577 900 forint. Ennyit keres ma bruttóban egy átlagos alkalmazott a KSH szerint. Ebből az állam rögtön elvisz 193 500 forintot (hogy azután valóban a megfelelő célra használja-e, az erősen kérdéses), így csupán 384 400 forint marad a zsebében. Már persze akkor, ha a valójában nem létező átlaghoz tartozik, nem pedig az alkalmazottak felét kitevő, 1,5 milliós tábort gyarapítja, amely legfeljebb 293 ezer forintot visz haza.
A mediánbér nettója ugyanis csupán 293 066 forint. Ez az adat az átlagbérnél valósabb képet mutat – a dolgozók fele ennél kevesebbet, fele többet keres –, de a KSH csak kiegészítésnek tekinti. A fő mutatószám, a sima átlagolás viszont erősen torzítja a képet. Egy-egy magasabb bér ugyanis jelentősen feljebb húzza az átlagot, miközben a többség nem keres annyit.
Vegyünk egy talán nem is annyira extrém példát: tíz emberből nyolc 260 ezer forintot visz haza. A maradék kettő közül egyik nettó 1 millió 29 ezer, másik 3 millió 806 ezer forintot kap. Ennek a tíz embernek a nettó átlagbére 691 500 forint. Pedig egyértelmű: a többség ennek a felét sem keresi meg. A mediánbér viszont hűen tükrözi, hogy a dolgozók fele legfeljebb 260 ezer forintot visz haza. A példában ők a pedagógusok. Egy 13 éve a pályán lévő, egyetemi végzettséggel rendelkező tanár (pedagógus I. kategóriában) munkáját ugyanis ma mindössze nettó 260 ezer forinttal honorálja az állam. Szintén 13 éve van zsinórban miniszterelnöki posztján a példában szereplő, szintén egyetemet végzett Orbán Viktor, aki munkájáért 3 millió 806 ezer forintot tesz zsebre havonta. A még hiányzó láncszem pedig egy országgyűlési képviselő, aki nettó 1 millió 29 ezer forintra értékeli saját munkáját. E kereseteket ugyanis maguk a honatyák szavazták meg, nem várva holmi uniós pénzekre ahhoz, hogy az átlagbér háromszorosához igazítsák saját juttatásukat. A pedagógusoknak viszont meg kellene elégedniük azzal, hogy egyszer majd, bizonyos feltételek teljesülése esetén, talán eléri a fizetésük a diplomás átlagbér 80 százalékát.