Bodnár György örökbecsű mondása jutott az eszembe a labdarúgó BL-döntő végén: „Aki önnek azt állította, hogy az élet igazságos, az hazudott.” A meccs abban a mederben zajlott, ahogyan azt az Internazionale akarta, a legnagyobb helyzetek a milánóiak előtt nyíltak, a mérkőzést mégis a Manchester City nyerte 1-0-ra.
Ederson, Fortuna és a Jóisten segítségével.
A brazil kapus az utolsó percben kifogta Gosens „rövid” (bal) sarkos, védhetetlennek tetsző fejesét. Szintén hárított akkor, amikor Gosens visszafejelte a labdát Lukakunak. E mentését azonban a mázli kategóriába kell sorolni, mert a belga csatár valósággal lábon stukkolta a manchesteri háló őrét. Tán még ennél is nagyobb malaca volt a Citynek Dimarco ívelt fejesénél, amely a felső lécről pattant le, Dimarco ismételt, és a labda elakadt a tékozló Lukakuban...
Még a Manchester Evening News főcíme is így szólt: „A Manchester City örökké felejthetetlen éjszakává változtatott egy felejthető meccset.” A Daily Express pedig megjegyezte: „Öt játékosa is cserbenhagyta Guardiolát a döntőben.”
Ám a második félidő közepén Rodri higgadtan a bal sarokba tekert úgy tizenkét méterről, és Onana, az Inter kapusa helyesen összegzett: „Ha nem szerzel gólt, nem nyersz.” (Bár a 0-0-t követő tizenegyespárbajban hódította el a trófeát a Steaua, az Eindhoven, a Crvena Zvezda és 2003-ban a Milan is.)
A kapuba ezúttal kizárólag a City juttatta a labdát. Ezzel a BEK- és BL-történelem huszonharmadik győztesévé vált. A lista így fest:
14 diadal: Real Madrid.
7: Milan.
6: Bayern München, Liverpool.
5: Barcelona.
4: Ajax.
3: Internazionale, Manchester United.
2: Benfica, Chelsea, Juventus, Nottingham, Porto.
1: Aston Villa, Celtic, Crvena Zvezda, Dortmund, Eindhoven, Feyenoord, Hamburg, Manchester City, Marseille, Steaua.
A City továbbá a nyolcadik csapat, amely ugyanabban az évadban mesterhármast ért el hazája bajnoksága, kupája és a BEK, illetve a BL megnyerésével. Az elődök: Celtic (1967), Ajax (1972), Eindhoven (1988), Manchester United (1999), Barcelona (2009, 2015), Internazionale (2010), Bayern München (2013, 2020).
A már említett Manchester Evening News az isztambuli találkozó beharangozójában azt írta: „A Bajnokok Ligája-döntő újabb lehetőség a kritikusok számára, hogy – bármilyen eredmény esetén – helyt adjanak a City üzletmenetével kapcsolatos fenntartásaiknak.” Nem is kissé cinikus megfogalmazás, amikor a Premier Liga 115 pontban vádolja pénzügyi jogsértéssel a Cityt.
Bár az is igaz, hogy az utóbbi évtizedben a Manchester United szintén nagyjából egymilliárd fontot szórt szét, és hol tart a Cityhez képest?
A Barcelona trénereként korszakos, de finom eleganciájától már régen megszabaduló, feltűnően zaklatott Pep Guardiola irányításával a Manchester City 413 meccset játszott, s ezek közül a 300-at nyerte. Ez 72,63 százalékos, eléggé meggyőző teljesítmény.
A BL-döntőben nyújtott produkció nem volt az, a La Gazzetta dello Sport joggal állapította meg: „Tökéletes volt Simone Inzaghi meccsterve, az Inter hosszú időre ketrecbe zárta ellenfelét.” Még Guardiola különleges 3–2–4–1-es formációján is alakítani kellett, azaz a labda elvesztésekor a City 4–2-3-1-et játszott – angol megfogalmazás szerint – „Barnsley Beckenbauerével”, Stonesszal a jobbhátvédben, hogy Dimarcót megfékezzék a britek. (Nem nagyon sikerült.)
Sokat mond: a veszedelmes akciót alig-alig vezető angol együttes futballistái közül a „házi” Manchester Evening Newstól csak Ederson és Stones kapott 9-est, míg Akanjinak, Gündogannak, Grealish-nek és a talizmán Haalandnak be kellett érnie 6-ossal, De Bruyne-nek 4-essel. (Hogy az első félidőben megsérült belga dirigenst miért húzták le ennyire, nem tudom.)
Guardiola, akiről a The Guardian azt írta, hogy valóságos „rögeszméjévé” vált a City BL-diadala, nem esett túlzásokba. „Ez volt megírva a csillagokban – mondta. – Nem nyújtottuk a legjobb formánkat, de a Bajnokok Ligáját kegyetlenül nehéz megnyerni. Türelem és szerencse kell hozzá.”
Előzőleg sírva fakadt.
Akárcsak az 45 ezer milánói drukker, aki Bobby Solo Egy könnycsepp az arcodon című örökzöld slágerét dúdolta, miközben a San Siro kivetítőjén nézte a mérkőzést. Azon sem futballozott rosszabbul – sőt –, de hazai pályán sem nyert az Inter...
MANCHESTER CITY–INTERNAZIONALE 1-0 (0-0)
Isztambul, 71 412 néző. Jv.: Marciniak (lengyel).
Manchester City: Ederson – Akanji, Ruben Dias, Aké – Stones (Walker, 82. perc), Rodri – Bernardo Silva, Gündogan, De Bruyne (Foden, 36.), Grealish – Haaland.
Internazionale: Onana – Darmian (D’Ambrosio, 85.), Acerbi, Bastoni (Gosens, 76.) – Dumfries (Bellanova, 76.), Barella, Brozovic, Calhanoglu (Mkitarjan, 84.), Dimarco – Lautaro Martinez, Dzeko (Lukaku, 56.).
Gól: Rodri (68.).
