Litvánia;Ukrajna;háború;NATO-főtitkár;NATO-csúcstalálkozó;

Zelenszkij csak akkor megy, ha biztonsági garanciákat kap

- Vilniuson a világ szeme: a fő kérdés most az, hogy egyes NATO-tagállamok valóban önállóan belépnének-e a háborúba

A volt NATO-főtitkár azt mondta, a szövetség bizonyos tagországai „egyénileg intézkedhetnek”, ha Kijev nem kap valódi biztonsági garanciákat, és a NATO nem tud egyértelmű lehetőségeket biztosítani Ukrajnának a csatlakozásra a szövetség júliusi csúcstalálkozóján.

A litván fővárosban rendezik meg július 11–12-én az észak-atlanti szövetség következő, történelme egyik legfontosabbnak ígérkező csúcstalálkozóját. Ukrajna NATO-integrációjának a kérdése a háború kitörése óta a nemzetközi figyelem középpontjában áll, annak ellenére, hogy egyetértés uralkodik a katonai tömbön belül is arról: a háborúban álló ország nem lehet a NATO tagja a kollektív védelemről rendelkező 5. cikkely miatt. A fő kérdés most inkább az, hogy milyen biztonsági garanciákat nyújthat Ukrajnának a szövetség az Oroszországgal vívott háborút követően.

Jens Stoltenberg szeptemberben leköszönő főtitkár szerdán egy brüsszeli rendezvényen arról beszélt, hogy a vilniusi csúcson ezeket a lehetőségeket kell megvizsgálnia a NATO-nak. Hangsúlyozta: olyan intézkedésekre lesz szükség, amelyek biztosítják, hogy Oroszország ne legyen képes áthelyezni és újraszervezni erőit egy újabb támadáshoz. Stoltenberg ugyanakkor világossá tette, hogy a NATO – a washingtoni szerződés 5. cikke alapján – csak a szervezet tagjainak nyújt teljes körű biztonsági garanciákat. A Reuters ennek kapcsán felidézte, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a múlt hónapban „nagyon világos üzenetet” kért a NATO vilniusi csúcstalálkozójától arra vonatkozóan, hogy Ukrajna „a háború után” csatlakozhat-e a szövetséghez, de Stoltenberg továbbra is „óvatosan nyilatkozott a belépés menetrendjéről”. A főtitkár megismételte korábbi álláspontját, miszerint most az a prioritás, hogy Ukrajna megnyerje az Oroszországgal vívott háborút, és ehhez a NATO maximális segítséget nyújt. A háború tavaly február 24-i kezdete óta Ukrajna több mint 150 milliárd dollárnyi támogatást kapott a nyugati államoktól, ebből 65 milliárd dollárt katonai segélyként – mondta a nyugati katonai szövetség első embere.

Mindez azonban nem csak Kijevnek kevés, egyes NATO-tagállamok is hajlandók lennének ennél tovább lépni, legalábbis Stoltenberg elődje, Fogh Rasmussen szerint. A volt NATO-főtitkár a The Guardian című brit lapnak adott szerdai interjújában azt mondta, a szövetség bizonyos tagországai „egyénileg intézkedhetnek”, ha Kijev nem kap valódi biztonsági garanciákat, ha a NATO nem tud egyértelmű lehetőségeket biztosítani Ukrajnának a csatlakozásra a szövetség júliusi vilniusi csúcstalálkozóján.

A nyugati katonai tömb korábbi vezetője szerint a biztonsági garanciákat írásban, lehetőleg a csúcstalálkozó előtt kell megkapnia Ukrajnának.

„A biztonsági garanciáknak ki kell terjedniük a hírszerzési információk megosztására, a közös kiképzésre, a lőszergyártás növelésére, a NATO-val való kompatibilitásra, valamint Ukrajna elegendő fegyverrel való ellátására ahhoz, hogy Oroszországot elrettentse a további támadásoktól”

– szögezte le a dán diplomata.

Rasmussen, aki jelenleg Zelenszkij elnök hivatalos tanácsadója, ezekben a napokban munkalátogatáson van Európában és az Egyesült Államokban, hogy felmérje a szövetségesek álláspontjait és hangulatát a sorsdöntő júliusi csúcs előtt – írta a brit lap. Az interjú elsősorban azért került a nemzetközi figyelem középpontjába, mert a mindig óvatosan nyilatkozó Stoltenberggel ellentétben a hangulatfelmérő körúton járó Rasmussen azt mondta, úgy gondolja, „a lengyelek komolyan megfontolják, hogy a saját kezükbe veszik a kezdeményezést és megalakítják a »készek koalícióját«, ha Ukrajna nem ér el semmit a vilniu­si csúcstalálkozón”. A volt főtitkár állította: fennáll annak a lehetősége, hogy „eseti alapon” cselekednek egyes országok.

„Nem zárhatom ki annak a lehetőségét, hogy Lengyelország nemzeti szinten még erőteljesebben lép majd fel, és a balti országok követni fogják, esetleg csapatok harctérre küldésének a lehetőségével is. (…) Nem szabad alábecsülnünk a lengyel érzelmeket: úgy érzik, hogy Nyugat-Európa túl sokáig nem volt hajlandó meghallani az orosz mentalitással kapcsolatos figyelmeztetéseiket”

– mondta Rasmussen. Hozzátette: Ukrajna katonai segélykérő felhívása teljesen törvényes lenne.

Néhány napja Volodimir Zelenszkij azt mondta, hogy abban az esetben fogadja el a vilniusi csúcstalálkozóra szóló meghívást, ha ott alá is írják az Ukrajnának nyújtott biztonsági garanciákról szóló dokumentumokat. Ellenkező esetben – közölte határozottan az ukrán elnök – nem látja értelmét az ilyen találkozóknak.

Minden bizonnyal a vilniusi csúcstalálkozó sem fogja átírni a NATO belső szabályait és alaptörvényét. A volt főtitkár és az ukrán elnök kijelentései inkább a szövetség vezetését és az Egyesült Államokat célzó politikai nyomásgyakorlás részeként értelmezhetők.

Moszkva bebiztosította magát Ukrajna és Grúzia NATO-tagságának a kérdése 2008, a bukaresti NATO-csúcs óta van napirenden. A két ország számára azóta sem ajánlottak fel cselekvési terveket. Ez többek között annak az eredménye, hogy mindkét állam nemzetközileg elismert határain belül vitatott hovatartozású területek, orosz befolyás alatti szeparatista régiók vannak. Ukrajnában ilyen a 2014-ben elcsatolt Krím és a mára Oroszország által szintén annektált donbászi „népköztársaságok”, valamint dél-ukrajnai régiók. Grúzia esetében Abházia és Dél-Oszétia helyzete lehetetleníti el az integrációt.

Ennek a folyamatnak azonban árnyoldalai is vannak a francia lakosság számára.