A Napoli érte el a legtöbb győzelmet (27) és szenvedte el a legkevesebb vereséget (4); a déli csapat szerezte a legtöbb gólt (73) és kapta legkevesebbet (26); előnye a Serie A élén nem kevesebb mint 18 pont.
Ennél simábban nem lehet aranyérmet nyerni.
A fölény az őszi szezonban egyenesen nyomasztó volt: első 15 bajnoki találkozója közül 13-at megnyert, kettőt pedig döntetlennel zárt az ellenállhatatlan Napoli. A Corriere dello Sport azt írta az együttes játékáról: „A nagy szépség.”
Harminckét-harminchárom évvel azután, hogy a Napoli legutóbb – az isteni Diego Maradona vezérletével, valamint Ciro Ferrara, Fernando de Napoli, Andrea Carnevale, Gianfranco Zola, Alemão, Careca szakavatott közreműködésével – elhódította a scudettót, a 21 éves grúz Hvicsa Kvaracheliját Kvaradonának nevezte el a helyi publikum.
A Juventus ellen január 13-án elért 5-1 után pedig a nápolyi emberek „cinque-a-unóval” köszöntek egymásnak.
Népmesei történet elevenedett meg, hiszen „odalenn” úgy tartják: a lenézett Délen minden elsőség 10 észak-itáliai diadallal ér fel. A mindössze harmadszor bajnok Napoli sikerére amúgy nem sok esélyt adtak, mivel a szezon kezdete előtt távozott Kalidou Koulibaly, Dries Mertens, Lorenzo Insigne is.
Ám Luciano Spalletti mester kihozta a keretből még azt is, amiről kevesen hitték volna, hogy benne van. Ilyen elsöprő dominanciát kiváltképp nem lehetett elképzelni, a „nagy szépség” mellett nyugodtan említhető a „nagy kékség” is.
A korlátlanul uralkodók névsora: Meret (30 bajnoki meccsen szerepelt, a Football Italia szerint 9-es osztályzatot érdemel az egész évadban nyújtott teljesítményéért) – Di Lorenzo (31/8), Rrahmani (23/8), Kim Min-dzse (30/9), Olivera (24/7) vagy Mario Rui (21/7,5) – Anguissa (29/8,5), Lobotka (31/9), Zielinski (30/8) – Lozano (29/7,5), Osimhen (25/10), Kvarchelija (27/10). A csapat kiegészült Elmasszal (30/7,5), Ndombelével (28/6,5), Politanóval (25/7,5), Raspadorival (19/7,5), Giovanni Simeonéval (19/7), olykor Juan Jesusszal (11/7), s legföljebb azzal okozott fájdalmat önmagának és szurkolóinak, hogy a Bajnokok Ligája olasz negyeddöntőjében kiesett a Milannal szemben (0-1, 1-1).
Pedig azelőtt hét győzelem, egy vereség, 25-6-os gólkülönbség volt a BL-mérleg, a Liverpoolt 4-1-re, az Ajaxot 6-1-re páholta el az együttes...
Újabban hasogathat az is, hogy egész Európa szemet vetett a Napoli keretére. Alex Meretnek és Amir Rrahmaninak 2024-ben lejár a szerződése, azaz most kellene értékesíteni vagy – nem éppen aprópénz-csilingeléssel – hosszabbításra bírni mindkét labdarúgót, és vannak bőven további kihívások: békés nemzetközi célponttá vált Stanislav Lobotka, pláne Kvarachelija, míg Kim Min-dzsét és Osimhent Manchesterből, André Anguissát Liverpoolból, Zielinskit Newcastle-ból hívogatják.
Ráadásul a filmproducer-klubelnök Aurelio de Laurentiis és a Football Italiától szintén a maximális 10-est kiérdemlő Spalletti edző között megromlott a viszony, s a szakvezetővel olyannyira nincs még megegyezés a következő évadra, hogy a La Gazzetta dello Sport úgy tudja, nem is lesz. Az edző mindenesetre megjegyezte: „Az én szakmámban készen kell állni arra, hogy hirtelen úti célt és jegyet váltson az ember.”
Az elkényeztetett nápolyi tábor aggódhat tehát. Akkor is ritkulhatnak a sorok, ha Spalletti maradna. Hát még, ha menne!
Ám az Il Napoli című újság szerint De Laurentiis a mosolyszünet ellenére sem engedi el őt. A dilemma nem keveseket érint, hiszen – miközben 13 ezer ember kísérte el a csapatot a bajnokavatásra a Nápolytól több mint 800 kilométernyire lévő Udinéba –, a Maradona stadionban, ahol kivetítőkön sugározták a mérkőzést, 50 ezer drukker tombolt.
A bajnokcsapat hazai átlagnézőszáma 45 310. Ez a negyedik helyre jó a Serie A-ban, mert az Internazionale 72 655-ös, a Milan 71 868-as, az AS Roma 62 032-es középértéket produkál.
Eszünkbe ne jusson hasonlítgatni a vármegyei NB I-gyel!
Spalletti kellő mértéktartással fogadta tréneri pályafutása első bajnoki címét. Fiat Pandájára azt festette, hogy „erős emberek, erős sorsok”, s ezt alátámasztotta nyilatkozatával is: „Azoknak, akik hozzászoktak ahhoz, hogy mindig keményen dolgoznak, nincs idejük a boldogságra. Tudják: a mámor mulandó. Most nyertem, oké, de már szorongat az újabb feladat. Ez a mentalitás mindig elvesz valamit. Igaz, jelenleg hozzá tesz, nem is keveset, a nápolyiak öröme. E városban sokkal többet kaptam, mint amennyit adtam.”
Amikor megkérdezték tőle, milyen a bajnokcsapat stílusa, azt felelte: „Időtlen.” Joggal lehet emelkedett egyebek közt azért is, mert labdarúgóinak összértéke 600 millió euró fölé szökött.
A határ az azúrkék ég.
