- Az új Néprajzi Múzeum került fókuszba a Magyar Pavilonban az idei Velencei Építészeti Biennálén

Idén nem egy építészeti tervet, hanem egy megvalósult épületet, az új Néprajzi Múzeumot mutatja be a Magyar Pavilon a 18. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálén. A Ludwig Múzeum által szervezett honi kiállítás így rendhagyónak számít a mustrán, hisz a többi pavilonhoz képest nem egy elvont koncepciót demonstrál, hanem egy konkrét épületet, mely a 2011-ben indult Liget Budapest Projekt részét képezi. De vajon hogyan fér bele egy múzeum egy nála jóval kisebb pavilonba?

Egyrészt modellek révén, a velencei épület udvarában egy, a Városligetet ábrázoló terepasztalon szemlélhetjük meg a múzeumot, illetve a Liget Projekt már megvalósult fejlesztéseit és jövőbeli terveit, melyek rajzokon és fotókon is láthatók. A pavilon bal oldali termében szintén egy makett demonstrálja az új épület rendhagyó formáját, illetve egy koncepciómodell, mely egy fadarabra négy szöggel rögzített szövetből áll, amelynek közepén egy legalább százhúsz éves, négyszögletes, rozsdásodó csavaranya látható .

A tárlat a múzeum pixelekből álló homlokzati fémrácsozatát is kiemeli: a pavilon hátsó, elsötétített folyosóján a díszítmény eredeti méretű, anyagú és mintázatú, a Napur Architect építésziroda által tervezett eredeti paneljeit láthatjuk, melyeket kékes fény világít meg, miközben halljuk a rajtuk szereplő motívumok ihlette zenét. Dallamot pedig a látogató is kelthet, vagyis kipróbálhat egy kortárs hangszert, a Mátrai Péter építész-zeneszerző által tervezett Hanghengert, amelynek fémtestét finoman eltekerve hangokat hozhat létre – az eszköz a Néprajzi Múzeum képzeletbeli kört idéző formájára rímel. A pavilon jobb oldali terében pedig az intézmény gyűjteményét ismerhetjük meg az Ethnozoom című animációs kisfilm és a Motívumalkotó nevű interaktív program segítségével. Utóbbin a látogató a kollekció ezeregy vektorizált díszítményéből és motívumából alkothatja meg saját kompozícióját, majd letöltve azt emléket vihet haza a múzeumról.

– Az épület tervezésének első pillanatától fogva az volt a szándékom, hogy a Hősök teréhez, mint nemzeti origóhoz viszonyuljak, a Dózsa György úton pedig egy negatív kapuzatot hozzak létre, egy olyan találkozási pontot, ahonnan a civilek megcsodálhatják a Városliget lombkoronáit, és ünnepelhetik a látványt. Mindez turisztikai szempontból is új dimenziót nyit a pesti oldalon – mondta lapunknak Ferencz Marcel, az épület tervezője a pavilon megnyitóján.

Az építész a Néprajzi Múzeum magasba emelkedő, szimmetrikus épületszárnyait másrészt szimbolikusnak is szánta. – A két szárny azt fejezi ki, hogy a jobb és a bal oldalon ülő emberek egyaránt csöndesítsék el az elméjüket, kerüljenek emelkedett állapotba, és nézzenek egymással szembe békében, hiszen annyira megosztott ez a világ. Én azt szeretném, ha az épület által más léptékben gondolkodnánk magunkról, a városról, az országról, a nemzetről vagy az emberiség sorsáról – mondta a tervező, aki úgy tekint az épületre mint kortárs templomra, ahol az emberek nyugalomra lelnek.

A homlokzat tervezésekor pedig arra törekedett, hogy annak identitást adjon, mivel ez a szempont a századforduló óta háttérbe szorult. – Ha a Városligetben megnézzük a szomszédban fekvő Műcsarnok épületét, melyet Schickedanz Albert tervezett, vagy a biennálén a Magyar Pavilont, melyet Maróti Géza álmodott meg, akkor láthatjuk, hogy mindkét homlokzaton finom ornamentika található. Én is hasonlót akartam szánni a Néprajzi Múzeumnak – mondta az építész, aki az új épületen végigfutó motívumok megteremtéséhez az intézmény által válogatott tárgyak húsz Kárpát-medencei és húsz külföldi mintájából indult ki, melyek öt kontinens ősi kultúrájához kapcsolódnak. Akárcsak a Magyar Pavilon kiállítása, maga a múzeum is egy összművészeti alkotás.