- A falvakban élők túlnyomó többsége elhiszi, hogy az inflációt a szankciók okozzák

– Rettenetes!

Ezt a szót ismételgeti a Somogyapáti főutcáján megszólított Ilona, amikor arról kérdezem, hogy szerinte mekkora volt az infláció Magyarországon az elmúlt években. Az egykor bolti eladóként dolgozó, nyugdíjas asszony úgy érzi, minden két-háromszor többe kerül, mint két-három évvel ezelőtt:

– Egy bevásárlás három éve kijött ötezer forintból, most tizenöt – mondja Ilona, majd így folytatja:

– Az unokám építkezik, van nekik egy száz négyzetméteres házuk, és harminc négyzetméterrel bővítik. Felvettek 10 millió kamatmentes hitelt a gyerekekre, de annyira drágult az építőanyag, hogy le kellett állniuk, elfogyott a pénz.

Amikor arról faggatom az asszonyt, hogy mi az oka az inflációnak, ő visszakérdez:

– Honnan tudjam? Egyszerű emberek vagyunk, nem értünk hozzá.

– A kormány azt állítja, a szankciók nyomják fel az árakat – vetem közbe.

Ilonából ömleni kezd a szó:

– Ez így van! Nagyon haragszunk a brüsszeliekre, mert bántanak minket, ellenségesek velünk. A férjem politizál, összeolvas mindent, és azt mondja, hogy Brüsszelben mocskos egy banda van, lopnak, és ezt rajtunk verik le.

– Nem azért magas az infláció, mert a kormány túlköltötte magát?

– Nem, Brüsszel miatt.

– És itt nem is lopnak a politikai vezetők?

– Vagyis, ha Orbán és csapata lop, akkor az megbocsátható?

– Én megbocsátom. Mi a Fidesszel vagyunk.

Szigetváron és a környező falvakban félszáz ottélőt kérdeztem arról, hogy szerintük mi az oka az Európában rekordméretűnek számító, 26 százalékos, magyarországi inflációnak, és a falvakban megszólítottak túlnyomó többsége Ilona véleményét osztja. A 63 éves Koltai István is Brüsszelt hibáztatja. A nagyothallása miatt leszázalékolt, elvált férfi építőipari segédmunkás volt, most 80 ezer forint rokkant ellátásból él. Az anyjánál lakik, gyerekei már felnőttek. Kevés pénzéből ma borra is telt, egy szigetvári kocsmában vette, és hogy anyja ne aggodalmaskodjon, egy félliteres kólás palackban csempészi majd be a házukba. Panaszkodik, hogy az olcsó bor is drága már.

– Ha Orbán mondja, hogy a szankció miatt drága, akkor az úgy is van – morogja István, majd megáll:

Tóth Katalin is Fidesz-szavazó. Az asszony közmunkás, férjét a szigetvári konzervgyárban alkalmazzák. Bátyja, Szabolcs 40 éves, alkalmi munkás, egy napra 15 ezret kap. A magát élet császárának tartó, nőtlen férfi ekképp áll ki a kormányfő mellett:

– A szankciók miatt drága minden. Brüsszel háborút akar, de Orbán nem – jelenti ki Szabolcs, húga bólogatásával kísérve, majd így folytatja: – Ez a legjobb rendszer, másutt mindent ellopnak.

– Itt nincsenek is lopások? – vetem közbe.

Szabolcsból elemi erejű nevetés szakad fel, s láthatóvá válik erősen hiányos fogazata.

– Jaj, dehogy nincsenek, elvisznek mindent.

– Az ellenzék és Brüsszel szerint a kormányhoz közel állók lopnak.

– Lehet, de nem érdekel, vigyék csak! – egy legyintéssel ad nyomatékot a szavainak.

A 500 lelkes Somogyapátiban az általam kérdezettek közül csak Anna nem hitte el a szankció-infláció összefüggést. A háza előtt füvet nyíró, 65 esztendős asszony megdöbben, amikor azzal szembesítem, hogy falujában mindenki Brüsszelt okolja az infláció miatt.

– De hát ez hatalmas butaság! – tör ki belőle saját véleménye.

Anna egyedül él, fia a saját lábán áll, férje húsz éve elhagyta, s – ahogy az asszony kedélyesen meséli – négy asszonynak öt gyereket csinált. A 65 esztendős Ilona idősgondozóként dolgozik Pesten, két hétig napi 24 órában, utána két hétig a falujában pihen. Ezen a héten nyugdíjba megy, de folytatja a munkát: kell a pénz, a társaság, a változatosság. Megjegyzem neki, hogy őt „elrontotta” a liberális Budapest.

– Nem rontott el engem senki. Csak gondolkozom. Itt a legnagyobb az infláció, 25-30 százalék, más országokban miért csak tíz? Ott is van szankció!

A szomszédos faluban, a 330 lelkes Somogyhatvanban is szinte csak kormánypárti szavazókkal sikerül szót váltanom. A múlt évre vetített inflációt mindenki legalább 50 százalékosnak ítéli. A 76 éves Fridrich Dezsőné a háza melletti legelőről a szénát villázza talicskájára, amikor megszólítom.

– 118 ezer a nyugdíjam, az özvegyivel együtt. Nekem elég, ha van valami váratlan költség, kérek a gyerekeimtől. Mindig visszaadom. Szerencsére Orbán gondol ránk, idősekre. Ő csak ad nekünk.

Fridrichné is tényként elfogadja, amit a tévé és a rádió állít:

– A szankcióktól drága minden. Én nem tudom ugyan, mi az a szankció, a lényeg az, hogy az Orbán azt mondta, már pedig akkor az úgy is van.

Megjegyzem neki, hogy Orbán is megszavazta a szankciókat, ő elcsodálkozik:

– Nézze, nem értek hozzá, de hiszek neki, mert ő mindig csak ad nekünk.

Fridrichné is hallott arról, hogy a politikai vezetőket Brüsszel lopással vádolja:

– Nem érdemes erről beszélni – hárítja el a témát –, a politikusok mindenhol lopnak. Nem értek ehhez se, tőlem egyébként se loptak még.

Párszáz méterrel odébb, a feleségével hat kicsi gyereket nevelő Huber Zoltán is ragaszkodik ahhoz, hogy a szankciók okozzák nálunk az áremelkedést. Később viszont a 34 éves férfi elbizonytalanodik:

– Azon azért sokszor gondolkodom, hogy nyugaton is vannak ugye, ezek a szankciók, még sincs ekkora infláció.

– Még se a szankciók okozzák az inflációt?

– Nem tudom. Orbán biztos nem hazudik.

Zoltánnak nincs szakmája, amiképp feleségének sincs, a házaspár közmunkásként boldogul, kettejük összjövedelme 236 ezer forint, ehhez jön a családi pótlék.

– Kevés – ismeri el a férfi –, ezért jelentkeztem németországi munkára. Szállodatakarítás. Nem kell hozzá németül tudni. Ha bejön, viszem magammal a családot, az asszony is takarít majd.

A Somogyhatvanban kérdezettek közül csak Csobán László nem hisz a szankciókról szóló kormányhíreknek:

– Ezt a baromságot! – fakad ki a kapujának támaszkodó, 67 éves férfi. – Ki hiszi ezt el?! Már az ukrán háború előtt is nagy volt nálunk az infláció!

– A faluban eddig bárkivel beszéltem, elhitte – állítom meg a szavait.

– Mert ki se mozdulnak innen, elvannak közmunkában, vagy nyugdíjasok. Én buszsofőr voltam a megyei volánnál, úgyhogy voltam már a falutáblán túl, és soha nem szorultam közmunkára.

Mehetek bármelyik faluba, Basalra, Csertőre, Dencsházára, Mozsgóra, Patapoklosiba, mindenütt hasonló a kép: a helybéliek általában a szankciókkal magyarázzák az inflációt, és nem tudnak arról, hogy azokat hazánk is megszavazta az unió parlamentjében.

Más a helyzet Szigetváron, ott hasonló számban kapott voksot a kormánypárt és az ellenzék, s ez érezhető az inflációról kialakított véleményeken is.

– A mi környezetünkben senki se fogadja el, hogy a szankciók okozzák az inflációt – mondja ironikus mosollyal Szilvia, aki az egyik szigetvári bölcsődében dolgozik. – Ezt csak az hiszi el, aki a kormánytévéből tájékozódik.

– Ez már csak azért se lehet igaz – teszi hozzá az asszony szintén bölcsődepedagógusként szolgáló lánya – mert még Ukrajnában se olyan magas az infláció, mint nálunk.

Noém, aki hét éve Szigetvárról települt ki Bajorországban, kint futárszolgálatnál dolgozik, és kamionos férjével egy ikerpárt nevel a magabiztos asszony mosolyog a kérdésemen:

Igaz, én épp azért mentem el innen, mert nem bírtam azt a sok hazugságot, amit megetetnek itt az emberekkel. Kintről még inkább látszik, hogy milyen ez az ország. Mi már csak látogatóba jövünk haza.

Az egyik szigetvári bevásárlóközpont előtt Ignácz József az autójába pakol a feleségével. A pár Homokszentgyörgyről gurult ide vásárolni.

– Csak a tájékozatlan emberek eszik meg ezt a szankciós dumát – sóhajt az 51 éves nehézgépkezelő. – Nálunk a faluban a többség megette. Szerintünk legalább 50 százalék volt az infláció. Két lányom kint él Németországban, náluk 10 százalék. Ott is vannak szankciók. Ha a lányok hazajönnek, elszörnyülködnek, mennyire felmentek az árak. Aki kimozdul otthonról, és beszélget másokkal, az rájön, hogy a kormány hazudik. De, aki csak ül a tévé előtt, az sose fog rájönni, mi a valóság.