Csak öt hónappal a súlyos eset megtörténte után tudta meg Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő, hogy orosz rakéta zuhant le a közép-lengyelországi Bydgoszcz közelében. Szerdán, május 10-én hangzott el a félhivatalos beismerés, miután a média már egy ideje beszámolt az esetről.
Az incidensről a Népszava elsőként írt a magyar sajtóban. Egy Kh-55 jelzésű, légi indítású orosz robotrepülőgép (cirkálórakéta) csapódott be a lengyel nagyváros közelébe, alig pár kilométerre egy lakónegyedtől, a NATO legfontosabb lengyelországi bázisa közelében.
Az orosz fegyver több mint négyszáz kilométert tett meg a lengyel légtérben.
Egy korábbi közlés szerint ez még december 16-án történt, amikor az oroszok az ukrán energetikai hálózatot támadták. A fegyvert feltehetően a Kaszpi-tenger felett köröző orosz hadászati bombázók egyike indította el. A kormányfő április 28-i sajtónyilatkozatában azt mondta, hogy a behatolást észlelték, és a lengyel és NATO-légijárőrök követték a rakéta röppályáját, de nem találták azt meg. Civil szemtanúk szerint a behatolást követően rengeteg katonai helikopter körözött a térség felett. A helikopterek az erdőben nem észleltek semmit, és az Onet.pl hírportál szerint Mariusz Blaszczak védelmi miniszter leállította a további kutatást.
Az orosz fegyvert – ez egy hétméteres, 300 kilogramm robbanóanyagot hordozó eszköz – egy az erdőben lovagló helyi asszony fedezte fel április 22-én. Jelentette a hatóságnak, de két napig nem mozdultak, végül kiszálltak, és körbekerítették a környéket. A lezárás, valamint annak a híre, hogy „katonai roncs” van Bydgoszcz közelében, indította el az újságírói nyomozást.
A Gazeta Wyborcza már pár nappal később jelentette a tényt:
az oroszok nyilvánvalóan megsértették a a NATO-tag Lengyelország szuverenitását.
A hatóságok azonban május 10-ig hallgattak, az ügyészségi nyomozásra hivatkoztak. Az RMF FM rádióállomás időközben hozzájutott a katonai repülésügyi intézet szakértőinek jelentéséhez, s jelentette: a megtalált roncs az orosz légierő fegyvere. A lengyel ellenzéki politikusok több napja követelik az ügy kivizsgálását és a felelősség megállapítását. A megszólaló szakértők kiemelik: öt hónapja történt az ügy, és a hadsereg nyilvánvalóan gyorsan felhagyott a kereséssel. Eközben a Kh-55-re bárki rábukkanhatott volna, s esetleg súlyos veszélyt jelentett volna a megtalálókra. A Gazeta Wyborcza honlapján látható fényképeken több olyan roncsdarab látható, amelyet az erdőben kutakodók találtak meg. A lapnak nyilatkozott Radoslaw Sikorski az ellenzéki jobbközép Polgári Platform EP-képviselője, volt honvédelmi és külügyminiszter, aki elmondta: az esetről a hadseregnek és a titkosszolgálatnak tájékoztatnia kellett a kormányfőt és az elnököt is. Morawiecki azt állította, hogy ez nem történt meg. Az ellenzéki politikusok és volt katonai vezetők azt mondják, hogy a jobboldali-nacionalista kormány azért próbálta eltussolni az ügyet, mert az orosz behatolás ténye cáfolja honvédő handabandájukkal. Mariusz Blaszczak védelmi miniszter szerint pártja eredménye, hogy Lengyelországnak több szintes légvédelmi rendszere lett, amely alkalmas a légtér védelmére. Csak vonakodva, politikai nyomásra fogadta el a felajánlott német Patriot légvédelmi rakétaüteget, miután egy eltévedt ukrán elhárítórakéta megölt két férfit a kelet-lengyelországi Przewodówban.
Mieczyslaw Gucul nyugalmazott hadseregtábornok, aki 2013–17 között volt a lengyel vezérkar főnöke, arra is rámutatott, hogy a jobboldali kormány által beharangozott nagyszabású hadseregfejlesztés és fegyvervásárlás nem növeli az ország biztonságát. A teljes légtér tökéletes védelme ugyan aligha garantálható, de a beharangozott beszerzések nem javítják a helyzetet. A lengyel kormány 1000 harckocsit venne, s 52 vadászgépet rendelt Dél-Koreától. Gucul szerint hasonló méretű ország hadserege nem engedheti meg magának, hogy háromféle harckocsit (Abrams, Leopard, dél-koreai K2) rendszeresítsen.
Az üggyel kapcsolatban sok kérdés tisztázatlan maradt, választ kellene kapni arra, hogy véletlen vagy szándékos volt-e behatolás, esetleg az oroszok a lengyel légvédelmet „kóstolgatták”.
Egyes értesülések szerint a Kh-55-ön nem volt robbanófej, azért indították, hogy ezzel elvonják az ukrán légvédelem figyelmét más, éles eszközökről.
A Kh-55-öt ugyanis nukleáris robbanófej hordozására tervezték még a hetvenes években, s a nyolcvanas években állították hadrendbe. A Szovjetunió felbomlása után Ukrajna ezeket a fegyvereit átadta az oroszoknak. Amennyiben a NATO szakértői arra jutottak, hogy eltévedt a robotrepülőgép, dönthettek úgy is, hogy nem keresik az újabb konfrontációs pontot Moszkvával. Az oroszok eddig hallgattak az ügyről.
A megszólaló lengyel katonai szakértők jó része egyetért azzal, hogy a lengyel kormány elmulasztotta megerősíteni az ország légterének védelmét, és ezzel kiszolgáltatta a lakosságot a hasonló helyzeteknek. Eközben – állítják – nagyhangú sikerpropagandát folytatnak, a társadalmat pedig nem készítik fel az ilyen esetekre. Gucul tábornok szerint az orosz cirkálórakéta hatótávolsága 3000 kilométer – akár Londonig is eljuthatott volna.
Az eljárás, ahogy a lengyel védelmi tárca és a politikai vezetés az orosz rakétabehatolást kezelte, felveti a kérdést: mennyiben befolyásolják napi pártérdekek a védelmi politikát, az ország biztonságát. Gucul azt mondta a Gazeta Wyborczának, hogy a PiS hatalomra jutása után valósággal lefejezte a katonai elitet – szerinte így jelentős mértékben elveszett a haderő „intézményi tudása”.
