Újabb véres örmény–azeri tűzpárbaj tört ki csütörtökön, a két ország immár hagyományosan egymásra mutogat. Az Egyesült Államok és Oroszország egyaránt önmérsékletre szólította fel a kaukázusi szomszédokat az összecsapás után, de Moszkva szerepe ezzel ki is fulladt.
A Hegyi-Karabahért vívott második örmény–azeri háború 2020 októberében orosz közvetítéssel létrejött tűzszünettel zárult, a térségben elvileg az azóta ott lévő orosz békefenntartóknak kellene szavatolniuk a nyugalmat, az orosz diplomáciának pedig béketárgyalásokat illett volna tető alá hoznia vagy legalábbis előmozdítania. A tavaly februárban megindított Ukrajna elleni teljes körű orosz offenzíva azonban nemcsak Moszkva katonai kapacitását, hanem a posztszovjet térségen belüli vezető szerepét, dominanciáját is romokba döntötte.
Olyannyira fogatlan oroszlánná vált Oroszország még legszorosabb szövetségesei, a posztszovjet tagköztársaságok körében is,
hogy a helyszínen lévő orosz békefenntartók orra alatt hónapok óta újra és újra megszólalnak a fegyverek Hegyi-Karabahban, a Törökország szilárd támogatását maga mögött tudó Azerbajdzsán nem is próbálja már véka alá rejteni, hogy egyáltalán nem tart Moszkvától. Már a 2020-as újabb örmény–azeri háború kirobbantása és jelentős azeri sikere Azerbajdzsán erősödését és Moszkvától való eltávolodását, függetlenedését nyomatékosította, valamint azt, hogy az Ankara–Moszkva-együttműködés ellenére Törökország igen sikeresen „nyomul” a sokáig orosz felségterületnek számító posztszovjet térségben. Az pedig, hogy tavaly decembertől „környezetvédő” azeri aktivisták az orosz békefenntartók orra alatt blokkolni tudják a lacsini folyosót, humanitárius válságot okozva a 120 ezer lakosú, örmény etnikumú régióban egyértelműsítette, hogy Oroszország már képtelen megvédeni szövetségesét, Örményországot. A feszültség tovább fokozódott, amikor Azerbajdzsán április 23-án bejelentette, hogy felállította az első közúti ellenőrzőpontot a Lacsin-folyosó bejáratánál. Ez az egyetlen tengely, amely Örményországot köti össze a blokád alatt lévő szakadár enklávéval. (A 2020-as őszi, orosz közvetítésű tűzszüneti egyezményben az azeri vezetés vállalta a folyosó szabad használatának biztosítását és elfogadta az orosz békefenntartók térségbeli telepítését.)
A hagyományosan Moszkvára támaszkodó kiábrándult, magára maradt Örményország Oroszországot nyíltan megvádolta, hogy nem is próbálja teljesíteni békefenntartó szerepét, segítséget pedig immár Brüsszeltől és Washingtontól remél.
Az azeri–örmény béketárgyalások az Európai Unió égisze alatt, Brüsszelben zajlanak, de Oroszország fő riválisa, az Egyesült Államok aktív részvételével, mondhatni, irányításával.
A két ország vezetője, Nikol Pasinján örmény kormányfő és Ilham Alijev azeri elnök a tervek szerint vasárnap ül tárgyalóasztalhoz, immár nem első alkalommal Charles Michel, az Európai Tanács elnöke vezetésével.
Az egyeztetésen egy amerikai javaslat lesz napirenden, amelyet Antony Blinken külügyminiszter jegyez, és azt írja elő, hogy a felek a határok közeléből kivonják fegyveres erőiket. Erről a tervről május elején a két ország külügyminisztere személyesen tárgyalt Washingtonban Blinkennel.
Az kizártnak tűnik, hogy vasárnap megszülessen az örmény–azeri békeegyezmény, már csak azért is, mert a rivális vezetők megállapodtak abban is, hogy június 1-jén, a moldovai európai csúcstalálkozó alkalmával közösen találkoznak Franciaország és Németország vezetőivel.
