősítésére törekvő oroszokat. A híradásokban emellett állandósultak a beszámolók vasúti balesetekről, kisiklott szerelvényekről, lángba boruló gyárakról. És mindez Oroszország területén, olyan útvonalakról, melyeken át az Ukrajnában harcoló alakulataikat látják el.
Miközben az ukránok makacs hallgatásba burkolózva készítették elő az átfogó támadást, a Kreml nagyon hatékonyan dolgozta meg propagandájával a birodalom lakosságának jelentős részét és az európai közvélemény egyes, leginkább a kontinensünk keleti felében élő rétegeit. Vlagyimir Putyin szakemberei nagyon hatékonyan tudnak manipulálni a közel húsz éve építgetett kommunikációs csatornáikon. Ezeken a weboldalhálózatokon, valamint a sokszor meglepően NATO- és EU-ellenes, kormányzati fősodorba tartozó médiumokban, reklámkampányokban visszatérő üzenet Moszkva tárgyalókészsége a béke érdekében. A másik üzenet, amit kritikátlanul szuggerálnak a közvéleménynek, hogy Oroszország ebben a nem-háborúban haderejének még csak egy kis részét vetette be, sőt, a legmodernebb fegyvereit fel sem vonultatta.
Az igazság ezzel szemben az, hogy e két állítás annyira hamis, hogy pestiesen szólva még a Holdról is látszik... A szomszédját lerohanó, civilek tízezreit legyilkoló, lakótelepi házakat, sőt, teljes településeket romba döntő féltől arcpirítóan hangzik a békepártiság. Erre a tételre nem is érdemes sok időt pazarolni. Nem úgy a másikra! Sajnos érezhetően sokan hiszik el azt az alig burkolt fenyegetést, hogy az a bizonyos, a világ második legerősebb hadserege még be sem lett vetve. És mi lesz, ha mégis? Hát semmi! Kiderült ugyanis, hogy a király meztelen!
Árulkodó jelek
Most, hogy megindult a mozgás az ukrán fronton, fontos mérlegelni, hogy mik is a valós képességek, amiket az orosz hadsereg fel tud mutatni. Nagy ország, hatalmas a fegyveres ereje, de messze nem olyan legyőzhetetlen, mint amilyennek egyesek szeretnék láttatni. Hogy mik bizonyítják ezt? Vegyünk sorjában néhány árulkodó jelet.
Ha léteznének a korábban emlegetett legerősebb, legkevésbé lelőhető, leghatékonyabb, leg-leg-leg fegyvereik, akkor nem a hatvanas évek tankjait és gyalogsági páncélozott harckocsijait hurcolnák Ukrajnába, a szétlőtt korszerű T-90-es tankok és a BMP-3-as gyalogsági harcjárművek helyett. A csúcsszuper Armata tankokról kiderült, hogy nincsenek! Az a néhány példány, amit legyártottak, egyszerűen bevethetetlen. De ilyen volt a BMPT Terminator néven beharangozott harckocsi-támogató könnyűpáncélos is. Az első példányok kilövése után a többit ki se gurították a frontra a raktárakból. Vagy ott van a Putyin által nagy ködösítéssel hadrendbe állított Kinzsal ballisztikus rakéta. Ez a nukleáris és hagyományos robbanótöltetek hordozására alkalmas rakéta volt hivatott arra, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítse az ukránokat és a NATO-t Oroszországgal. Putyin és több katonai vezető úgy állította be a tízszeres hangsebességre képes csapásmérő eszközt, hogy azt nem tudják semlegesíteni a legkorszerűbb rakétaelhárító rendszerek sem. Valljuk be, független haditechnikai elemzők is kételkedtek abban, hogy a Patriot és az IRIS-T egységek képesek lelőni a Kinzsalokat.
Az orosz vezetők annyira biztosak voltak a sikerben, hogy be is vetették ezt a félelmetes fegyvert. Nem kellett volna! A főváros, Kijev védelmét ellátó Patriotok lelőtték a „lelőhetetlent”. Miközben Moszkvában hazaárulással vádolták meg és letartóztatták a Kinzsal három tervezőmérnökét, addig a NATO európai főhadiszállásán bizonyára pezsgőt bontottak.
Minden túlzás nélkül történelmi pillanat volt az, ahogyan kitűnőre vizsgázott az európai és észak-amerikai biztonságot szavatoló technológia!
Az alkalmazott haditechnikával komoly gondok vannak az orosz hadseregben. De még ennél is nagyobb problémák vannak a személyi állománnyal. Ez a hadsereg a gyenge árnyéka a korábbinak, amelyiktől illett rettegni. Hol találjuk ennek a bizonyítékát? Hát ott a fronton… Mennyire leleplező az a tény, hogy a háború legelején elszenvedett emberveszteséget nem volt mivel pótolni. A szétlopott, szétzüllesztett hadseregnek nem maradt annyi kiképzett, profi tartalék alakulata, hogy kellő számú embert át tudjanak vezényelni Ukrajnába. Ehelyett az orosz alkotmányos rend szerint törvénytelenül működő magán zsoldosseregeket küldtek a frontra, köztük is a legnagyobbat, a Wagner-csoportot. Hogy a szégyent tudták-e még fokozni? Igen, azzal, hogy 50 ezer elítélt rabot szerződtettek le amnesztiáért cserébe, így végérvényesen besározták a dicső Vörös Hadsereg nimbuszát. De ezzel még nem ért véget a véres szappanopera. Az orosz védelmi miniszter a napokban aláírta azt a parancsot, miszerint július elsejéig a magánseregek zsoldosainak át kell szerződniük az állami reguláris seregbe. Sojgu védelmi miniszternek kényelmetlenné váltak a független sittesek. A Wagner tulajdonosa, Prigozsin viszont már közölte, az ő katonái bizony nem szerződnek át sehova.
Azt sem tudják, mit keresnek Ukrajnában
Bár ezer sebből vérzik az orosz sereg, mostanra kiderült, hogy a tábornoki kar, a vezérkar képes volt átértékelni a helyzetet, tanultak a háború elején elkövetett hibákból. Ez már önmagában is figyelemre méltó egy ilyen, gigantikus, sok évtizedes, javarészt idejemúlt dogmákkal terhelt struktúrától. Tanultak a hadszíntéri tapasztalatokból. Átvették a sokmozgásos, kis létszámú gépesített egységekkel való harcmodort, alkalmazni kezdték a csapásmérő, a felderítő drónokat, valamint a pilóta nélküli repülő rendszereket, elsajátították a szárnyasbombák gyártástechnológiáját és alkalmazását. Ma már nem legyintenek oroszos nagyvonalúsággal a logisztika, vagy a harcoló egységek közötti kommunikáció jelentőségére. Sőt, az is kiderült, hogy a fronton helytálló parancsnoki állomány szintjén megtanulták tisztelni az ellenséget, a korábban lenézett ukránokat.
A legutóbbi ellenőrzött hírek szerint az ukrán alakulatok a három védelmi vonalból túljutottak az elsőn. Orosz források szerint ukrán előőrsök közelednek Tokmakhoz. Ez a 30 ezres város, stratégiai csomópont, félúton van az azovi tengermelléket kettévágni igyekvő ukránok haladási irányában. Ahol a második, egyben legerősebb védelmi vonalat sikerül megroppantani, várhatóan ott fogja bevetni az ukrán katonai vezetés a legjobban kiképzett és felszerelt 30-50 ezres lélekszámú hadseregcsoportot.
Két nagy létszámú brutálisan felfegyverzett sereg között zajlanak jelenleg is a harcok Zaporozsjéban a front száz kilométeres szakaszán. Két világ csap össze. Az ukránok a szülőföldjük felszabadításáért harcolnak, az ő motivációjukat erősíti a túlcsorduló gyűlölet. Ezzel szemben az oroszok jelentős részének nem világos, hogy mit keresnek Ukrajnában. Ők élni, leginkább túlélni akarnak.