Ma már a nemzetközi politika fejleményeinek minden követője előtt világos, hogy a demokrácia választási autokráciává alakulása nem elszigetelt eset, illetve afféle magyar sajátosság. Hazánk kétségtelenül az első volt az euro-atlanti térség államai között, ahol a szóbanforgó folyamat végbement. Azóta azonban világszerte a képviseleti demokráciák válságjelenségévé nőtte ki magát ez a politikai gyakorlat, amelynek leghírhedtebb fenoménje eredetileg Orbán Viktor volt.
Járványszerűen terjed glóbuszunkon a hatalomgyakorlásnak az a módszere, mely a társadalmak alacsonyabban képzett, könnyebben befolyásolható rétegeinek törzsi gondolkodására (tribal thinking) épül. A chartista mozgalmak képviselőinek azon reménye, hogy az általános választójog bevezetése automatikusan maga után vonja majd a magasabb politikai kultúra térhódítását a műveletlenebbek körében is, illúziónak bizonyult. Az önjelölt akarnokok pedig egyszerűen felismerték, hogy primitív ellenségkereséssel, végletekig lebutított üzenetekkel, hazug szlogenekkel a mesterségesen tudatlanságban tartott tömeget saját bázisukká formálhatják. Szinte minden kontinensen megjelent már és egyre súlyosabb gondokat okoz a belülről támadó orbáni pestis.
Érdemes górcső alá venni, ami közös az ominózus választási autokráciák ismérveiben. Mindenekelőtt azt látjuk, hogy a diktátorjelöltek fellépése folytán jól láthatóan kiélesedik a kontraszt a különböző településtípusok viszonyában. Budapest és a magyar vidék, a demokrata fellegvárakként számon tartott amerikai metropoliszok és a Trumpot favorizáló közép-nyugati rozsdaövezetek az USA-ban, illetve a Kemal Atatürk hívei által lakott kulturális központok és a mély vallásossággal átitatott török falvak mintha nem is egyazon országban helyezkednének el. A törésvonalak pedig egyre mélyülnek a jellemzően felvilágosultabb városlakók, valamint a klérus befolyásának általában jobban kitett vidéki lakosság között.
Ez a mély megosztottság veszélyesebb, mint gondolnánk. Az akarnokok egy tömbben tartott híveinek relatív többsége úgyszólván lehetetlenné teszi az oppozíciónak a rendszerváltást a korábban bevált politikai akaratképző mechanizmusok útján, ez pedig fokozódó frusztrációt okoz a tehetetlen ellenzékiek köreiben. Csak remélhetjük, hogy a választási autokráciák ellenszerét az érintett államokban még azelőtt megtalálják, hogy ez a permanens szembenállás polgárháborús helyzethez vezetne.
Nincs a zsebemben a bölcsek köve; nem állítom, hogy ilyen ellenszerrel tudok szolgálni. A magyar vidék beható ismerőjeként azonban ki merem jelenteni, hogy egy eredményes felvilágosító munka a hazai falvakban emberöltőket venne igénybe. Nekünk Mohács kell, tartja a mondás. Ha Orbán enyves kezű oligarchái már teljesen kiforgatták a zsebeiket, ha a csalárd módon idecsempészett kínai akkumulátorgyárak hovatovább a földművelést is lehetetlenné teszik számukra, majd a vidékiek is leteszik a propagandakiadvánnyá züllesztett megyei napilapokat, és faképnél hagyják uszító papjaikat. Talán.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
