A Magyar Ház színházterme adott otthont csütörtök este Magyarország, Románia és Görögország nagy-britanniai nagyköveteinek, hogy első ízben közösen fellépve beszélhessenek a már zajló, de a turisztikai főszezonnal élesbe forduló eseménysorozatokról. Hasonló, nagykövetek, újságírók és más szakmák képviselői jelenlétében zajló, művészeti és gasztronómiai ízelítőkkel járó rendezvényre a többi nagykövetség is készül.
Ahogy erről a házigazda Kumin Ferenc szólt, a városok 2018-ban nyerték el a címet, ami bőven adott időt a felkészülésre, még ha természetesen közbe is jött a koronavírus-járvány. A nagykövet említést tett arról, hogy Veszprém a 2010-es évre kiválasztott Pécs után a második magyar az immár több mint 60, Európai Unión belüli vagy azon kívüli város között, amely a címet viselheti. Mint valaki, aki gyerekkorának minden nyarát a Balaton mellett töltötte, különösen reméli, hogy a kultúra iránt érdeklődő beutazók nem csak Budapestre, hanem a rendező Veszprémbe és a Bakony-Balaton környékére is eljutnak. Kumin Ferenc hatékonynak nevezte, hogy a projektet annak minden kreatív tartalmi és infrastrukturális részletével egy kézben tartják.
Kitért arra is, hogy az EKF-programokat nem az Európai Unió, hanem az egyes kormányok finanszírozzák. A tájékoztatón konkrét szám nem hangzott el, de a szervező Veszprém-Balaton Zrt. egy korábbi sajtótájékoztatóján 74 milliárd forintos költségvetésről esett szó. Ebből kétmilliárd forint áll rendelkezésre a résztvevő önkormányzatok befizetéseiből, valamint az EU által odaítélt 1,5 millió euróval járó Melina Mercouri-díjból.
Arról már Bonyhádi Szilvia projektmenedzser számolt be, hogy a rendezvénysorozat kapcsán Veszprém szeretné „újradefiniálni” magát, olyan régiók közé felsorakozva, mint Toszkána és Provence. A város azt a célt is kitűzte maga elé, hogy 60 ezer lakosával hamarosan az arányosan a legtöbb zenészt és énekest falai között tudó magyar város legyen. A szakember részletesen és videófelvételekkel illusztrálva szólt a különböző fesztiválokról, – köztük a VeszprémFestről, a Romkoncertekről, a Rozé, Rizling és Jazznapokról, – de külön figyelmet szentelt azok rendhagyó terekhez köthető helyszíneinek. Az úgynevezett zero waste, nulla hulladékkal járó kulturális ünnep nagy súlyt helyez használaton kívüli épületek újjáélesztésére. A város szívében található Gyárkertben, egy kimustrált bútorgyárban egészen az ősz végéig tartanak például koncerteket.
Az inotai hőerőmű az alternatív, underground zene bázisa, míg a zalahalápi kőbánya természetes amfiteátrumként szolgál. Bonyhádi sajnálkozva számolt be a Balaton körül tapasztalható érdekellentétekről, „a planktonoktól a befektetőkig, a nádasoktól a nyaralókig, a halaktól a vitorlázókig, a helybéliektől az újonnan érkezettekig, az ökológusoktól a strandvezetőkig”. A szervezők feladata a „kölcsönhatások megértése”, amiben a Balatorium progam segít.
