Giorgia Meloni komoly csalódást jelenthetett azoknak az európai jobboldali populistáknak, akik azt remélték, hogy az olasz kormányváltással egy oroszbarát kabinet kerül az Európai Unió egyik legfontosabb államának élére. A remény azért nem tűnt megalapozatlannak, mert az Olasz Testvérek (FdI) két koalíciós partnere, a Liga vezetője, Matteo Salvini, valamint a Forza Italiát irányító Silvio Berlusconi sosem titkolta Vlagyimir Putyin iránt érzett csodálatát. Meloni azonban nagyon határozottan állt ki Ukrajna további támogatása mellett, elnémította a Moszkvával kokettáló koalíciós partnereket és Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel való több találkozója során is leszögezte, igyekszik minden segítséget megadni Kijevnek. Az is jól látható, hogy a két politikus kapcsolata kiváló.
Mivel a Kreml sokat veszített vonzerejéből még az európai populisták számára is a háború kirobbantása óta, ezért B tervként ott van számukra a lehetőség, hogy Pekinggel fűzzék szorosabbra a viszonyt.
Olaszországban Giuseppe Conte első, 2018-ban megalakult populista kormánya számára – Salvini Ligája a baloldali populista Öt Csillag Mozgalommal alakított új kabinetet – prioritást élvezett a Kínával való viszony javítása. 2019 márciusa végén vörös szőnyeggel várták Hszi Csin-pinget. Sergio Mattarella államfő bankettet is adott a kínai elnök és felesége, Peng Li-juan számára, a színpompás eseményen Andrea Bocelli sztártenor énekelte el az „O sole miót”. De ami ennél is fontosabb volt, Conte kormányfő kínai vendégével néhány oldalas memorandumot írt alá a gazdasági, kereskedelmi együttműködésről. Róma deklarálta, hogy csatlakozik az új selyemútnak is nevezett Egy övezet egy út világméretű infrastrukturális beruházási programhoz. Olaszországban sokan gyanakvással fogadták a nagy közeledést Peking felé, így a miniszterelnök sietve megjegyezte: szó sincs arról, hogy Olaszországot a kínai gyarmatosítás veszélye fenyegetné. „Róma nem lesz trójai faló” – szögezte le a Corriere della Serának adott interjújában Conte.
A két koalíciós partner közül különösen az M5S-ben volt érzékelhető komoly lelkesedés Kína iránt, amiben persze a párt Amerika ellenességének is volt szerepe. A „csillagosok” ugyanis ezzel az attitűddel Washington, a NATO és az általa szintén kritikusan szemlélt Európai Unióval szemben határozták meg magukat. Ez a törekvés az akkor belügyminiszterként szolgáló Salvini ínyére is volt, aki előszeretettel tett oroszbarát, egyúttal Brüsszelt, vagy éppen a „Nyugatot” ostorozó kijelentéseket.
2019 szeptemberében azonban az olasz kormány Kína-barátsága alábbhagyott, ekkor ugyanis felbomlott az M5S és a Liga koalíciója, az Öt Csillag Mozgalom új koalíciós partnere, a balközép Demokrata Párt (PD) hatására az új kabinet már EU és Nyugat-orientált politikát kezdett folytatni, s Washingtonnal sem kívánt ujjat húzni, amely kezdettől fogva figyelmeztetett a Kínával való barátkozás veszélyeire.
Az eltávolodást jelezte, hogy amikor 2020 tavaszán Peking egyfajta egészségügyi selyemutat kezdeményezett, hogy segítse a járvány által súlyosan érintett Itáliát, a már második kabinetje élén álló Conte ugyan udvariasan megköszönte „Kína értékes hozzájárulását” és dicsérte Kína koronavírussal szembeni küzdelmét, de már nem fogadta tárt karokkal a pekingi támogatást.
Miután ez a kormány is megbukott, majd 2021 februárjában az Európai Unióban nagy tiszteletnek örvendő Mario Draghi került a kormányfői bársonyszékbe, aki egy többpárti egységkormányt irányított, végképp nem volt kérdés, hogy Róma számára Brüsszel és nem Peking a prioritás. Ekkor már szó sem volt arról, hogy Olaszország bármi szerepet játsszon Peking új selyemút projektjében. Sőt, Draghi nem egyszer igyekezett megakadályozni a kínai beruházásokat arra hivatkozva, hogy azok nemzetbiztonsági érdekeket fenyegethetnek. Két éve pedig, a G7-ek nagy-britanniai, cornwalli csúcstalálkozóján „autokráciának” minősítette Kínát, amely „nem tartja magát a multilaterális szabályrendszerhez” és „nem osztja a demokraták világnézetét”.
A 2019-ben Kínával aláírt memorandum most azért került ismét középpontba, mert azt a kitételt is tartalmazta, miszerint hatálya öt évig tart és automatikusan meghosszabbodik, amennyiben a lejárat előtt három hónappal valamelyik fél fel nem mondja. A határidő tehát közeleg. Meloni hatalomra kerülése előtt sokan úgy gondolták, e tekintetben is 180 fokos fordulat következik be az olasz külpolitikában, s nem csak Oroszországgal, hanem Kínával is jelentősen javul majd a viszony. Ám egyik jóslat sem vált valóra. Olyannyira nem, hogy Meloni száz százalékban folytatja Draghi Kínával szemben kritikus irányvonalát. Az olasz miniszterelnök a memorandum felmondását tervezi anélkül, hogy nagyon magára kívánná haragítani Pekinget. Amikor május elején a republikánus képviselőházi elnök, Kevin McCarthy vezetésével érkezett kétpárti amerikai küldöttséggel tárgyalt Rómában, deklarálta, hogy hazája búcsút int a kínaiakkal közös projektnek. Igaz, hivatalosan még azt kommunikálják, hogy nem született meg a végleges döntés. Ennek talán az az oka, hogy a koalíciós partnerek némi ódzkodással szemlélik Meloni Kína-kritikus politikáját és figyelmeztetnek egy esetleges szakítás negatív gazdasági következményeire. Meloni ezzel kapcsolatban az Il Messaggerónak adott interjújában elmondta, az új selyemútban való részvétele ellenére nem emelkedett Olaszország Kínába irányuló exportja, sőt, Franciaország, Németország és Hollandia felé is magasabb a kivitel. Az állítást az olasz külkereskedelmi kamara adatai is alátámasztják: miközben az elmúlt négy év alatt 51 százalékkal nőtt a kínai export Olaszországba, az import csak 26 százalékkal.
Meloninak nem lesz könnyű kikecmeregnie a helyzetből, hiszen a kilépésnek minden bizonnyal lesznek következményei Kína részéről.
