„Középpontjába kerültem egy gyűlölködő hadjáratnak” – írta száz évvel ezelőtt Kiss Gyula szövetségi kapitány. Írta, mert a Sporthírlap szerkesztője volt.
S valóban kapott szépen 1923 tavaszán. A Nemzeti Sportban az látott napvilágot a Megyeri úton rendezett Budapest–Berlin találkozón elszenvedett 0:1 után: „Érdemes elgondolkozni azon, Kiss Gyula miképpen jutott ahhoz, hogy mint a válogatást végző szövetségi kapitány, tengernyi gondot és keserűséget okozzon a magyar sportközönségnek.”
A nemzeti sportújság további dörgedelmeket is közzé tett: „szégyenletes vereséget szenvedtünk”; „ez a mérkőzés nem érdemelte meg azt a 12 000 embert, aki – reményében egy jobb ügy szolgálatának – ott bosszankodott Újpesten”.
Kiss felhívta a figyelmet a hiányzó Braun, Molnár, Orth hármasra, sőt kijelentette, hogy ezzel a trióval „pozdorjává vertük volna a berlinieket”. Mire a Nemzeti Sport lesajnálta őt: „Szánalmas az a mentegetőzés, amelybe a magyar szövetségi kapitány próbál burkolózni az objektív kritika pergőtüze elől.”
Az újság tippet is adott a kollégának a közelgő osztrák–magyart megelőzően. A tizenegyet illetően a következő felállást javasolta: Plattkó – Fogl II, Mándi – Kertész II, Szabó, Blum – Braun, Orth, Pataki, Hirzer, Weisz. Kiss csak részben fogadta meg a tanácsot, a bécsi Hohe Warte 45 ezer nézője előtt ez a csapat szerepelt: Amsel – Fogl II, Fogl III – Kertész II, Hajós, Pruha (Szabó) – Braun, Takács II, Urik, Hirzer, Weisz. Azaz hatan léptek pályára a beajánlottak közül, igaz, Plattkó is helyet kapott volna az együttesben, de nem volt egészséges.
A válogatott 1:0-ra kikapott, a kapitányt ismét súlyos bírálatok érték. Majd egy nehezen követhető perpatvarból valóságos háború bontakozott ki a Nemzeti Sport és a szakvezető között. Erről Kiss így emlékezett meg: „Sokáig teljes türelmességgel viseltem a felém lövöldözött nyílvesszőknek a záporát, mindaddig, amíg vad hajszává nem fokozódott a támadás. S ennek a sajtóakciónak a vezéréül a Nemzeti Sport csapott fel. Nem törődtem, mondom, a támadásokkal, mert meg tudtam érteni, hogy a Nemzeti Sportnak nem nagy öröm, ha életerős, legyőzhetetlen, a közönség osztatlan szeretetétől övezett konkurensének, a Sporthírlapnak a szerkesztője tölti be a szövetségi kapitánynak oly fontos pozícióját.”
A reakció nem késett: „Bennünket a destrukció vádja ért – állapította meg a Nemzeti Sport. – Erre vonatkozólag az a válaszunk, hogy rombolásról egy szót sem szabad – és még sokáig nem szabad – szólnia ama Sporthírlap felelős szerkesztőjének, amely lap annak idején tele torokkal dicsőítette a proletárdiktatúrát, és Munkában a vörös pörölyös című vezércikkében Kiss Gyula felelős szerkesztése alatt többek közt ragyogó szavakkal írta meg, hogy »ahová lecsapott a súlyos pöröly, ott mindenütt szilánkká zúzódott a gazdagok, a bíborban, fényben született dúsak Magyarországának egy darabja«”.
Lám, nincs új a nap alatt. Másképpen: régi a nóta (mint tudjuk, kereken 100 éves).
Kiss kapitányi mérlege 1923-ban négy győzelem, valamint egy-egy döntetlen és vereség volt. Aztán 1924-ben öt győzelmet, egy döntetlent és három vereséget számlált. Az utóbbiak között a kudarcok netovábbját testesítette meg a párizsi olimpián elszenvedett „egyiptomi csapás” (0:3).
A szörnyű felsülést a Nemzeti Sport így kommentálta: „Egyiptom ismeretlen, szürke képességű csapata jelentette Magyarország számára a balvégzetet, mely megfosztott minket reményeink beteljesülésétől, tízezrek vágyakozásának valóra válásától. Az óriás megbotlott fölfelé törtető útján egy kis kavicsban, elbukott, és összezúzta magát.”
Ám a 41 mérkőzésen 20 győzelmet, 9 döntetlent és 12 vereséget felmutató Kiss nevéhez fűződött a franciák elleni XXXL-es diadal, a páratlan 13:1 is. Erről a találkozóról a Vasas szerette volna kikérni Takács II Józsefet, mert a piros-kékek a válogatott parti másnapján hírverő meccset játszottak Aradon. A kapitány nem engedte el a csatárt, de felajánlotta: ha szerez hat gólt, lecseréli, és a felkapott futballista máris roboghat a Vasas után.
Hiszik vagy sem, Takács II bevágott hatot, döntő része volt abban, hogy Maurice Cottenet, az Olympique Paris meggyötört kapusa az Üllői úti mérkőzés után visszavonult. A hatodik Takács-gól a 85. percben esett, a tarthatatlan jobbösszekötő tehát csak kis időt spórolt meg, de rohant a pályaudvarra, aztán Aradon a Vasas az ő mesterhármasával győzött 3:0-ra.
A Nemzeti Sport nem hatódott meg. Azt jelentette: „A Vasas kényelmesen játszott, főként Takács, aki alig ment a labda után.”
