- Isztambuli Inter–City – Jön a BL-döntő, a Manchester City triplázásra készül

A BL-döntőket illetően Isztambul már „angol” város, mivel a Liverpool 2005-ben a török településen nyerte el a legértékesebb európai klubtrófeát a 3-0-ra vezető Milan ellenében. Meglehet, soha oly hangosan nem szólt a You'll Never Walk Alone, mint az örökkévalóságnak írt brit műfordítás szülőhelyén...

Ma este a Manchester City próbálja meg a klubtörténet legendás helyszínévé avatni Isztambult, és látszólag kedvező az angol csapat számára, hogy megint milánói együttes az ellenfél. Ám Pep Guardiola, a brit együttes menedzsere felhívta rá a figyelmet: „Egy olasz klubbal döntőt játszani nem feltétlenül ajándék.”

Ráadásul a Citynek nincs különösebb rutinja az európai döntőkben. Hajdanán megnyerte a KEK 1970-es csúcstalálkozóját – a bécsi Práter stadion alig 7968 nézője előtt 2-1 a Górnik Zabrze ellen, amely a legjobb négy között pénzfeldobással jutott tovább az AS Romával szemben –, majd a Bajnokok Ligája 2021-es döntőjében 1-0-ra kikapott a Chelsea-től.

Lehet mondani: minimális nemzetközi mérleg.

Az Internazionale múltja jóval gazdagabb. A kék-fekete együttes korábban öt BEK- és BL-döntőt vívott, s ezek közül hármat – kettőt Helenio Herrera, egyet José Mourinho edző dirigálásával – megnyert. Ugyancsak ötször játszott UEFA Kupa-, illetve Európa Liga-döntőt, a győzelmi arány szintén 3:2. További hat alkalommal az elődöntőig jutott az Inter, és a hatból négyszer a Real Madrid állította meg (miként kétszer a királyi gárdán harmadjára kegyetlen bosszút álló Manchester Cityt is).

Az is sokat mond az angol bajnokságot és kupát egyaránt megnyerő, azaz triplázásra készülő Manchester City új keletű hódításáról, hogy a csapat 1976-ban és 1978-ban, majd legközelebb 2010-ben találkozott olasz vetélytárssal a kontinentális porondon. Tizenhat „itáliai” megméretése során hatszor győzött, egyaránt négyszer döntetlent ért el, illetve vesztett.

Az Inter 38 európai mérkőzést vívott angol riválisokkal; első legyőzője – még 1957-ben a Vásárvárosok Kupájában – a Birmingham City volt (1:2), s először az Everton ellen nyert 1963-ban a BEK-ben (1:0), majd azon melegében elhódította a trófeát. „Szigetországi” összmérlege: 15 győzelem, 6 döntetlen, 17 vereség.

Guardiolának az Etihad stadionban lévő dolgozószobájában Johan Cruyff nagy méretű fotója virít. Ennek most dupla jelentősége van, mert Cruyff két góljával nyerte 2-0-ra az Ajax az 1972-es BEK-döntőt Rotterdamban. Az ellenfél történetesen az Inter volt...

Hiába, a futballhistória ünnepi tortáiból eddig csak az olasz csapat hasított ki nagyobb szeleteket, a Citynek legföljebb mogyoró jutott. Ahogyan Tom Lucas, a csapat törzsszurkolója mondta a The Guardiannek: „Szarok voltunk évtizedeken át, miközben a Manchester United mindent megnyert. Most megfordult az egész, és ez így tökéletes.”

A City nyitott buszos felvonulást tervez Manchesterben hétfőre. Jack Grealish akár azon a világos kékre festett Lamborghinin is mehetne a nyitott busz után, amelyet most vásárolt potom 210 ezer fontért. Tényleg nem tétel, hiszen a bal oldali támadó játékos heti 230 ezer fontot keres.

Kérdés, lesz-e manchesteri mulatság. Az angol lapvélemények egyike szerint „az Inter nem jelent majd komoly kihívást a Boszporusz partján”, Ederson kapus viszont azt mondta: „Fel kell készülnünk mindenre, ami bekövetkezhet, így a ráadás tizenegyesekre is.” John Stones szintén megfontoltan említette: „Nem becsüljük le az Intert. Elég volt az Eb-döntőben alulmaradni az olaszokkal szemben.” Rodri hasonló szellemben tette hozzá: „Nem lehetünk nagyok, amíg nem nyerünk Európában. Előttünk a vizsga, amelyet muszáj letennünk.”

Az olasz sajtó azt hangoztatja, Simone Inzaghi a „kupakirály”, a Laziót és az Intert összesen hét döntőben vezette sikerre edzőként. A trénerben nincs is kétség csapata helytállása felől: „Meggyőződésem, hogy problémákat okozunk a Citynek.”

Labdarúgói sem reszketnek a szombat esti láztól. Arra a kérdésre, hogy félnek-e a Citytől, Alessandro Bastoni azt felelte: „Mi csak a bérgyilkosoktól félünk!”