Az erkölcs, a morál, a tisztesség értelmét vesztett kifejezésekké váltak ebben az országban, s már csak néhányaknak hála, hogy nem jutott végképp erre a sorsra az ész, az elme, az intellektus. Nem jelent semmit a jellem, mert mindent leural a gőg, a cinizmus, a kivagyiság, a tehetségtelen ostobaság.
Erős, áttörhetetlen falat emeltek belőle, amelynek fő kötőanyaga a hazugság, ezáltal megszűnt létezni az igazság. Az igazság ma már szitokszó, a propaganda 17 éve elmondott igaz szavakkal izgat, miközben 2010 óta valóságot torzít, hogy mind kevesebben lássák a bűnt. Merthogy igazság nélkül nincs semmi, nincs egyenesség, nincs gerincesség, nincs becsület, de legfőképp bűn az, ami nincs. Ahol nincs bűn, ott csalás van, lopás, korrupció, ott kurvák vannak, drogok, jachtok, egymás kezére átjátszott földek, ügyvédek és politikusok. Egy ilyen közegben létező politikus számára ismeretlen fogalom az önismeret, az önreflexió, a lelkiismeret, és üres lózung az értékrend.
Ha nem így lenne, senkinek eszébe nem jutott volna Borkai Zsoltot a közéletbe visszacsábítani. Az olimpiai bajnok tornásznak pedig eszébe nem jutott volna igent mondani a felkérésre, hogy vállalja el a Győri Atlétikai Club elnöki tisztét. És akkor nem kellett volna egy ribancokkal gruppenszexelő volt polgármestertől a visszatérése kapcsán azt hallanunk: újra bizsergést érez. Vajon hasonlót érez Borkai neje is? Akivel a volt városvezető elmondása szerint a botrány kirobbanása nyomán sokkal szorosabbá vált a kapcsolata. Ennyi volt? Néhány évnyi kényszerszáműzetés a vezeklés? Megvolt a bűnbocsánat?
Ugyan, hisz’ láthattuk: nekik nincs bűnük. Hiába mondják a keresztény ájtatosságot álarcként használva – számukra nincs se isten, se ember.
Nekik csak a hatalom mámora létezik. Beteggé tették magukat, s maguk körül a világot.