Az elmúlt hónapok során parázs vitákat váltott ki az úgymond túl magas magyarországi benzinár. Nem azért, mert a 2021 novemberében literenként 480 forinton meghúzott hatósági díjak tavaly december eleji eltörlésekor a tarifák rögtön 640-700 forintra ugrottak. Hanem mert piaci tarifáink térségbeli helyezése – voltaképp versenyképtelenségünk – tavaly fokozatosan a dicstelen élbolyba került. Olyannyira, hogy 2022. decemberétől Magyarország és a hét környező állam rangsorában az itteni benzin idén áprilisig, a gázolaj pedig februárig a térség legdrágábbjának számított. Igaz, azóta e tekintetben némi javulás mutatkozik. A Cargopedia legfrissebb adatbázisa alapján a térségben benzinünk most a negyedik, gázolajunk pedig a harmadik legdrágább.
A versenyképességromlás okait illetően idén januárban többen – így Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázpiaci elemzője, illetve Miklós László, az MVM korábbi felügyelőbizottsági elnöke – is előrukkoltak egy lehetséges megoldással. 2021 novembere után ugyanis hozzávetőleg 40 forintról a benzin esetében 140, a gázolajnál pedig száz forint körüli szintre ugorhatott a piaci nagykereskedelmi- és töltőállomás-átlagárak kiskereskedelmi árrésnek nevezett különbsége. (A számítást nehezíti, hogy a hazai piac négyötödét ellátó Mol nagykereskedelmi listaára titok, használható piaci kúttarifabecslést pedig az árstopos időszakban csak a Holtankoljak.net közölt.) Bár az Erste elemzője első, facebookos megnyilatkozásában még, az okokat kevéssé boncolgatva, önmagában csak az árrésváltozás tényére hívta fel a figyelmet, később, Miklós Lászlóval együtt, arra jutottak, hogy az emelés mögött a hazai üzemanyagcégekre terhelt többletadók állnak. Magyarán, a hálózatok a rájuk újonnan kivetett sarcokat - a kormányzati fogadkozások ellenére - vevőikre hárították. A közlekedőktől beszedett többletpénz így végül az államkasszába kerül. A szomszédainkhoz képest kiugró itteni felár mélyrétegeit Pletser Tamás első január jegyzetéhez hasonlóan az MNB két hónapra rá közzétett tanulmánya sem tárta fel.
Miközben az elemzések rendre az üzemanyagok kiskereskedelmi árrésére összpontosítottak, egyik sem irányította nagyítóját a Mol nagykereskedelmi árréstöbbletének becsülhető változására. Pedig ez sem túl nagy kihívás,
csak le kell vonni a Mol piaci körökben ismert nagykereskedelmi díjából az üzemanyagok irányadó tőzsdéken jegyzett, szintén beszerezhető, az árfolyamgyengülés vádját kivédve forintra átszámolt tőzsdei jegyzésárát.
Ez az az árréstöbblet, amit a Mol, a jövedéki adóval együtt, úgymond a helyi adottságokra tekintettel, a termékek piaci jegyzési szintjeire rászámol.
