A napokban kiadott mandátumbecslés szerint nem várható drámai változás a következő, éppen egy év múlva, 2024.június 6-9. között megválasztandó Európai Parlamentben az egyes pártcsaládok mandátummegoszlását illetően. Ugyanakkor az egyes országok pártpreferenciáit illetően már nem ennyire megnyugtató a kép. Orbán Viktor már a 2019-es EP-voksolást megelőzően – amikor az Ibiza-botrányba belebukott akkori alkancellár, Heinz-Christian Strache Budapesten járt – az Európai Néppárt (EPP) és a szélsőjobb együttműködését szorgalmazta. Ehhez képest végül az EPP a szociáldemokratákkal (S&D), valamint – új elemként - a liberális Renew Europe-val lépett koalícióra.
Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke azonban most valami hasonlóra törekszik, azon populista pártokkal szövetkezne, amelyek deklarálták Európa-pártiságukat. Elsősorban a Giorgia Meloni által fémjelzett Európai Konzervatívok és Reformerekkel (ECR) keresi az együttműködés lehetőségeit. Bár az ECR a mostani mandátumaihoz képest 14-25 mandátummal gyarapodhat, a két pártcsalád messze nem szerezne abszolút többséget az EP-ben. Elviekben egy ilyen koalíció kibővülhet a másik jobboldali populista frakcióval, az Identitás és Demokráciával (ID), ez a pártcsalád azonban – szemben az ECR-rel – az előrejelzés szerint veszíthet mandátumaiból. Ráadásul a jobboldali populista pártok közeledési kísérletei során rendre kiderült, hogy ezek sok kérdésben, például az Oroszországhoz fűződő viszonyt illetően, nem tudnak közös nevezőre jutni. Tehát két populista párt között is jelentős véleménykülönbségek lehetnek.
Ettől függetlenül a helyzet aggasztó. Európában eddig nem keltett feltűnést a jobboldali radikális pártok megerősödése, még azt követően sem, hogy Giorgia Meloni alakíthatott kormányt Itáliában, hiszen általános vélemény: úgyis Berlin határozza meg az EU irányvonalát. Ezért is keltett feltűnést az a pénteken közzétett német közvélemény-kutatás, amely már 18 százalékon, a kormányzó szociáldemokratákkal holtversenyben a második helyen mérte a szélsőjobboldali Alternatíva Németországot (AfD). Ez az adat azért is drámai, mert ez utóbbi párt nem csak EU-ellenes, hanem deklaráltan oroszbarát is. Ausztriában még kritikusabb a helyzet. A szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) tavaly év vége óta megszakítások nélkül vezeti a közvélemény-kutatásokat. Az FPÖ szintén oroszbarát, számára a béke azt jelenti, hogy Ukrajna tétlenül szemlélje, amint az ország területén idegen csapatok állomásoznak. Az FPÖ kiváló orosz kapcsolatait híven jellemzi, hogy a párt 2016-ban barátsági szerződést írt alá Vlagyimir Putyin Egységes Oroszország pártjával. A párt főtitkára, Christina Hafenecker idén márciusban azt közölte, a megállapodás hatályát vesztette, amit egyébként orosz részről is megerősítettek, ám az egyezség szövegét nem hozták nyilvánosságra.
Vezeti a közvélemény-kutatásokat ősszelesedékes lengyel parlamenti választás közeledtével Jaroslaw Kaczynski pártja, a Jog és Igazságosság (PiS), ami azért nem jelenti azt, hogy az ellenzék esélytelen lenne a voksoláson. Ám Mateuch Morawiecki kabinetje minden erőfölényét beveti, amit az ország kormányainak döntését befolyásoló, állítólagos orosz befolyásról szól, de elsődlegesen azt akarja bizonyítani, hogy az ellenzék legfőbb személyisége, Donald Tusk orosz hatásra fogadott el törvényeket. Ez azért abszurd, mert épp Morawiecki kormányzása alatt nőtt az orosz szénimport.
A PiS az Európai Parlamentben a Meloni által fémjelzett Európai Konzervatívok és Reformerek padsoraiban foglal helyet. Az olasz kormányfő pártja, az Olasz Testvérek továbbra is biztosan vezeti a helyi közvélemény-kutatásokat, de azóta, hogy Meloni miniszterelnök lett, kiderült: külpolitikájától nem kell félni, teljességgel igazodik az uniós irányvonalhoz. És épp az olasz példa mutatja, miért nem kell temetni az EU-t akkor sem, ha megerősödnének a populisták. Egyszerűen azért, mert hatalmas különbség van az egyes jobboldali radikális pártok politikája között. Az AfD és az FPÖ fényévekre van az FdI-től, Meloni szakított például minden euroszkepticizmussal is, szemben a két párttal. A Nemzeti Tömörülés (RN) éléről idén leköszönt, s már csak a parlamenti képviselőcsoport munkájára koncentráló Marine Le Pen is jóval mérsékeltebb, mint egykor, már a tavaly áprilisi, Emmanuel Macron ellen elvesztett elnökválasztás előtt is hitet tett az Európai Unió mellett és búcsút intett az oroszbarátságnak. Igaz, ez a Putyinnal való szakítás hitelesebben hangzik utóda, Jordan Bardella szájából, aki idén februárban elismerte: az orosz elnök megítélésével kapcsolatban az Ukrajna elleni invázió előtt némi naivitás jellemezte pártját. Az RN egyébként a parlamentben is visszafogottabb, mint várni lehetett tőle sőt, még Macron elnök is tesz gesztusokat a radikális politikai erőnek. A napokban megfeddte miniszterelnökét, Élisabeth Borne-t, aki a nácibarát Vichy-kormányt irányító Pétain marsall politikájához hasonlította Nemzeti Tömörülését. A legutóbbi, áprilisban közzétett felmérések szerint az RN holtversenyben áll az élen a baloldali pártokat tömörítő NUPES-szel a közvélemény-kutatásokban. Igaz, a voksolásra csak négy év múlva kerül sor, ha addig nem jön közbe semmi.
Sok országban állnak az élen
Más országokban sem jobb a helyzet, de nem is drámai. A tavaly őszi svéd választáson második helyre került Svéd Demokraták Ulf Kristersson kabinetjét kívülről támogatják ugyan, de a kabinet irányvonala az előző szociáldemokrata kormányéhoz képest sem változott döntően. Finnországban Petteri Orpo kormánya a populista Finnek Pártjától függne, de a leendő kormányfő nem enged az elveiből a kormányalakítási tárgyalások során. Spanyolországban a júliusi előrehozott választás előtt a Voxra 14-15 százalék voksolna, ezzel harmadik a Néppárt és a szocialisták mögött. Portugáliában – a kormányzó szocialisták népszerűségvesztésével egyidőben – hónapról hónapra araszol felfelé a szélsőjobb Chega, amely 13-14 százalékon áll. Romániában 16-18 százalékkal harmadik az ultranacionalista AUR – s még folytathatnánk a sort. Összességében azonban megállapítható: azok a populista pártok, amelyek kormányba, vagy a kormány közelébe kerültek, szakítottak az euroszkepticizmussal - nemúgy, mint hazánkban.