Nehéz megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az infláció minden valószínűség szerint még sokáig velünk marad. Ráadásul ez az általánosan elfogadott jóslat nem csak az Európa-rekorder Magyarországra igaz, a világ szinte minden országának gazdasága várhatóan hasonló gondokkal kell, hogy szembenézzen.
Hazánk helyzete azonban azért is elgondolkodtató, mert korántsem mindegy, hogy ez a drágulási hullám milyen szinten fagy be. Jelenleg az uniós átlag háromszorosával küszködünk, és joggal feltételezhetjük, hogy a kormányzat ezért tűzzel-vassal fog küzdeni az év végi – tavalyi bázishoz viszonyított – egy számjegyű fogyasztói árindexért. Miután a piactorzító módszerek alkalmazásában óriási gyakorlatra tettek szert a lassacskán kivezethetetlenné tett, sőt, kibővített árstoppal, ezt is megfejelték a június 1. és szeptember 30. közötti akciók kötelező alkalmazásával. Az élelmiszer-kereskedelmi üzletláncok számára 20 termékcsoportban előírták a legalább 10 százalékos árengedményt is.
Ne legyen kétségünk afelől, hogy ha decemberre az egy számjegyű fogyasztói árindex mégsem akarna teljesülni, akkor újabb, kötelező érvényű árelterelési manőverhez folyamodnak majd, csakhogy a miniszterelnöki jóslatot beváltsák. Ez az egy számjegyű inflációs érték azonban korántsem ad okot az örömködésre. Tavaly decemberben a fogyasztói árindex a KSH adatai szerint 24,5 százalékra növekedett. Ha a kormányfői vágyálom beteljesedik, akkor az áhított 9,9 százalékkal megfejelve, 2021 decemberéhez képest átlagosan 34,4 százalékkal élünk majd drágábban. Nem épp egy csábító perspektíva. Orbán Viktor trükkje ugyanis az, hogy sohasem az aktuális pénzromlás mértékéről és valódi okairól beszél, hanem mindig egy viszonylag távoli időszakról.
Az Magyar Nemzeti Bank új Pénzügyi stabilitási jelentésének legfontosabb tanulsága, hogy a több ponton homályos kormányzati fiskális politika ellenére a háztartások igyekeznek alkalmazkodni a tartósan magas inflációhoz, és ebből adódóan a reálbérek csökkenéséhez is, ám ezt korántsem örömükben, hanem kényszerűségből teszik. Az Európában példátlanul hosszú, éppen ezért ebből a szempontból értelmetlen banki fizetési moratórium megszüntetése, rácáfolva az előzetes várakozásokra, nem vezetett a késedelmesen fizetők számának érdemi növekedéséhez. Ennek oka, hogy a koronavírus okozta világjárvány összességében alig rengette meg a magyar munkaerőpiacot, így a hiteladósok legnagyobb része, még ha nehézségek árán is, de rendszeresen tud törleszteni. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a bankrendszer egyfajta kegyelmi állapotba került. A szektort is sújtó extraprofitadó, együtt a többi már régebbi keletű sarccal, csökkentette ugyan a hitelintézetek jövedelmezőségét, de hálát adhatnak a jegybanknak, ugyanis a kiugróan magasan tartott kamatok gyógyírként hatottak, így panaszra most aligha van okuk a bankoknak. Nem úgy az ügyfeleknek, amit az is bizonyít, hogy a háztartások – bár szükségük lenne rá – egyre kevésbé tehetik meg, hogy hitelt vegyenek fel. Így kerek a történet.