Váratlan fejlemények történnek az ukrajnai fronton, kezdve a Nova Kahovka-i gát felrobbantásával, folytatva a Belgorod térségében állandósult harcokkal. Néhány hónapja aligha gondoltuk volna, hogy a háború orosz területre is átterjed. Meglepő módon a Kreml egykedvűen szemléli, hogy orosz állampolgárokat kell kitelepíteni onnan. Most az a Dmitrij Medvegyev egykori elnök, az Orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese is csendben van, aki korábban többször fenyegette meg nukleáris csapással Ukrajnát. Nyilvánvaló, a háború fordulóponthoz érkezett. Moszkva nem csak arra nem számított, hogy ilyen hosszú ideig elhúzódik, arra sem, hogy az ország területi épsége is veszélybe kerül.
A különféle békekezdeményezések kudarcot vallanak. Korábban, kivált Ferenc pápa budapesti látogatása idején oly sokszor hallhattuk, hogy a Szentszék a mi szövetségesünk a béketeremtésben, közben azonban a Vatikán is némiképp visszakozott, hangoztatva, nem béketervet dolgoztak ki, hanem olyan légkört akarnak teremteni, amiben nagyobb az esély a tűzszünetre.
Most talán itthon is kevesebb szó esik a sokat emlegetett békéről, amelyről egyébként mindmáig nem tudjuk, mit ért a kormány ez alatt. Olyan felhívást ugyanis még nem hallottunk miniszterelnökünktől, hogy az orosz csapatok hagyják el a megszállt ukrán területeket.
Orbán Viktor csütörtökön összehívta a Védelmi Tanácsot, s az ülésen megjegyezte, bár a tűzszünet, a béke lenne a legfontosabb, „nekünk Magyarország biztonsága az első”. Minden magyarnak ez a legfontosabb. De ahhoz, hogy tényleg biztonságos legyen Magyarország, azzal kellene kezdeni, hogy a kormány teljesíti minden a NATO tagsággal járó kötelezettségét. Kezdetnek máris jóvá lehetne hagyni Svédország csatlakozását az észak-atlanti szövetséghez. Mert a mostani helyzetben egyvalami biztos: a NATO-n kívül nincs élet. Amint biztonság sincs a szövetség nélkül.