„23 férfi, mindegyik 175 cm és 185 cm között, rövid hajjal, szakáll nélkül (ha esetleg szakállas, akkor mindenképpen nyírott/ápoltnak kell lennie), korosztály 18 és 80 év között” – állt a Nemzeti Színház honlapján a felhívás szereplőválogatásra.
A színházi olimpiára meghívott előadás civil színészeket, tehát akárkit alkalmaz, aki jelentkezik és megfelel a feltételeknek. A kiválasztási folyamat és néhány óra próba után pedig létrejön a látványos, performatív elemekkel dolgozó előadás. A szereplők zöme rendőr ruhában, egyformaságukat hangsúlyozó félhomályos megvilágításban különböző erőszakos, szertartásos, koreografikus jeleneteket játszik el, fülbe mondott parancsokat és utasításokat teljesítve. A notórius színháznéző sem fedez fel amatőr pillanatokat, a résztvevők adottságai és irányítottsága tökéletesen simul az erős képi világhoz. A civil jelenléthez kutyák és gyerekszereplő is társulnak hasonló fegyelemmel, masszaszerű, speciális időkezelés jellemzi a játékot. A darab mindenki számára érthetően és a fülbe mondott utasítások metaforája szerint is a diktatúráról, a rendőrállamról, a vak hitről, a halálról mesél. A szimbólumok a transzcendens perspektíván keresztül is világosak, több erőszakos jelenetet átélnek a szereplők. Egyiküket hosszan és stilizáltan, meztelenül, fehér festékkel leöntve verik agyon botokkal a rendőrök. A sors fintora, hogy épp egy fiatal, freeszfe-s rendezőhallgatót, egykori egyetemfoglalót: Nyári Ádám jelentkezett, hogy jól megbüntessék a Nemzeti Színház színpadán. Vagy hogy testközelből tapasztalhassa meg, hogyan dolgozik az olasz világsztár, aki saját színházát “érzékszervi színház”-nak definiálja.
– Nagyjából semmit nem tudtam előre, csak ami a leírásban szerepelt. Kicsit csalódott voltam, mikor kiderült, hogy maga Castellucci nincs jelen. Fura élmény volt, nyilván mindenki rá várt – meséli Nyári Ádám, arról, hogy milyen volt előzetes információk nélkül egy ismeretlen és nagyszabású produkcióba belecsöppenni. – Bementünk a próbaterembe, jött Silvano, az előadás asszisztense. Elmondta “mi ez a dolog”, de nem a filozófiai szempontokat fejtette ki, nem elemzett, csak a praktikus feladatokat mondta. Például, hogy majd kell valaki, aki itt, meg ott bejön egy kalapáccsal. Aztán elmondta a kiemelt szerepeket. Mindez angolul zajlott, de fordítás is volt.
Nyári Ádám rendezőhallgató létére színész végzettségű emberekkel konkurált, mégis őt választották a bátorságot igénylő, kiemelt szerepre. – Mondták, hogy van egy szerep, ahol tíz percen keresztül agyonvernek, miközben tejet öntenek rád. Előzetesen már írtak néhány jelentkezőnek a leadott önéletrajzok és alkati szempontok alapján, hogy alkalmasak lennének rá. Én ekkor még nem kerültem szóba, bár felmerült bennem, hogy vékonyságom miatt egy rendőri erőszakról szóló előadásban valószínűleg csak annak vagyok alkalmas, akit megvernek - folytatja nevetve. – Először úgy voltam vele, hogy biztos jobban el tudják játszani ezt a színészek. Aztán mégis belementem a castingba és felszabadultan tudtam csinálni, talán épp azért, mert “nemszínészként” nincs veszítenivalóm. Több forduló után végül engem választottak ki. Ekkor voltunk az előadás előtt két nappal.
Arról is mesélt, mi volt számára újszerű élmény. – Színpadon voltam úgy, hogy semmit nem tudok, feladatot hajtok végre. Szobrokat, képeket jelentettünk. Rájöttem, hogy nincs bajom ilyenfajta kitett szerepléssel. Cél volt, hogy egységben legyünk, ne legyünk felismerhetőek. Csomó elemet az előadáson tapasztaltam meg, volt például egy idős román színész, akivel csak élesben találkoztam először.
Mustra
A művészet szabad! címmel vasárnap estig zajlik a FREESZEMLE a CEU Nádor utcai épületében és a CEU Konferencia Központban. A programsorozatban a Freeszfe hallgatóinak színházi vizsgaelőadásai és vizsgafilmjei mellett vetítések, kerekasztal beszélgetések és koncertek várják a közönséget.
Nyári Ádám csaknem kétszáz hallgatótársával együtt számos demonstráció után 2021-ben hagyta ott a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Azóta a Freeszfe Egyesületben más európai művészeti egyetemekkel kollaborálva tanulhat. Az idei tanévben egy másik internacionális, az elnyomást és a populizmust feldolgozó előadásban is szerepelt.
– Ez a Salzburgi Mozarteum és a Freeszfe közös produkciója volt. Úgy jöhetett létre, hogy a Freeszfe-s osztályom partnerkapcsolatot ápol ezzel az osztrák egyetemmel, onnan kapunk majd diplomát. Jelinek: A királyi úton című drámáját vettük alapul. Volker Lösch rendező és Cristoph Lepschy segítségével erősen belenyúltunk az eredeti szövegbe és közösen írtunk jeleneteket, nagyon rövid idő alatt. Nagyon jó munka volt, ha minden jól megy, hozzuk Magyarországra ősszel.
Úgy tűnik, színházat csinálni nyelvtől, képzettségtől és földrajzi helyzettől függetlenül egyaránt lehetséges, egyre divatosabbak a különböző nemzetközi koprodukciók és kísérletek, és az utóbbi példák szerint lakhelytől függetlenül sokakat erősen foglalkoztat az elnyomás témája. – Nekem nagyon fontos, hogy a hazai kulturális kilátástalanságban nemzetközi vizeken keressem a jövőt. Iszonyú izgalmasak a különbségek és a hasonlóságok is – avat be terveibe Nyári Ádám.
Info: Bros. Szerző- rendező, díszlet- és jelmeztervező: Romeo Castellucci A Societas társulat előadása, MITEM