Hallatlan felháborodást keltett Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, amikor tavasszal belengette, hogy meg kellene fontolni a világ sportéletéből lényegében kollektíve kizárt orosz és az őket támogató fehérorosz sportolók visszaengedését. Bach a márciusi végrehajtó bizottsági ülésen javasolta, hogy a két országban továbbra se rendezzenek nemzetközi versenyeket, a két kormány képviseletében pedig ne hívjanak meg senkit a viadalokra, ám versenyzőik semleges színekben indulhassanak.
Ez praktikusan azt jelenti, hogy a sportolók nem használhatják nemzeti szimbólumaikat és a dobogó legfelső fokán állva, aranyérem esetén sem játsszák le nekik nemzeti himnuszukat. Emellett még azt is kijelentette, hogy a sportolók csak akkor nevezhetnek, ha nem támogatják aktívan Oroszország Ukrajna elleni háborúját, és nincs katonai kötődésük. Ennek ellenőrzését, a támogatás mibenlétét, tehát hogy honnan számít valaki háborúpártinak és honnan nem, ennél jobban nem részletezte. „Egy sportolót sem szabad diszkriminálni a származása miatt” – indokolt Bach, aki kijelentette:
nem bűnhődhetnek a sportolók országuk rossz döntései miatt.
Egyúttal – talán előre sejtvén a javaslat nemzetközi felháborodást keltő hullámait – megjegyezte: ez nem érinti a jövő évi párizsi olimpiát, a 2024-es játékok kapcsán nem született hasonló ajánlás. Ez mutatja, hogy az oroszok visszaengedésével kapcsolatban minimum kételyei vannak, és az olimpiát megelőzően sokkal inkább szondázni kívánta a világ közvéleményét.
Rengeteg ország – főleg a nyugati nemzetek – azonban kérlelhetetlenek az ügyben, gyorsan reagáltak: ellenzik a NOB politikáját, szerintük csak akkor lehetne engedélyezni az érintettek szereplését, ha Oroszország befejezi egy szomszédos ország katonai megszállását, Ukrajna visszakapja szuverenitását és területi integritását. Ha ez nem történik meg, és az oroszok, fehéroroszok mégis versenyezhetnének a 2024-es párizsi olimpián, akkor Ukrajna elsőként közölte: bojkottálja a játékokat.
A bejelentés hetében 318 vívó írta alá azt a nyilatkozatot, amelyben kifogásolták az orosz és belarusz sportolók visszatérését, „katasztrofális hibaként” jellemezték, hogy a Nemzetközi Vívószövetség (FIE) és a NOB fontolóra vette ezt. Másnap az újdelhi női ökölvívó-világbajnokságot tucatnyi ország bojkottálta az orosz–fehérorosz jelenlét miatt.
Ukrajna után Lengyelország és a balti államok is kijelentették, hogy amennyiben a NOB nem lép fel a két szankcionált nemzettel szemben, akkor távol maradnak a 2024-es párizsi játékoktól. A NOB szerint azonban az olimpia a sportolók viadaláról szól és nem nemzetek harcáról. Lengyelország válaszában belengette a legsúlyosabb fenyegetést, ugyanis a sportminiszter kijelentette: ha 40 nemzet távolmaradását el tudnák érni, akkor az egész olimpia értelmét vesztené, ezért az Egyesült Királyság, Kanada és az Egyesült Államok csatlakozását szorgalmazta. Csakhogy
az amerikai olimpiai bizottság vezetője (egyelőre?) támogatja a NOB javaslatát, azt mondta, Amerika visszaengedné az orosz sportolókat, mert a legjobbak ellen akarnak versenyezni.
Ugyanakkor a világ más, az ukrán fegyveres konfliktustól távol lévő országaiban, Dél-Amerikában, Óceániában, Ázsia egyes részein egyértelműen támogatták az oroszok és belarustokvisszatérését.
Kollektív büntetés?
„Kizárás esetén valóban az olimpiai chartával ellentétes állapot alakul ki” – kommentálta a fejleményeket a Népszavának egy sportjogban járatos szakértő, aki nem kívánta megnevezni magát. Elmondta, ő is érzékeli, hogy sok tagország részéről fölmerült a félelem a csonka olimpia lehetősége miatt. A háború kirobbanásakor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felszólította a sportági világszövetségeket, hogy zárják ki az orosz és fehérorosz sportolókat a különböző világeseményekről. Mára viszont ez a felhívás finomodott, mert a legfrissebb állás szerint ez a NOB-vezérkar szerint az olimpiai chartával ellentétes. „Másrészről nagyon lényeges jogi kitétel, hogy kollektív büntetést alkalmaz, ami viszont mindenképp sportszerűtlennek tűnik. Az olimpiai charta szellemiségével pedig teljesen szembemegy, mert nagyon határozott alapelv a diszkrimináció teljes tilalma” – fogalmazott a szakértő, aki szerint igenis biztosítani kell mindenkinek a részvételt. Az elmúlt 30 évben rengeteg háborús konfliktus volt a világban és jelenleg is több folyik, így szerinte jogos a kérdésfelvetés: ezekben az esetekben miért nem kérdőjelezik meg az agresszor sportolóinak szereplését az olimpián?
De még a morális kérdéseknél is fontosabb a gyakorlat, mivel az olimpiai kvalifikáció már több sportágban elindult, és nyáron az összes bekapcsolódik. Ezeken a versenyeken dől el, hogy kik indulhatnak a játékokon, ezért „nagyon gyorsan kell döntést hozni”. Azok, akik kimaradnak a kvalifikációs folyamatból, biztosan nem fognak indulni Párizsban. „Ez a magyarázata annak, hogy Thomas Bach elnök az olimpiai chartával összhangban megpróbálta felhívni a sportági világszövetségek figyelmét arra, hogy neutrális státuszt engedélyezve adjanak indulási jogot az orosz sportolóknak.”
Ugyanakkor azért, mert egy állam háborús bűncselekményt követ el, még nem jelenti azt, hogy ezért az ország összes állampolgára részese a bűncselekménynek. „Ilyen szempontból tehát kiterjesztő jogi hatályú a kizárás, ami visszás és az olimpia ügyétől távol áll.” A kérdés az, hogy a NOB-nak van-e akkora ereje, súlya, hogy a világszövetségek engedelmeskednek a felszólításnak, vagy elengedik a fülük mellett.
A magyar álláspontot Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke a szervezet rendezvényén, később az Inforádióban tolmácsolta. „Nagyon erős kormányzati nyomást érzek a nemzeti olimpiai bizottságokon, és Thomas Bach is ezt hangsúlyozta, hogy ne engedjünk, hiszen nekünk a sportoló az első” – mondta. Gyulay visszatekintett saját életére, amikor elmondta: 1980-ban a nyugati országok sportolói nem indulhattak Moszkvában az olimpián, majd 1984-ben ő nem utazhatott a bojkott miatt Los Angelesbe. „Nem követtem el semmit, szerettem volna részt venni az olimpián, küzdeni a dobogóért” – mondta a kétszeres olimpiai bajnok kajakos. Megjegyezte, mindig a sportoló jár pórul, hiszen a nagypolitika eddig semmit sem ért el se bojkottal, se kitiltással. Ezért támogatja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság azon irányvonalát, hogy a sportolókat ne büntessék. „Azt a sportolót, aki nem fegyveres testület tagja, nem támogatja a háborút, csak szeretne az olimpián szerepelni, ne különböztessük meg azért, mert az útlevele fehérorosz, orosz vagy bármilyen” – mondta Gyulay, aki elismerte: „A lengyelek, az ukránok és a skandináv országok nagyon elszántnak tűnnek, és tényleg veszélynek látom azt, ha a NOB ragaszkodik a döntéséhez, akkor a konfliktus csak mélyülni fog”.
