;

Azerbajdzsán;Türkmenisztán;

- A Nemzeti Megváltás Napjára

HANGÉRIEN RIPABLIK

Felhívom a pártunk és kormányunk által preferált össztürkcivilizációs összetartozás híveinek szíves figyelmét arra, hogy ma, június 15-én legyenek kedvesek ünnepelni: a hazánkkal és hazánk uralkodói családjával bensőséges kapcsolatot ápoló Azerbajdzsánban ugyanis – közelebbről a „baltás gyilkos” szülőhazájában – ma van a Nemzeti Megváltás Napja.

Ha azt gondolják, hogy ez az ünnep magasabbrendű szakrális jelentőséggel bír, akkor nem tévednek. A türktestvéri Azerbajdzsánban 1997-ben azért nyilvánították munkaszüneti nappá és ünneppé június 15-ét, mert 1993-ban e napon választották meg az ország Legfelsőbb Tanácsának elnökévé Hejdar Alijevet. Ő volt a jelenlegi azeri uralkodó – akarom mondani: elnök – Ilham Alijev édesapja. Amúgy a megboldogult muallim Hejdarnak minden adottsága megvolt hozzá, hogy a független Azerbajdzsán elnöke legyen, tekintettel arra, hogy korábban ő vezette a KGB azerbajdzsáni részlegét, ahonnét az útja a helyi kommunista párt első titkári székébe, onnan pedig az elnöki trónra vezetett.

Mivel a keleti típusú despotizmussal együtt jár a dinasztiaalapítás, nem is volt kérdés, hogy a 2003-as elnökválasztáson muallim Ilham lép az apja örökébe. Országa azóta is rajongva szereti őt: ennek ékes bizonyítéka, hogy a 2008-as elnökválasztáson muallim Ilham a voksok 87 százalékát szerezte meg – igaz, az uralkodó józan visszafogottságára jellemző, hogy a 2013-as elnökválasztáson már megelégedett a szavazatok 85 százalékával is. Ilyen erős felhatalmazás birtokában bátran kiírt egy „népszavazást” az alelnöki méltóság létrehozásáról, s az ő kedves népében nem is kellett csalódnia: a kedves türktudatú és kormánypárti magyarok bizonyára élénken helyeslik, hogy e „népszavazás” eredményeként éppen Ilham Alijev felesége lett Azerbajdzsán első alelnöke.

Aki mélyebben is tájékozódni akar e testvéri ország állapotáról, olvassa el a Piaci útmutató az Azerbajdzsáni Köztársaságról című összefoglalót, amelyet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) adott ki 2022-ben. A kiadás előtt az MKIK vélhetően egyeztette a szöveget pártunk és kormányunk illetékeseivel, abban ugyanis előzékenyen felhívják a figyelmünket arra: ha Azerbajdzsánba látogatunk, akkor – idézem – „az azeri-örmény konfliktust semmilyen formában ne említsük, Örményországgal kapcsolatos kérdésekre ne utaljunk”. Továbbá – idézem – „soha ne említsük az országot vezető Ilham Alijev és fia, Hejdar Alijev nevét negatív szövegkörnyezetben”. De a legszebb mégis ez: „ne mosolyogjunk senkire, aki nem közeli ismerősünk; Azerbajdzsánban idegen emberek nem mosolyognak egymásra”. A piaci útmutató szerint ugyanis „az udvarias mosoly az azeriek számára offenzív jelentéssel bír” – ami egyszerűbben szólva azt jelenti: ha rámosolygunk egy azerire, akkor ő azt fogja hinni, hogy kiröhögtük.

Szeretném jelezni a piaci útmutató szerzőinek, hogy ez az utóbbi megjegyzés fölösleges volt: a magyar még véletlenül sem mosolyog idegen emberre, nemhogy udvariasságból. Ebből lehet tudni, hogy a magyar: igazi türk.