Egyszerű, de nagyszerű; könnyen megérthető, mégis komoly stratégiai mélységeket rejtő játékmenetet kínál a Nintendo a Switchen nemrég megjelent Advance Wars 1+2: Re-Boot Camp (AW1+2). A 2000-es években piacra került két, körökre osztott stratégiai játék felújított és egy pakkban kiadott változatáról van szó, amelyben különböző haderő-parancsnokok bőrébe bújhatunk egy-egy csata erejéig. A társasjátékok kinézetét idéző, színgazdag harctéren műanyaghatású katonákat, harckocsikat, tüzérségi ütegeket, hadihajókat, tengeralattjárókat, vadászgépeket és helikoptereket vezényelhetünk, a cél általában az ellenség alakulatainak teljes megsemmisítése vagy főhadiszállásának elfoglalása.
Az Advance Wars egy viszonylag nagy múltra visszatekintő franchise alsorozata, amelyen mintha geopolitikai átok ülne.
A Nintendo 1988-ban adta ki a háborús stratégiai szériájának első részét, de egészen az ezredfordulóig a játékok csak Japánban jelentek meg. A GameBoy Advance-re fejlesztett, a kézikonzol alapján Advance Wars-ra keresztelt epizód azonban meglehetősen peches időpontban ért Nyugatra: 2001. szeptember 10-én, éppen egy nappal a 9/11-es terrortámadások előtt került a boltok polcaira az Egyesült Államokban (Európában csak 2002 januárjában). Mégis megtalálta közönségét és folytatást is kapott az Advance Wars 2: Black Hole Rising címmel, ami 2003-ban, az iraki háború évében jött ki Nyugaton.
Az alsorozat harmadik, Dual Strike alcímű része 2005-ben jelent meg a Nintendo DS-re, de eladások tekintetében már jelentősen alulmúlta a várakozásokat.
A kudarc oka az lehetett, hogy a 9/11-gyel kezdődött kulturális fordulat már nehezen emészthetővé tette a színkavalkádos körítésű stratégiai játékot.
A franchise ennek megfelelően komolyabb és komorabb hangulatú résszel tért vissza 2008 januárjában - az Advance Wars: Dark Conflict egy poszt-apokaliptikus világban játszódott. Ez ugyan sikeres receptnek bizonyult, ám a folytatás mégis elmaradt, miután a szériát fejlesztő Intelligent System hasonló játékmenettel rendelkező fantasy franchise-ra, a Fire Emblem-re koncentrált, ami időközben rendkívül népszerűvé vált.
A Nintendo 2021 júniusában jelentette be, hogy egy remake-kel, az AW 1+2 újraéleszti a sorozatot.
A márciusi céldátum előtti hónapban az Ukrajna ellen megindított orosz invázió azonban határozatlan ideig halasztáshoz vezetett, mivel a játék sztorija túlságosan áthallásos (az AW 1+2 azzal kezdődik, hogy egy egyértelműen Oroszország után mintázott nemzet meglepetés-támadást indít szomszédja ellen).
A játék végül áprilisban jelent meg.
Az AW 1+2 egyedül is játszható, ám igazán a jellemzően taktikus két- és a hektikus többjátékosos ütközetek során a legszórakoztatóbb. Éppen emiatt lehangoló hiányosság, hogy az interneten keresztül is kizárólag ismerősökkel lehet csatázni. Ugyancsak negatívum, hogy az egyjátékos mód rém egyszerű sztorival szolgál, amely párbeszédek formájában tárul elénk, részben angol nyelvű szinkron kíséretében. A karakterek azonban nem igazán reflektálnak a háború borzalmaira. Egy-két kivételtől eltekintve könnyed és humorosnak szánt társalgásokat folytatnak. Mindez visszatetszést kelthet a játékosban, ugyanakkor segíthet elvonatkoztatni a valóságban áldozatait szedő véres konfliktustól.
Mindent egybevéve, a fejlesztő amerikai WayForward szépen újracsomagolta a két eredeti játékot. A képernyőről élénk színű, letisztult grafika tárul elénk, miközben újrakomponált, változatos stílusú háttérzenéket hallgathatunk. A pakk azonban - apró változtatásokat leszámítva - lényegében ugyanazt az élményt képes nyújtani, mint a húsz évvel korábban megjelent Advance Wars 1 és 2 - ez számít a felújított változat legnagyobbnak érdemének és hiányosságának is. Emiatt azoknak ajánlatos beruházni a technicolor háborúsdira, akik nosztalgikusak az eredeti játékok iránt vagy szeretik a stratégiai játékokat és van hasonszőrű ismerősük, akivel rendszeresen csatáznának a virtuális térben.
Sakkszerűen absztrakt
Az AW 1+2 sem küllemében, sem játékmenetében nem tekinthető háborús szimulációnak. Sakkszerűen absztrakt, négyzethálóra osztott játéktérrel, amelyen akár gyalogsággal elállhatjuk az ellenséges nehézbombázók útját. Ettől függetlenül bizonyos mechanizmusok stratégiai komplexitást kölcsönöznek a játékmenetnek. Számít például a topográfia: a városok és hegyek nagyobb védelmet nyújtanak, mint a mezők; az utakon és tengerparton hagyott “bábuink” viszont teljesen védtelennek a támadással szemben. Az egységek látóterét korlátozó “fog of war” (háború köde) módban vívott csaták további jelentőséggel ruházzák fel a domborzati viszonyokat: az erdők és a tengeren a korallzátonyok rejtekhelyet jelentenek, az ott elbújtatott katonákat vagy harckocsikat csak a szomszédos területekről lehet felfedezni. Ügyelni kell az egyes egységek utánpótlására is, mert az üzemanyag kifogyása mozgásképtelenné teheti azokat, a lőszerhiány pedig Szintén izgalmasabbá és változatosabbá teszi a játékot, hogy különféle harcmodorra specializálódott karaktereket választhatunk parancsnoknak. A szakosodásuknak megfelelően eltérő különleges képességekkel is rendelkeznek, amelyek az egyik pillanatról a másikra megfordíthatják a ütközet menetét: felerősíthetnek egyes egységtípusokat, vagy az ellenség mozgását lelassító hóvihart, a látási viszonyokat korlátozó zivatart idézhetnek elő. Az ilyen “szupererőket” kizárólag meghatározott mértékű veszteség okozása és/vagy elszenvedése után lehet bevetni, egy-egy csata során akár több alkalommal is. Egyes ütközeteknek előre meghatározott összetételű haderővel vághatunk neki, más esetekben szárazföldi bázisokon, légi támaszpontokon és kikötőkben új egységeket hozhatunk létre, az elfoglalt városokból szerzett pénz elköltésével. Újítás és könnyítés az eredeti játékokhoz képest, hogy lehetőség van egy-egy elhibázott lépés után a kör újraindítására.
