A német labdarúgó-bajnokságot szokás szerint a Bayern München nyerte. Ez sorozatban tizenegyedszer történt meg, ám ezúttal nem a bajor csapat vívta ki az elsőséget, hanem a Dortmund vesztette el azt.
A Borussia pontelőnnyel kezdte a záró fordulót, de csak 2-2-t ért el otthon – 81 365, a májusi melegben is dermedt szurkolója előtt – a Mainzcal szemben, méghozzá olyan gyatra játékkal, hogy a helyzetek alapján a vendégcsapat több góllal győzhetett volna.
„Kollektív hitetlenség, tanácstalanság, bénító félelem” – ilyeneket írt a Dortmundról a Ruhr Nachrichten. Meg „sokkos állapotról” cikkezett, noha szombat reggel még a vasárnapra tervezett bajnoki felvonulás részletes tervét közölte az érdeklődőkkel. Az eseményre legkevesebb 200 ezer embert vártak (volna).
Ám ünnepséget Münchenben rendeztek. Pedig a Bayern majdnem elszalasztotta a váratlan ziccert, de Jamal Musiala a 89. percben a bal sarokba tekert Kölnben (2-1), és a Bundesliga élén maradt minden a régiben.
A 121-szeres válogatott, világbajnok Thomas Müller 11-edszer ünnepelt, a 2013 óta tartó széria valamennyi diadalából kivette a részét.
Most talán maga sem bízott az újabb aratásban.
Pedig az évad csodálatosan kezdődött, Frankfurtban 6-1-re, Bochumban 7-0-ra nyert a müncheni együttes. Aztán azonban három döntetlen, továbbá augsburgi vereség rontott a hangulaton, majd újabb meredek emelkedő következett a hullámvasúton hét győzelemmel és egy döntetlennel.
A tavaszi szezon téli nyitányán azonban megint erősen köhögött a Bayern: tripla „iksszel” nyitott. Néhány héttel később – a Leverkusentől március 19-én elszenvedett 2-1-es vereség hatására – a vezérkar menesztette Julian Nagelsmann edzőt. Kisebb veszteség volt ez, mint Manuel Neuer hiánya: a kapus síbalesetet szenvedett decemberben, miután a német válogatott – akárcsak 2018-ban – már a csoportmérkőzések után fürdéssel, gyúrással, üdüléssel tölthette nem éppen örvendetesen megnövekedett szabadidejét.
A Dortmund közben egyenesbe jött, noha a szezon előtt a norvég Erling Haaland elment Manchesterbe, a helyére július 6-án igazolt elefántcsontparti Sébastien Hallerről pedig tizenkét nappal később kiderült, hogy hererákja van. Az ősz semmi jóval nem kecsegtetett. Viszont a tavasz!
A hatodikként forduló Borussia a folytatásban 14-szer győzött, négyszer döntetlent ért el, és csak egyszer kapott ki (a Bayerntől 4-2-re). A vb-ig 25 gólt szerzett, a világbajnokság után 58-at.
Ennél is nagyobb csoda volt, hogy Haller – két műtét és négy kemoterápiás kezeléssorozat után – január 22-én, az Augsburg elleni találkozón (4-3) visszatért, majd az utolsó előtti fordulóban, amelyben szintén az Augsburg volt az ellenfél (3-0), két gólt szerzett.
Mindenki azt hitte, bajnokká avatta csapatát.
Ám a záróra nyomása alatt a Dortmund idegileg kikészült, az „iksz” ellenére is vesztes lelkiállapotban vergődött a Mainz ellen. Az évad legfontosabb meccsén ilyen osztályzatokat érdemelt (a legjobb az 1-es): Kobel 3 – Wolf 3,5 (Moukoko 4,5), Süle 3,5, Hummels 4,5, Ryerson 3 – Brandt 5 (Reyna 3,5), Emre Can 3,5, Rafael Guerreiro 2 – Adeyemi 5 (Reus 4,5), Haller 5, Malen 3 (Duranville 2,5).
Hogy mennyire a Borussián múlt a Bayern befutása, arra jellemző: a müncheni klub percekkel a bajnoki cím szerencsés elnyerése után bejelentette Oliver Kahn vezér- és Hasan Salihamidžić sportigazgató elbocsátását.
A korábbi kapus, aki 429 bajnoki mérkőzésen védett és 8-szor nyert aranyérmet a Bayern játékosaként, azt mondta: „Megtiltották nekem, hogy elutazzak a kölni meccsre, s részt vehessek a bajnokavatáson. Ez volt életem legrosszabb napja.”
További adalék a Haaland módjára távozó Robert Lewandowski nélküli Bayern ambivalens sikeréről: szorongató dilemma a kikkel és hogyan tovább. Csak az biztos, hogy a múlt hét végén befejeződött évadban a következő labdarúgók szerepeltek a legtöbbször: Sommer (19 mérkőzés) – Pavard (29), Upamecano (29), De Ligt (31), Davies (26) – Kimmich (33), Goretzka (26) – Gnabry (34), Müller (27), Musiala (33) – Sané (32).
A szezon közben Münchenbe hívott Thomas Tuchel edző az aranyérem birtokában megtarthatja állását, bár őt ezüst esetén sem rúgták volna ki, függetlenül attól, hogy a Bayern játéka vele sem lett meggyőzőbb. Maga is elismerte: „Nyertünk, de ez nem az az évad, amellyel elégedettek lehetünk.”
A mértékadó Die Zeit így értékelte a müncheniek teljesítményét és a bajnokság egészét: „Sok gyengeség a pályán, még több vezetői szinten, de a Bayern még mindig túl erős a többieknek. Azaz a Bundesligának nincs nagy jövője.”
A harminchárom éves Müller, akit már aligha lehet összetéveszteni a gőzmozdony Thomasszal, szintén nem próbálta édesnek blöffölni a keserűt: „Egyrészt nem akarok bocsánatot kérni azért, mert bajnokok lettünk. Örülök. Másrészt nem felejtem, hogy a szezonunk időnként maga volt a káosz.”
Az elsőség legfőbb letéteményesét Fortunának hívják. Igaz, sokan határozottan állítják: a szerencse azokhoz pártol, akik tesznek érte. Szerintem szimplább a gyakorlat: a mázli vagy jön vagy nem.
De a döbbent Dortmund nem panaszkodhat a pechre. Az ugyan nem állítható, hogy a Bayern megérdemelte az elsőséget, az viszont annál inkább: a Borussia nem érdemelte meg. Elvégre önmaga rendezett népünnepély helyett temetést, amelyen még a rikító sárga is koromfekete volt.
Dárdai Pálnak most nem jött össze, 94. percben kapott góllal kiesett a Hertha a Bundesligából