Előre bocsátom, nem vagyok harcos feminista. A nőkről szóló vicceken, ha találóak és a jó ízlés határán belül maradnak, nevetni szoktam. A férfiakról szólókon is is. A legtöbb zsidó viccet pedig egy zsidó barátomtól hallottam.
„Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt, a nő férfit” – leginkább Karinthy Frigyes aforizmájával értek egyet. A woke-progresszív ideológia gyakran humortalan, életszerűtlen, olyan görcsösen igyekszik eltüntetni a két nem közötti különbségeket, mintha nem pont ezek a különbségek lennének a biológiai létezésünk alapjai. Nem tudom, ki szeretne egy uniszex világban élni, én nem. Szóval a különbözőséggel nincs semmi baj, gond mindig a vadhajtásokkal van.
Az otromba hímsovinizmus, a kirekesztő rasszizmus, a vallások lényegét romboló bigott fanatizmus és az ezek ellentétpárjaként üzemelő „woke-progresszív” ideológia egymást tartják fenn. Létezésük értelme az egymásra adott allergiás reakció.
Korábban leginkább ezen a szemüvegen keresztül szemléltem Böjte Csaba tevékenységét és a vele kapcsolatos médiahíreket, véleményeket is. Bevallom, valamennyire talán elfogult is voltam. Bennem a jóravaló szerzetes képe élt, aki több száz szegénysorsú gyereken segít. Egy könyvet is őrzők tőle a lakóhelyem templomának festményeivel dekorálva, vigasztaló gondolatokkal tele. Kevés jó dolog van a világunkban, nem jó lerombolni azt, amit már ilyen szépen elrendeztünk magunkban.
Az igazság azonban makacs dolog. Szembejön. Elugrunk. Szembejön ismét. Ekkor elgondolkodunk: lehet, hogy mégis… Böjte Csaba tudott a hozzá köthető gyermekotthonokban történt szexuális visszaélésekről. Tudott róluk, és nem tett feljelentést, mert saját állítása szerint nem hitte el. „Ne ítélj, hogy ne ítéltess” – mi eldönthetjük, hogy hiszünk-e neki vagy sem. A jog azonban nem hitkérdés. Ilyen esetben neki feljelentést kellett volna tennie, minden további mérlegelés nélkül. Pont.
Na de térjünk vissza a kályhához, akarom mondani a fejszéhez. „Ilyenek a nők. Ha virágot kapnak, turbékolnak. Ha a fejsze fokával kopogtatják a vállukat, akkor sikoltoznak. Nem olyan komplikált a női lélek. (…) Mindig, amikor egy ilyen asszony jön, akkor a kollégáknak elmondom, el kell vinni a fodrászhoz, aludja ki magát, szép ruhákat kell venni a turkálóban, és nagyon hamar megnyugszik, biztonságban érzi magát a nő. Kicsit sírdogál, de tényleg talpra áll.” Mindez egy családon belüli erőszak utáni kedélyes magyarázataként hangzott el. Ahogy az elején is írtam: nem vagyok egy harcos feminista, de az ilyen esetek még kihozhatják belőlem.
Ilyenek a nők… Csaba „testvérnek” üzenem, ilyenek a férfiak is; nem hiszem, hogy a többségük békésen tűrné, ha a fejsze fokával közelednének hozzá.
Aki szerint pedig a női lélek nem olyan komplikált, az nem valószínű, hogy valaha is hosszabban beszélgetett egyetlen nővel is.
Persze, ha a feleséget a kecskéhez hasonló „jószágnak” tekintjük, akkor nyilván nehéz komplikált lélektant feltételezni.
Van-e felelőssége mindebben a politikának és a közbeszédnek? Nagyon is. Ahogy a politikailag korrekt (pc) közbeszéd túl gyakran vezetett a valóság kimondásának kártékony elkendőzéséhez, úgy a CPAC-on és a hozzá hasonló rendezvényeken, valamint a magukat „jobboldalinak” tartó körökben eluralkodó érzéketlen, másokat megalázó beszédmód sem az üdvösséghez vezető út.
A nőkkel, gyerekekkel, a másokkal szembeni megalázó beszéd előbb-utóbb megalázó cselekedetekhez vezet. „A gonosz lélek az az igazság, hogy nem adja fel. Mindannyiunkat próbál a jó útról, a szeretet útjáról, a türeleméről lerángatni. És mindenki a maga démonával küzd” – mondotta Böjte Csaba. Azt kívánom neki, hogy küzdjön meg a saját démonjaival végre, és térjen vissza a szeretet útjára. Az sem árt, ha némi méltányosságot, ne adj isten empátiát is kever hozzá.
Mi pedig dönthetünk úgy is, hogy nem adjuk meg magunkat a saját igazságukat abszolutizáló, egyre hangosabb szekértáborok nyomásának. Nem engedünk sem az ultra-konzervatív szirénhangoknak, sem a „cancel culture” steril világának.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.